Másnap én keltem előbb. Lementem és láttam, hogy Carla még alszik. Gyakran volt nálunk, de ez cseppet sem zavart. Nagyon imádni való kislány. Úgy döntöttem, hogy sütök tojást reggelire a családnak. Már majdnem kész voltam, amikor Sara kopogott halkan. Beengedtem.
 

- Szia. - köszöntöttem mosolyogva
 

- Jó reggelt. Felkelt már Carla?
 

- Nem, még nem. Kérsz tojást?
 

- Áh nem köszi, reggeliztem otthon. Mi volt tegnap, beszéltetek? - leült az asztalhoz és kíváncsian figyelt
 

- Igen és mutatok valamit. - felmentem, hogy lehozzam a válási papírokat.
 

Odaadtam neki és láttam, hogy megdöbben.
 

- Hű, tényleg el akart válni miattad.
 

- Bizony.
 

- Mire jutottatok végül?
 

- Megpróbáljuk. - mondtam boldogan.
 

- Helyes. Ideje volt és ebből a kis papírból- lengeti a levegőbe. - Látszik, hogy komolyan gondol.
 

- Tudsz már valamit Ishidáék esküvőjéről?
 

- Rukia néha nézd meg a postát. - odamegy a levél kupachoz, amit már vagy fél éve gyűjtögetek és előkeres egy barna kis levelet.
 

- A meghívó. 3 hét múlva lesz.
 

- Óh, köszi.
 

- A számlákat fizetitek?
 

- Azt hiszem. - mondtam. - Ichigo néha áttúrja azt a kupacot.
 

- Ebben a hónapban ti vagytok a lidérc felelősek, ugye tudod? - kérdezte
 

- Igen, de mostanában szinte alig- alig jönnek.
 

- Tudom. A mi hónapunkban három volt csak.
 

- Az igen.
 

Ekkor belépet kómásan Ichigo.
- Jó reggelt. - mondta, miközben nyújtózkodott. - Hű, tojás? Úgy, ahogy szeretem? - odajött hozzám, átölelte a derekam és ránézett a serpenyőre a vállam fölött.

- Bizony. - mondtam, miközben megkavartam
 

- Carla még alszik. - mondta, mikor leült ő is az asztalhoz.
 

- Bezzeg otthon már 6- kor pörög. - sóhajtott Sara
 

- Többször áthozhatnád.
 

- Igen vagy lehetne esetleg sajátod. - mosolygott rá mindentudóan.
 

- Áh, dehogy. Nekem nem kell gyerek. Itt maradna meg minden.
 

- Nem akarsz soha gyereket? - kérdeztem kiábrándulva
 

- Nem mondtam még? Nem akarok saját gyereket.
 

- De miért? - kérdeztem értetlenül
 

- Minek? Rukia Ayaméék egyszer el fognak menni. Inouéknél úgyis lesz vagy 3. Saraéknál így is van 1. Azt hiszed, hogy belefér majd a normális és a halál isteni életünkbe? Mi van, ha megtámadják? Ugyan már. Feladnád a kényelmes életed egy bögőmasináért?
 

- Kész a kaja.
 

Megterítetem 2 személyre.
 

- Tuti nem kérsz valamit Sara?
 

- Tuti.
 

Ezután elvonultam felkelteni Carlát és beküldtem reggelizni, én pedig bementem a hálószobába feldolgozni, amit mondott ez a k*csög.
 

Kis idő múlva feljött hozzám.
 

- Elmentek. - leült mellém- Na mi bajod? - kifeküdt az ágyon és bekapcsolta a tv- t.
 

- Én akarok gyereket. Fiatal vagyok ahhoz, hogy ne legyen.
 

- Rukia először is 157 vagy, ez nem épp fiatal. Másodszor pedig hülyeség lenne gyereket vállalnunk.
 

- Tehát öregnek tartasz?
 

- Dehogy csak próbálom elmondani az érveim.
 

- Gonosz vagy. - mondtam és lementem készülődni a nagybevásárláshoz, mivel mindig szombaton megyünk.
 

Odatelefonáltam a többieknek, hátha kell valakinek valami. Ayaméék csatlakozni szeretnének, így előbb hozzájuk megyünk majd.
 

- Szívem, hol a nadrágom? - kiált le
 

- A szárítón.
 

- Köszi. - becsoszogott a konyhába, miközben felvette- Haragszol?
 

- Nem.
 

- Akkor ne légy már ilyen durcis. Örülj, hogy végre együtt vagyunk normálisan.
 

- Hát persze. Kész vagy?
 

- Aha. Hol a kulcs?
 

- A kulcs-tartón.
 

- Ja igen. Még meg kell szoknom, hogy te takarítasz.
 

Leszakad a pofám. Mi az, hogy meg kell szoknia, hogy ÉN takarítok? ! !
 

A kocsiban végig kussoltam, hogy végre észrevegye magát. Még a parkolóban sem vett figyelembe, jót röhögött Renjivel. Ayame végig az esküvőről beszélt. El se hiszem, hogy észre se veszi magát!

- Hozol kocsit cica? - mondta a seggemre csapva.
 

Na hát, most volt elég!
 

- Hozz magadnak, te f*szfej! ! ! - üvöltöttem rá, mire mindenki rám nézett én meg duzzogva elindultam a bejárat felé
 

- Ennek meg mi baja? - kérdezte Renji
 

- Honnan tudjam? - mondta Ayame
 

- Kicsit hisztis, reggel összevesztünk. Őrültségek…
 

A többit már nem hallottam, mert beértem. Elmentem néhány dologért, majd bedobtam a kosarukba és ott hagytam őket megint. Megláttam néhány igen csinos ruhát, felpróbáltam őket és úgy döntöttem, hogy megveszem. Pont a baba részlegen mentem át, amikor Ayame megjelent velem szemben.
 

- Mi a baj?
 

- Semmi.
 

- Ne hazudj. Összevesztetek tudom.
 

- De hát egy szemét volt.
 

- Szerintem is.
 

- Erinával akart gyereket.
 

- Erina nem tudott a másik életéről.
 

- Tudom. Mégis.. nála is ellenkezhetett volna.
 

- Honnan tudjuk, hogy nem tette?
 

- Nem tudom, de azért aggaszt.
 

- Ne foglalkozz vele. Az ösztöne majd felébred, hisz ember.
 

- És ha nem? Mi van, ha soha nem akar majd tényleg gyereket?
 

- Rukia nézd meg az embereket. Egy idő után rádöbbenek, hogy szükség van utódra. Ők ilyenek.
 

- Ezt úgy mondod, mintha ti nem akarnátok majd komolyabb dolgokat.
 

- Mert nem is. Nekünk nem kell gyerek. 3. tiszt vagyok a 6. osztagban, Renji a hadnagy, na meg nézz ránk, szerinted szülőknek születtünk? - nevet fel. - Mind a ketten balhésak és munkamániások vagyunk. Csoda, ha végül tényleg összeházasodunk.
 

- Hát jó ez igaz, de…
 

- Nincs de, te más vagy. Nem sima kis halálisten, gyakorlatilag már ember vagy te is.

- De vannak kötelezettségeim.
 

- Vannak és teljesíted is, ezért maradhatsz itt. Jó csapatot alkottok, ami a Lelkek Világa hasznára válik.
 

- Honnan veszed?
 

- Hadnagyi gyűlés.
 

- Óh.
 

- Az a két marha már biztos bevásárolt, nem keressük meg őket?
 

- De. - mondtam most már kicsit boldogabban.
 

A húsoknál voltak.
- Melyiket választod? - kérdeztem mellé állva, mire ő meglepődött.
 

- Gondoltam vehetnénk halat. - megfogta a kezem
 

- Rendben. - mosolyogtam rá
 

- Hm, szerinted mire lesz szükségünk odaát? - kérdezte Renji Ayamétól
 

- Renji mond, látod te itt ezt a hasat? - mutat a saját hasára. - Ez végtelen mennyiségű kajafogyasztásra jó.
 

- Tehát csak vásároljak össze mindent.
 

- Pontosan.
 

Jesszus, ezek ketten ugyan olyanok. De vajon miért nem látszik egyiken sem, hogy haspók?
 

- Akkor kérnék 20 halat, 7 kg egész csirkét, 4 kg pulykamellet, 6 kg  oldalast…- és csak sorolta, mi meg elborzadva hallgattuk.
 

- Mehetünk fizetni? - kérdezte Ayame tőlünk.
 

- Aha. - felelte Ichi
 

A kasszánál rengetegen voltak, így várhattunk vagy 20 percet.
 

- Vissza fogunk menni. - mondta Renji nekünk.
 

- Gondoltam. - mutattam a két kocsinyi kajára.
 

- Igen, de az a helyzet, hogy nem fogunk visszatérni jó ideig.
 

- Mert?
 

- A 6. osztag rengeteg melót kapott. Byakuya is éjjel- nappal dolgozik most már. Valószínűleg nem sokára téged is visszahívnak. Hadnagyot kell választanotok, mert Ukitake kapitány most már mindig beteg.

- Szegény kapitány. Történt valami, ami ennyire felkavarta a 13 őrosztagot?
 

- Nem hallottad? - kérdezte Ayame
 

- Nem, semmit.
 

- Polgárháború van odaát. Az alacsonyabb rangú halálistenek megunták, hogy dolgozzanak és fellázadtak.
 

- Úgy látszik ma már nem divat a kemény meló. Ki az esélyes új hadnagynak? - kérdeztem, mert tudtommal senki nem volt, még olyan szinten.
 

- Még nem ajánlottak senkit.
 

10 perc múlva már hazafelé tartottunk.