Az egész szobában nem láttam semmi különöset, egy hatalmas szekrénysor volt a jobb falon tölgyfából, ha jól láttam. Vele szemben pedig egy ágy, bevetve.

„Vajon, miért nem akarta, hogy lássam? ”- gondoltam
 

Kíváncsiságomnak hála elkezdtek benézni a szekrényekbe. Az elsőbe képek voltak. Mind kettejükről. A másodikban rengeteg magas sarkú.
 

A fiókokban azonban valami teljesen meglepő. Az egyikben valami perverz gép volt, életemben nem láttam még ilyet és örültem volna, ha így is marad. Francba a kíváncsisággal!
 

Kimentem és bementem a saját szobámba.
 

Éjfélkor se tudtam aludni. Olyan hülyeségekre jutottam, mint hogy ott szokták csinálni, meg, hogy biztos titokban valami undorító dolgot művelnek együtt.
 

Visszamentem a szobába és kihúztam a második fiókot. Szexi jelmezek voltak benne, de vagy 50- 60 db. Uram isten! Mondjuk ez még mindig jobb, mint az első.
 

A harmadikban pedig fehér neműk voltak, teljesen hagyományosak.
 

A két ajtós szekrény részben ruhák voltak, nyílván Erináé.
 

- Mondtam, hogy ne gyere be.
 

Megijedtem és hirtelen becsaptam a szekrényajtót. Az ajtóban ott állt Ichigo.
 

- Sajnálom. - mondtam
 

- Erina és én külön szobában aludtunk, ez az ő szobája. Én se voltam még itt. Mindig kulcsra zárta.
 

- Külön aludtatok?
 

- Igen.
 

- Értem. Igazán boldog házasság lehetett.
 

- Ugyan már. - közelebb jött és megölelt. - Te tudod a legjobban, hogy nem volt az.
 

Eltoltam.
 

- Lehet. Miért keltél fel?
 

- Ha már kutakodsz, legalább ne a nagy lámpát oltsd fel, bevilágít a szobámba.
 

- Bocsi.
 

- Gyere aludni. Itt nincs semmi érdekes, tényleg.
 

„Hm, tehát nem tudsz a jelmezekről és a másikról. . . ”
 

- Nem jössz át aludni? Hátha megfulladok álmomban, ettől a szartól.
 

- Nem hiszem. - kuncogtam
 

- Biztos? Nagyon puha ágyam van és ebben a szobában tényleg meleg van. - állt meg az ajtóban
 

- Mégis menyire meleg?
 

- Annyira, hogy ne fagyjak meg, de azért ne is süljek meg.
 

- Hozok párnát.
 

- Nem kell, van.
 

Bemásztam az ágyába és neki háttal fordulva elhelyezkedtem. Tényleg baromi jó meleg volt és puha. Lefeküdt mellém és rögtön be is aludt. Nekem se kellett sok idő és már aludtam is.
 

Másnap Ayame és Renji keltett minket.

- Hahó, jóreggelt!
 

Kinyitottam a szemem és Ayame feküdt mellettem hason rám nézve.
 

- Hasadra süt a nap.
 

- Na, mit keresel az ágyamban? - nyöszörögtem
 

- Ja, mit keresel az ágyamban? - mondta Ichigo, mire rájöttem, hogy nála vagyok.
 

- Csak még 5 percet. - morogtam, a fejemre húzva a takarót.
 

- Nincs 5 perc, Ichit be kell vinnünk a kórházba, gyere te is.

- Minek? Nézz rá, tök jól van. - mutatok valamerre.
 

- Na Rukia emeld fel a feneked és gyerünk. - húzza le rólam a takarót Renji
 

- Mennyi az idő? - kérdezi Ichi, aki még mindig fekszik
 

- Elmúlt 10.
 

- Csinálok reggelit. - mondtam. - Vagy inkább elugrok boltba.
 

- Addig felverjük ezt a gyökeret. - mondta Renji.
 

Lent Orihiméék voltak.
 

- Jó reggelt. - mondtam
 

- Jó reggelt. - köszönt Hime mosolyogva
 

Aztán felöltöztem és elmentem venni croiassant és kakaót.
 

„Otthon” már mindenki indulásra kész volt, így odaadtam Ichinek a reggelit, hogy benyomja a kocsiban.
 

- Amúgy miért aludtatok egy ágyban? - kérdezte Hime
 

- Melegebb volt nála, mint a másik szobában. - mondtam. - Úgy látszik Ichigoéknál nem divat az egész ház fűtése.
 

- Fogd be. - tette a kezét a fejemre és összeborzolta a hajam.
 

- Ma mi vigyázunk rád. - mondta Hime
 

- Nem vagyok már óvodás. Nem kell felügyelni. Amúgy Rukiának nincs hol aludnia úgyse.
 

- Dehogynem, ott a lakásom. - mondtam
 

- Ja, felmondtam a szerződésed. Bocsika. - mondta
 

- Mit csináltál? - förmedtem rá
 

- Hát látták, hogy vagy egy hete nem mentél haza és rákérdeztek, hogy ott laksz- e még. Minek hazudtam volna?
 

- Ichigo, te seggfej!
 

- Mondtam, hogy bocs! Amúgy sem tervezel itt maradni, nem mindegy?
 

- Hát nem!
 

A kórházban minden rendben volt, még Erinát is meglátogattuk, hiába nem kedveli senki. Ma sem nézett ki jobban. Ichigo kicsit vele maradt. Kintről láttam, hogy beszél hozzá, majd arcon puszilja. Kicsit elfogott a féltékenység, de aztán rögtön bűntudatom lett. Most nem helyes ilyenekre gondolni, hisz a halál szélén van.
 

Végül este Ichigonál maradtam. Ayame csinált vacsit és együtt megettük a bandával. Remek este volt. Aztán ágyba dugtak, mint két óvodást és elmentek.

Reggel arra keltem, hogy megfordulok, és ott fekszik mellettem egy szikla. Hiába próbáltam odébb tolni fenékkel, nem mozdult. Megfordultam és megpillantottam a narancssárga hajzuhatagot.

- Basszus, te meg mit keresel itt? - kérdeztem
 

- Átjöttem. - jött a tömör, fáradt válasz
 

- Akkor mehetsz is vissza.
 

- Nem. - elkezdett köhögni, de nagyon
 

- Héj, jól vagy? - kérdeztem, de csak tovább köhögött, aztán megfordultam és észrevettem, hogy vért köhög.
 

- Jézusom!
 

Kihívtam a mentőt és kiderült, hogy ismét a belső vérzéssel vannak gondok.
 

Egy órán át műtötték, míg mi kint vártunk idegesen. Én még mindig a pizsamafelsőnek használt topban voltam, hiába volt tél.

Amikor kijött az orvos, jó híreket közölt. A műtét alatt minden rendben volt és holnap haza is vihetem. Nem mehettünk még be hozzá, csak másnap reggel.
 

Egész este aggódtam, valószínűleg sose fogom elfelejteni, amikor Isshint felhívtam, hogy megint baj van. Szinte mindig én közlöm velük a rossz híreket.
 

Erina állapota pedig tovább romlott. Folyamatosan esik a vérnyomása, nem képes már magától lélegezni és nyelni sem. Ichigo persze még mindig nem tudja, mennyire súlyos az állapota, hiába volt bent nála.
 

 Egy hétig folyamatosan pihent ez a majom, mindenhova kísérgettem, még ha wc- n volt, akkor is ott álltam az ajtó előtt. Nagyon megijesztett a múltkor.
 

- Rukia nem kell aggódnod, jól vagyok. Nyugi.
 

- A múltkor is jól voltál. - vettetem oda, miközben kavargattam a tejszínes csirkemellet.
 

- Mikor mész haza?
 

- Majd ha jobban leszel.
 

- A doki szerint hosszú ideig kell majd visszajárnom kontrollra.
 

- Tudom. Beszélt velem. Megkérdezte, hogy rendeljen- e melléd ápolónőt vagy megoldjuk- e.
 

- Köszönöm, hogy segítetek.
 

- Ugyan már. Ez természetes.

Ez így ment hetekig. Ott voltam vigyáztam rá. Főztem, mostam, takarítottam, bevittem a kórházba, elhoztam a melójából az aláírni való papírokat. Vele aludtam, vele keltem. Minden pénteken összeültünk a bandával nála, hogy pihenhessen, ha elfárad. Beszélgettünk, ettünk, rengeteget nevettünk. Észbe se kaptunk és már többmint negyed éve volt a baleset. Ő teljesen jól van már, de én mégse mentem el.

A többiek is észrevették, de nem szóltak. Mindenki tudta, hogy a sors keze van abban, hogy én most itt vagyok vele.

Aztán egy nap felhívták a kórházból Ichit.
 

- Háló? - vettem fel
 

- Jó napot! A nevem Kaname. Kurosaki Ichigot keresem.
 

- Értem, szólok neki.
 

- Szívem, keresnek. - mondtam és odaadtam a telefont
 

„Várjunk mi? Mióta hívom én szívemnek? ”- gondoltam
 

- Basszus… - sóhajtottam- Hát mégis megtörtént.
 

- Rendben, viszhall. - hallottam a hátam mögül Ichit.
 

- Erina meghalt. - mondta
 

- Tessék?
 

- Ma hajnalban leállt a szíve végleg.
 

- Értem. Ichigo. . .
 

- Rukia. . .
 

Ránéztem és láttam, hogy bár szomorú, de annyira nem viseli meg.
 

- A feleséged volt.
 

- Papíron.
 

- Részvétem. - lehajtottam a fejem
 

- Köszönöm.
 

A nap hátra lévő részében csend volt, hiába volt péntek, most még ez sem segített. A fiúk végül elvonultak kicsit biliárdozni, míg mi lányok kártyáztunk.
 

- Na és, most, hogy meghalt mi lesz veletek?
 

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem
 

- Tudod jól. Vagy 4 hónapja itt vagy, mit tervezel ezután?
 

- Hát. .
 

- Ami hát- tal kezdődik az régen rossz. - szólt közbe Ayame. - Ugyan már, már vagy 2 hónapja olyanok vagytok, mint a kis szerelmes galambok. Össze vagytok ragadva, még boltba is elkísér. Becézgetitek egymást és nem csak előttünk. Emlékszel, amikor nagybevásárolni voltunk sokan a grillezés miatt? Akkor tűnt fel először.

- Régebben kezdődött, de akkor vettük észre. - mondta Sara

- A húsoknál voltál és megkérdezted tőle, hogy ő mit gondol, melyik legyen? Erre ő mögéd állt, átnézett a válladnál és azt mondta: Szerintem válaszd a csirkét kicsim. Erre te kértél a csirkéből egy brutál adagot. Majd az italoknál megismétlődött. Nem bírtad levenni a borokat és azt mondtad neki: Levennéd szívem?  - mondta nagyban mutogatva Hime
 

- Úramisten! Ezt mondtam volna? - kaptam a szám elé a kezem
 

- Igen.
 

- Jézusom! Ráadásul észre se vettük. Talán ő még most se. De miért nem szóltatok?
 

- Mit mondhattunk volna? - kérdezte Sara, miközben betakarta Carlát a nappaliban.
 

- Hát nem tudom, mondjuk, hogy térjek már észhez vagy valami.
 

- Szerintem ezzel nem volt probléma, boldogoknak tűntetek. - mondta Ayame mosolyogva
 

- De emberek előtt volt és neki van felesége.
 

- Tudtommal ez eddig se zavart. - mondta Sara szemrehányóan
 

- De most más volt, kórházban, nem pedig itthon hisztisen.
 

- Mit csináltok? - jött be a konyhába Ichigo
 

- Kártyázunk.
 

- Ki áll nyerésre?
 

- Én. - feleltem
 

- Mindig a ház nyer. - adott egy puszit a fejemre, felkapott egy szakés üveget és kiment.
 

- Ne haragudjatok, de szerintem az a nő kegyetlen volt. Én utáltam. Sajnálom, hogy ez történt vele, de lássuk be rettenetesen viselkedett. Ne legyen bűntudatod miatta Rukia. Nem érdemli meg. - mondta nekem Ayame, de alig fogtam fel amit mondott, mert olyan jól esett, hogy megpuszilta a fejem Ichi.
 

- Figyelsz?
 

- Ühüm. - feleltem kicsit elpirulva
 

- Mióta is ismeritek egymást? - kérdezte Sara
 

- Már 4, 5 éve.
 

- Ebből 1- et nem voltál itt.
 

- Igen.
 

- Akkor ideje, hogy boldogok legyetek. Már vagy 3 éve kijár akkor is. Beszélj vele este. - mondta ismét Sara
 

- Rendben. - mosolyogtam.
 

- Óh ha már végeztünk ezzel a témával, valamit el akarok mondani. - mindenki Ayaméra nézett, mire ő elpirult. - Renji megkérte a kezem.
 

- Gratulálunk! - mondtuk egyszerre szinte és innentől kezdve jobb hangulatú lett az este.
 

Kicsit később, amikor a többiek már elmentek, kivéve Carlát, leültem Ichigo ágyára.
 

- Egész jó este volt. - mondta miközben kereste a pizsijét
 

- Igen.
 

- Holnap elrendezzük a temetést, jó? Meg Erina dolgait összepakolom.
 

- Rendben.
 

Bebújt mellém.
 

- Mi az? Furcsa vagy.
 

- Ichigo, miért viselkedsz úgy, mintha én volnék a feleséged? - nyögtem ki szemle sütve.
 

- Mi? - elgondolkozott- Ne haragudj. Tényleg úgy kezeltelek. - mondja őszintén.

Aztán lefeküdtünk, de most nem aludt egyikünk se. Mindketten gondolkoztunk.
 

- Rukia, fent vagy?
 

- Igen.
 

- Téged zavar?
 

- Igazából nem.
 

Felém fordult és megölelt.
 

- Sajnálom, hogy meghalt. - mondtam
 

- Ne emészd magad. Nem változtathattad volna meg, a részeg autós hibája.
- Lecsukták?
 

- Persze.
 

- Szerinted meg fognak szólni minket?
 

- Ne foglalkozz velük. Nem számít, ha boldogok vagyunk.
 

- De egy gyökér voltál régen.
 

Felállt és kiment. Vártam néhány percet, majd utána mentem. A dolgozó szobában volt odalent.
 

- Amikor belénk hajtott a másik autó épp veszekedtünk. - a kezembe adott egy papír köteget.
Megnéztem és láttam, hogy a válási papírok, a dátum alapján már vagy 1 évesek, tehát mielőtt megkérte a kezem elkezdte intézni.
 

- Nem akarta aláírni. Aztán már nem tudtunk róla beszélni többet. Amikor utoljára láttam tudtam, hogy meg fog halni, így elköszöntem tőle.
 

- Ezért pusziltad arcon?
 

- Csak egy gesztus volt.
 

- Ichigo. . .
 

- Tudom, hogy nehéz volt neked. Minden ünnepen és eseményen egyedül hagytalak, sose tudtalak normálisan felvállalni és mindig leléptem gyorsan. Nagyon sajnálom, de ígérem most már minden más lesz, jó?
 

- Ígéred? - néztem rá elpityeredve
 

- Ígérem. - megölelt és bevitt a hálóba, hogy lefektessen. - Most aludj.
 

Végül összebújva elaludtunk.