Délután meg is kaptam az üzenetet, hogy térjek vissza.
 

- Ichigo, hazamegyek. - mondtam, miközben előkerestem a hátizsákom a szekrény mélyéről.
 

- Megyek veled.

- Mi?
 

- Veled megyek. Most, hogy tudom mi folyik odaát jobb ha elkísérlek.
 

- Igazán nincs rá szükség.
 

- Mondom, megyek. Jó ideje nem küzdöttem már komolyabb ellenféllel.
 

- Most se fogsz. Nem bánthatjuk őket.
 

- Azért jó ha ott vagyok a nyomodban.
 

- Tehát gyengének tartasz? - a hangomban ingerültség csengett
 

- Nem, csak aggódom.
 

Elérzékenyültem és odamentem megölelni.
 

- Ichi. .
 

- Szeretlek. - átölelt és simogatta a fejem
 

- Én is.
 

- Héj emlékszel hol jöttünk össze eredetileg? - kérdezte kuncogva
 

- Hát persze, arra is, hogy mi történt még ott. - nevettem
 

- Esetleg meglátogathatnánk újra a szobád.
 

- Óh megint találkozni akarsz a Byakuya haragjával?
 

- Jobban belegondolva egészen megérte a dolog. - ment bele a játékba. - Felidéznéd, hogy hogy is kezdődött a dolog?
 

- Hát így. - lehúztam és megcsókoltam szenvedélyesen, ő pedig válaszol felemelt és lefektett az ágyra.
 

- Sajnálom, de még mindig nem emlékszem tisztán. - mondta két csók között.
 

- Esetleg segíthetek.
 

- Annak őszintén örülnék.
 

Lassan elkezdte kigombolni a felsőm az egyik kezével, míg a másikkal feljebb tolta a szoknyám, de közben egyszer sem szakadt el a számtól.
 

Lentről embertelen dörömbölés hallatszott.
 

- ICHIGO! ITT A PAPA!
 

- Ne foglalkozz vele. - mondta, miközben a nyakam harapdálta.
 

- Te tudod. - adtam meg magam
 

- ICHI- NII, itthon vagy? ! - kiabált Yuzu, amikor Ichigo, már húzta volna le a nadrágját.
- A francba már! - magára kapott egy pólót és ledübögött. - MIVAN? ? ! - hallotam, ahogy rájuk üvölt.
 

Összekaptam magam és én is lementem.
 

- Nézd Rukia, a kedves családom eljött minket meglátogatni, hát nem aranyosak?
 

- Naa, ne légy ilyen gonosz fiam, régóta felénk se szagoltál. Mit tehettünk volna? Yuzu még főző. . . . . - hirtelen megdermedt, majd elkezdte dörzsölgetni a két tenyerét- Óh csak nem megzavartunk titeket egy fontos projectben?
 

- Kuss father! Semmiben nem zavartatok meg. Épp pihentünk, mivel elfogunk utazni.
 

- Óh és hova? - kérdezte Yuzu
 

- Kicsit pihenünk egy wellness szállodában.
 

Pár órácskát még nálunk maradtak. Örülök, hogy átjöttek, de nem volt épp megfelelő az időzítés.
 

Amikor kikisértem őket Isshin felém fordult és komolyan megszólalt:
 

- Rukia, mindig is tudtam, hogy te vagy a fiam mellé való.
 

- I- Isshin- san ugyan. . - elpirultam
 

- Aztán vigyázz rá.
 

Majd követte a két lányát.
 

- Mikor indulunk? - kérdezte Ichi a hátizsákommal a kezében, mikor beértem.
 

- Hát, akár most is.
 

Átvettem a zsákom és elsétáltunk Urahara boltjáig, majd átsétáltunk a Lelkek Világába. Odaát különváltunk. Ő elment a 6.  osztaghoz, én pedig a 13. - hoz.
 

- Jó napot Ukitake kapitány! - köszöntem
 

- Áh, Kuchiki! Milyen rég láttalak. Hogy vagy?
 

- Remekül, köszönöm. És ön kapitány?
 

- Én is. - mondta, majd köhögött. - Csak egy kis megfázás. . .
 

- Kapitány úr nem akar lepihenni?
 

- Ami azt illeti nem, beszélni akarok veled a hadnagyi rangról. Úgy döntöttem kinevezlek hadnagynak, majd kihelyezlek az Emberek Világába lévő csapat vezetőjének.
 

- De. . .
 

- Tudom ott Kurosaki a vezető számotokra, viszont ő túl forró fejű. A főkapitány már elfogadta. Holnap vizsgáznál.
 

- Hát. . .
 

- Örülök, hogy megbeszéltük Rukia! - mosoylgott rám
 

- Izé. . . . köszönöm a bizalmat Ukitake kapitány! - hajoltam meg tisztelettudóan.
 

- Megérdmelted. Ne aggódj ideát minden rendben lesz. A te dolgod, hogy mindent jelents, fékezétek meg a lidérceket, figyeljetek és óvjátok emg az embereket.
 

- Örömmel megteszem.
 

Úgy döntöttem nem mondom el senkinek, mivel nem vagyok se hadnagy szintű, se különleges, még csak meg sem érdemlem.
 

- RUKIAAAAA! ! - halom Renjit a hátam mögül, így megfordulok. - Halom végre megkapod a hadnagyi rangot, ideje volt. Már elég felkészült vagy rá. Azt mi lesz, visszaköltözöl?
 

- Nem. Kihelyezett hadnagy leszek, a kommunikációért és az emberek megóvása lesz odaát.
 

- Hű, tehát végleg áthelyeztek téged.
 

- Nem hiszem, hogy a bátyám engedni fogja.
 

- Már megengedte. Ukitake kapitány először vele beszélt a kinevezésedről. Ott voltam.
 

- És miért nem szóltál? ! - förmedek rá
 

- Meglepetésnek szánták.
 

- Hát elégé meglepődtem az biztos. Mindenesetre Ichigonak ne szólj. Nem fotnos tudnia.
 

- Mi van még büszke se vagy magadra?
 

- De, de tudod milyen.
 

- Ugyan már, ne félj nem fog kicsúfolni. Támogatni fog. - mondja kedvesen, miközben a vállamra teszi a kezét.
 

- Itt meg mi folyik? - jött oda Ayame. - Csak nem megint bele- bele szeretsz Rukiába? - csúfolodika káromra.
 

- Ugyan már! Csak gratuláltam neki.
 

- Ja tényleg, én is hallottam. Gratulálok! Látod, mostmár smemi sem akadályoz, hogy legyen egy porontyod!
 

- Mi? Gyerek? - kérdezte Renji- Kitekerem annak a féregnek a nyakát! Csak találjam meg! - indul el őrjöngve valamerre.
 

- Hagyad. Még nem fogadta el a dolgot. - nevet Ayame
 

Kicsit zavarba jövök ettől a  túlzott magánélet kiteregetéstől.
 

- Amúgy most jöttünk vissza  a polgárháborús mezőről. A déli kapu felé vannak, kemény volt. Túl sokan vannak.
 

- Mi lesz velük?
 

- Térdre kényszerítik őket. Mégis mi lenne? Vissza állítják őket a sorba. Ha gondolod gyere ki te is.
 

- Hát, nem is tudom. . .
 

- Gyere már, harcolni úgyse harcolhatsz komolyabban.
 

Végül kimentem velük, de addigra még kemény csata dúlt. Néhány kapitány szintű shinigami volt kint, sok tisztel és hadnagyal. Sose láttam még ilyen méretű felkelést.
 

Én elkedztem balról, Ayame meg jobbról elnyomni a tömeget. Persze, csak kardot használtunk, néhány lefogó mágiával. Ha jól láttam akkor Ikkaku is ott volt a tömegben, de ő nem finoman támadott a felkelőkre. Remélem egy embert se nyír ki.
 

Órák teltek el a tűző napon, mire a tömeg elfogyott.
 

- Van még máshol is felkelő?
 

- Nem, ez volt az utolsó csapat. A papírmunka és a tárgyalás sok miattuk csak, nem az erejük.
Elindultunk visszafelé.
 

- Yamamoto főkapitány  mit fog velük tenni?
 

- Mint mondtam, visszaállítja őket a sorba. Egyeséget kötnek.

Félúton összefutottunk Ichigoval meg Renjivel, részegen.
 

- Jézusom, ti meg hol voltatok? !
 

- Ugyan már Ayameee, a fiúk néha elmennek lazulgatni, megbeszélni ezt- azt. . . .  neked mindig is ilyen nagy volt a melled? - kérdezte, miközben tapogatta
 

- ABARAI RENJI!  Mégis mit képzelsz magadról? ! - üvöltött rá drága barátnőm, mikzöben elhurcolta. - Jóéjt! - vetette oda nekünk.
- Rukia, előszőr is. . . én nem ittam annyit. - mondta egy bokornak beszélve mellettem. - De tudnod kell, hogy nagyon szeretlek.
 

- Ichigo. Itt vagyok. - modntam a fejemet fogva. - Gyere, hazaviszlek.
 

Megfogtam a kezét és hazarángattam a Kuchiki birtokra. Hát hova máshova? Ráadásul ilyen részegen. Hazafelé ki is dobta a taccsot, de miután evett sokkal jobban lett. Aztán csak kifeküdt az ágyamra, mint egy csillag és rögtön be is aludt.