Egy évvel később:
 

- Ichigo, siess már. - mondtam az ajtóban állva.
 

- Jól van, na. Kérsz kardigánt? Odakint hideg van. - kiabált le az emeletről.
 

- Nem, köszi!- kiabáltam vissza, miközben simogattam a pocakom, melyben egy 5 hónapos picike fejlődött épp.
 

Sétálva elmentünk Uraharához, ahol már várt egy kisebb tömeg.
Ott volt pl. Orihime, Ishida, Sara, Carla, Chad, Matsumoto és még néhány ember.
Ayaméék esküvőjére igyekeztünk. Végre volt idejük megszervezni és valóra is váltani. A polgárháborús munkák egy fél évig elhúzódtak. Tényleg rengeteg papírmunka és tárgyalás volt vele, de végül csak sikerült Yamamoto főkapitánynak egyességre jutni velük.

Orihime segített az esküvői előkészületekben nekem is és Ayaménak is. Nagyon rendes volt tőle. Az esküvőnk Ichigoval egy tó mellett volt, az egész mesébe illőnek tűnt. Pont olyan, amit megálmodtam, pici, de romantikus, minden gond nélkül.
 

Ayaméékkal szemben nekünk sietős volt a dolog, így már 3 hónappal ezelőtt megtartottuk, hogy a hasam ne zavarjon majd a ruhaválasztásban.

A szertatáson a bátyám mellett ültünk. Már nem akarta annyira megfojtani a férjem. Talán kezdi elfogadni, vagy csak titokban tervezi a hadműveletet ellene.
 

- Elfogadod Ayamét hitvesedként Abarai Renji?
 

- Igen. - mondta vigyorogva
 

- Ayame, elfogadod szerető férjedként Renjit?
 

- Igen. - mondta Ayame ugyan olyan vigyorral
 

- Mostantól férj és feleség vagytok. Csókold meg a menyasszonyt.
 

Renji így is tett, mire mi tapsolni kezdtünk és éljenezni.
 

Az utána levő vacsorán nagy meglepetésemre Renjiék nem ittak, bár ők sose vetik meg a szakét. Most azonban teljesen felszabadultan és boldogan táncoltak csak.
 

Remek este volt, de kezdtem kifáradni, így kimentem a teraszra kicsit levegőzni.
Kellemes szellő fujt.
 

- Nem fogsz megfázni?- kérdezte Ichi, miközben megölelt hátulról gyengéden és megpuszilta a fejem.
 

- Nem. - néztem fel rá.
 

- A pocakod lassan nagyobb felülről, mint a fejed. - mondta nevetve, majd megsimogatta a hasam, mire rúgott egy nagyot a pici. - Hű, rád fog ütni.
 

- Mondtam már a legelején. Így rúgni csak én tudok. - mondtam, miközben felemeltem a mutatóujjam kioktatóan.
 

- Szeretlek, te törpe.
 

- Én is szeretlek. - feleltem, majd megcsókoltam.
 

- Rukia, nem jöttök táncolni?- szólt ki Sara
 

- De. - válaszoltuk egyszerre, majd kézen fogva besétáltunk.