A Lelkek Világában minden remekül ment. Semmit nem kérdeztek és rögtön engedték, hogy maradjak. Még Ukitake kapitány is csak üdvözölt kíváncsiskodás helyett. A bátyám mintha örült is volna, hogy hazajöttem.

Utólag visszagondolva tökéletes kilépő volt. Hiába szeretem őt, nincs erre szükségem.
Egyik nap épp dúdolgatva vittem a papírokat az irodába, amikor Renjibe ütköztem.

- Áú… - mondtam és dörzsölgetem a fejem a padlón. - Héj, Renji?

- Bocsi Rukia. - felsegített- Pont téged kereslek. Hű, de jól nézel ki! – mondja

Hát igen, híztam picit és a színem is visszanyertem. Kevesebb stressz, a hosszú élet titka.

- Köszi, mondjad. - elindultam közbe az iroda felé, mire ő követett

- Vissza kell jönnöd az Emberek Világába. Nagyon fontos, jó?

- Dehogy megyek. – nevettem

- Ichigonak szüksége van rád. Tudom, hogy egy gyökér volt, de most muszáj jönnöd.

- Nem megyek.

- Ichigoéknak autóbalesete volt.

Leejtettem a papírokat.

- Mi? - kérdeztem, miközben felszedegettem őket. - Mi történt?

- Hazafelé mentek kocsival, amikor összeütköztek egy másik autóval.

- És Ichigonak lett baja? - kérdeztem aggódva

- Igen.

- Renji TÚLÉLTE?

- Nyugi, igen.

- Erinát műtötték 8 órán át. Át szúrta a tüdejét a bordája.

- Induljunk!

A kórházban Ichi magánál volt, be volt gipszelve a keze és a nyakára is tettek rögzítőt.

- Szia! - köszönt nekem
 

- Szia. Jobban vagy?
 

- Ne aggódj, semmi baj. Valami részeg belénk jött.
 

- Nagyon szarul nézel ki. - mosolygok rá és megsimizem az arcát.
 

- Őszintén szólva, Erinát még nem láttad. Nagyon durva. Teljesen ki fog kelni magából.
 

- Nagyon eltorzult?
 

- Nála csapódott be a másik kocsi.
 

- Hú… szegény. Miért nem figyeltél?
- Rukia csak egy pillanat volt az egész. Ment a rádióban valami hülye zene, aztán a következő percben már belénk is csapódott teljes erővel.
 

- Mi lesz Erinával?
 

- Mesterséges kómában van egyenlőre.
 

- Értem.
 

- Rukia, beszélhetnénk?
 

- Mondjad.
 

- Szükségem lenne rád az irodában. . .
 

- Nem jövök vissza.
 

- Kérlek. Minden szétesett, amikor elmentél.
 

- Mondom, nem jövök vissza.
 

- De miért? Figyelj, jó társak vagyunk, remekül kiegészítjük egymást.
 

- Nem hiszem. Kérsz kávét?
 

- Nem. Ne menj ki.
 

- Iszom egy cappuchinot. Szia.
 

„Még csak át se kéne gondolnom az ajánlatát, hisz nem vezet jóra, mégis akkor miért filózok rajta? ”- kérdeztem magamtól a cappuchino fölött.
 

- Milyen odaát? - ült le mellém Sara
 

- Igazából szuper.
 

- Akkor miért vagy itt?
 

- Átjöttem a hír miatt.
 

- Csak a hír miatt?
 

Na ez tipikus Sara, szinte olvas a gondolataimban.
 

- Nem. Látni szerettem volna.
 

- Gyere nézd meg Erinát. Elbánt vele a sors nagyon.
 

Amikor odaértünk teljesen lesokkoltam. Gyakorlatilag félholt volt.
 

- Bármikor meghalhat, de ne szólj Ichinek. - mondta a mellette ülő Ayame.
 

- Nem mintha annyira szeretné, de a tudat, hogy meghal a felesége, sokkolhatja és így is szar állapotban van.
 

- Hát nem tudom. Ehhez képest gyakorlatilag egészséges. - mondtam
 

- Belső vérzése volt, közvetlen tüdő és szívnél. Kímélni kell és rászólni, hogy pihenjen.
- Figyelj Erina valószínűleg nem megy innen haza egyhamar, tudnál vigyázni majd kicsit Ichigora néha? - kérdezte Sara. - A meló meg a gyerek miatt nincs mindig időnk.
 

- Rendben.

3 nap múlva ki is engedték, így hazavittem a házukba. Először voltam ott, ráadásul vele kettesben.
 

- Üdv nálunk. - mondta. - Sose jöttél át, amikor hívtalak.
 

- A kígyófészek látogatás nem az erőségem. - mondtam, miközben megnéztem a nappalit.
 

Minden túl csicsás volt. Hiányoztak az egyszerű bútorok és a növények.
 

- Erina szereti a túl modern dolgokat.
 

- De hát a házatok, olyan mint egy fémdoboz ezektől a tükrös ezüst szaroktól. - mutattam az egyik dohányzó asztalra, ami megegyezett a szekrénysorral.

- Én is utálom, de legalább lefoglalta magát.
 

- Figyelj, egy szobába kérlek ne menj be. Az emeleten a folyosó végén. Kerüld el.
 

- Miért?
 

- Csak nem akarom, hogy bemenj.
 

- Hát rendben. - amint elalszol bemegyek;gondoltam.
 

- Tudom mire gondolsz és hidd el a te érdekedben akarom. Begyújtok a kandalóba.
 

- Kérsz kaját?
 

- Nem, de ha főznél valami levest az jó lenne.
 

- Rendben.
 

Első nap, csak ennyi párbeszéd zajlott le közöttünk. Amikor elaludt végül felmentem a tiltott szobához. Francért szólt…
 

Aztán benyitottam.