Reggel szörnyen másnaposan kelt.
 

- Istenem, öreg vagyok én már ehhez! - nyavajgott
 

- És hülye is. - odahajtogattam a fejére egy nedves rongyot
 

- Köszi szívem.
 

- Örülj, hogy nem látott meg a bátyám tegnap. Így is penge élen táncolsz nála.
 

- Csak mert megdugtalak a házában? - morogta
 

- Inkább azért, mert egyáltalán hozzám értél.
 

- Emlékszem, amikor egyszer megköszönte a segítségem. Régi szép idők. Most meg gyakorlatilag az aposóm. Jesszus.
 

- Ühüm.
 

- Renji azt hitte terhes vagy. Te tömted tele a fejét?
 

- Nem. Saját maga tömte tele.
 

- Nem tudják, hogy már vagy 1 éve nem csináltuk, ugye?
 

- Miért teregetném ki? - kérdeztem, miközben kicsavartam az új borogatást
 

- Te és Ayame mindig kibeszéltek valami elég intimet.
 

- De ilyeneket nem osztok meg mással. Ez túl intim.
 

- Esetleg most bepótolhatnánk. - mondta kacéran, miközben odahúzott magához.
 

Leterített az ágyra, felém tornyosult és elkezdte kioldani az egyenruhám.
 

Mikor szinte pucéran feküdtem alatta megcsókolt és a fülembe súgta:
 

- Sose láttam még ilyen szép nőt, mint te.
 

- Ichigo. . . .
 

Megsimogatta az arcom, míg a másik kezével a legérzékenyebb pontom kényeztette.
 

- Rukia! - hallotuk meg Renji hangját- Hol vagy?! Ma van a vizsga!
 

- Óh a büdös francba! - kiáltott fel Ichi
 

- Bocsi. - megpróbáltam emberi külsőt varázsolni, mire Renji berontott.
 

- Kopogj te seggfej! - kiabált vele Ichi
 

- Sietnünk kell, fél óra múlva ott kell lenned. - mondta nekem, figyelmen kívül hagyva Ichigot.

A vizsga tökéletesre sikerült. Jövő hónapban hivatalosan is a 13.osztag hadnagya leszek. Mivel már nem volt se polgárháború, se semmi, ami fontos, így hazamehettünk.
Otthon boldogan végeztem a dolgom. Miközben megfőztem a vacsorát elkezdtem mosni, majd vasalni, végül rendbe tettem a nappalit, amit úgy utálok. Minden egyes kis zuga Erinára emlékeztet.
 

Mire mindnenel végeztem este 11 is elmúlt, így sietve lezuhanyoztam és bedőltem emellé a majom mellé, aki már rég aludt. Csak annyira kelt föl, hogy átöleljen.

A nap belevilágított a pofimba, ezért hát megfordultam, de ott se volt jobb, így felkeltem. Reggel volt.
 

- Ichigo. . . húzd be a függönyt. . - nyávogtam, miközben a fejemre húztam a takaróm, de nem jött válasz és a függöny sem mozdult. Átnyúltam az ágy másik felére, de üres volt. Kinyitottam a szemem és rájöttem, hogy egyedül vagyok. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, nyujtozkodtam egy nagyott és elindultam lefelé.
 

- Ichigo! - szólítottam, de az egész ház üres volt.
 

Ránéztem az órára, kiderült, hogy délután 1 óra múlt.
 

- Úramisten. . 8- ra kellett volna dolgozni menni. Basszus miért nem keltett föl ez a seggfej? - bevánszorogtam a konyhába és készítettem egy cappuchinot.
 

Leültem az asztalhoz, hogy átnézzem az újságot, de a hülye tükrös bútorok a nappaliból kisütötték a szemem. Miközben a cappuchinom ittam, eszembe jutott Erina temetése. Csak páran voltunk. Gyakorlatilag 30 perc alatt lezavarták. Mondtak pár szót róla, majd a hamvait elhelyezték a kis 20x20 centis lyukban. Vajon tényleg ennyit érdemelt volna? Mindegy. . . . elkell őt felejtenünk. Új életet kezdtünk. Sőt új életem van. Új felelősség teljesebb munka, új környezet, komoly párkapcsolat. . . . más lett a világ és én is más lettem.
 

- Na jó, ebből elég volt. - modntam, amikor befejeztem a szendvicsem.
 

Megkerestem a szerszámos ládát és elkezdtem szétszedni őket. Túl sokáig viseltem már el Erina keze nyomát abban a házban, amiben leélni tervezem életem hátralévő részét.
Csendes magányomban voltam, így remek alkalom volt átgondolni az életem. Úgy belemerültem, hogy észre se vettem, hogy Ichi mögöttem áll.
 

- Rukia- szólított meg
 

- Jézusom! ! - kiáltotam, majd elejtettem a csavarhúzót. - Te meg mikor jöttél?
 

- Mit csinálsz? - nézet rám furcsán, majd körbe a nappaliba, ami gyakorlatilag most már üres volt.
 

- És te? - végig néztem rajta, halálisten ruha, még a kardja se volt elrakva.
 

- Hollowok, sok. Hívtalak, hogy kések miattuk, de nem vetted fel. Ezért is ksétem.
 

- Óh, a telefonom fent maradt.
 

- Kérlek legközelebb szólj, ha bombázod a házat.
 

- Sajnálom.
 

- Nincs semmi baj. - mondta kedvesen. - Szeretnéd majd az egyik vendégszobát dolgozószobának?
 

- Óh. Honnan tudtad meg?
 

- Tudod jól, hogy nem marad titokban Renji miatt semmi, ha részeg. Büszke vagyok rád.
 

- Köszönöm. Örülnék neki. Rengeteg papírmunkám lesz.
 

- Esetleg a másik szobából meg lehetne baba szoba. - mondta zsebre dugott kézzel.
 

Azt hittem rosszul hallok.
 

- T- Tessék? - kérdeztem vissza
 

- Talán később lehetne egy gyerekünk. Mostmár mindenünk megvan hozzá.
 

- De hát. . .
 

- Nézd, ha itt maradsz, akkor nem bánom. Így tudunk rá vigyázni.
 

Odafutottam hozzá és megöleltem.
 

- De előbb szeretném, hogy ha ezt a gyűrűt ismét hordanád, csak msot hosszabb időre, jó? – kérdezte nevetve, majd letérdelt. - Kuchiki Rukia, leszel a feleségem?
 

- Igen! - vágtam rá habozás nélkül.
 

Felhúzta az ujjamra és megcsókolt. Úgy döntöttem, hogy ideje átadni magunkat a testi élvezeteknek is, így elmélyítettem a csókot, azzal, hogy átkaroltam a nyakánál.
 

- Ez utalás? - kérdezte, miközben felvett és megindult velem a hálószoba felé.
 

- Nem. - mondtam, majd újra rátapasztottam az ajkam az övére.
 

- Rukia. . . - suttogta, amikor az ajtónál járt.
 

- Na jó, talán tudatalatt egy mini- utalás. . - ismertem be, miközben lenyomott az ágyra.
 

Nem húztam az időt, rögötn a lényegre tértem. A munkám meg is hálalta gyengéd simogatással és puszikkal. Aztán eljött a pillanat. Mégegyszer megcsókolt, aztán gyengéden belém hatolt.
 

Egyikünk se bírta soká, mind a fáradtság, mind a vágy rohamos fokozodása miatt.
Úgy egy óra múlva elnyújtoztam mellette boldogan. Most már minden az enyém, amit valaha akartam. Elismerték a munkám;megszabadultam azoktól a szekrényektől, jobban mondva Erina emlékétől;lehet majd kisbabám és soha többé nem kell elszakadnom életem szeremétől, Ichigotól.
 

- Jó volt? - kérdezte, még mindig pihengetve.
 

- Igen. - feleltem akaratlanul is vigyorogva.
 

- Tudod ilyenkor illik dicsérni a másikat. Mond szépen:”Köszönöm Ichi! ”
 

- Ugyan kérlek! - fordultam el
 

- Mond szépen:”Nagyon szépen köszönöm az estét Ichi! ”
 

- Nem hinném. - morogtam
 

- Akkor mond szépen:”Csodálatos szerető vagy/voltál/leszel Ichi! ”
 

- Már itt sem vagyok! - átgördültem az ágyon, hogy feltudjak kelni, mire ő megragadott, magához húzott, majd a szemembe nézve azt mondta:
 

- Köszönöm Rukia. Csodálatos nő vagy.
 

Ez hangzott a fejembe még akkor is, amikor elaludtam.