Ichigo nem jött utánam. 5 napja nem is hallottam felőle. Felhívtam a benti titkárnőt, Ayamét és szabadságot kértem. Elutaztam és most itt hűsölök Ibizán.
 

Tényleg olyan szuper, mint mondják, de folyton rá gondolok.
 

Végül, amikor hazaérek rengeteg hívás van az üzenet rögzítőmön, ami nem csoda, hisz szó nélkül leléptem, ismét.
 

Meghallgatom.
 

- Rukia, szia! Sara vagyok. Hol vagy? Megbeszéltük, hogy talizunk. Kérlek, hívj vissza.
 

- Szia, Orihime vagyok. Aggódunk érted, hol vagy?
 

- Szevasz, igazán felvehetnék a telefonod. Tudod arra van, hogy használd. Hívj vissza. Renji voltam.
 

- Szia. Ayame vagyok. Nézd tudom, hogy azt kérted ne szóljak senkinek, de a többiek hisztiznek. Nem sokáig tudom már titokba tartani, hogy hol vagy. Na és mesélj majd miylen volt. Hívj vissza! Szia!
 

Még egy rakat felesleges üzenet volt, de azokat, csak kitöröltem.
 

Ichigo nem üzent, miért is nem lepődöm meg?
 

Másnap bemegyek az irodába, miután vagy 3 órán át készülődtem. Szuper szexin, szuper frissen és szinglin. Hiába van január vége én egy feszülős térdig érő fekete szoknyát vettem fel egy dekoltázsos fehér inggel és egy fekete blézerrel, amit lazán felhajtottam a könyökömig. Kiegészítettem egy dögös táskával és egy órával, illetve egy magas sarkúval. Hogy ne fázzak taxit hívtam és örömmel láttam, hogy mindenki meglepődik, amikor bemegyek. A legtöbb férfi csorgatta a nyálát a mellemre, mely a push up- nak köszönhetően remekül nézett ki. Aztán megjelent a férfi, akinek szólt.
 

Először meglepődött.
 

- Hát te? - nézett be az irodámba.
 

- Tudtommal itt dolgozok. - feleltem rá se nézve.
 

- Hát igen, csak izé… - megvakarta a tarkóját, mire felálltam, ő pedig végig nézhetett a mai szuper szexi szerkómon.
 

- Talán kirúgtál?
 

- Nem.
 

- Óh, pedig kifog! - és akkor megláttam a háta mögött Erinát, hibátlan szőke fürtjeivel és kis rózsaszín ruhájában.
 

- Szia Erina.
 

- Szia. Ichigo mehetnénk?
 

Ichigo utoljára rám nézett, majd a feleségére és csak elindult a lift felé.
 

- Képzeld Ichigo és én most megyünk családtervezés tanácsadásra. Kisbabát szeretnénk. Mivel nem voltál itt, nem halhattad a nagy hírt.
 

Lefagytam és tudtam, hogy ez egy utalás arra, hogy tudja, hogy viszonyunk volt. Már csak a hanglejtéséből is egyértelmű volt.
 

- Hát gratulálok nektek! – feleltem.
 

Amikor elmentek, tárcsáztam Sara számát és odahívtam rögtön Ayamével és Himével.
 

- Tehát gyereket akarnak? - kérdezem.
 

- Sajnálom, hogy így tudtad meg. - mondja Ayame, az asztalom sarkán ülve.
 

- Erina bejelentette 3 napja egy vacsora meghívás keretében. - egészítette ki Hime
 

- Értem. Na és Ichigo is?
 

- Hát nem volt feldobva. - mondta Ayame
 

- Rukia, nézd. - kezd bele Sara - Én nagyon szeretlek téged, de mond mégis mit vártál egy ilyen hülye gyerektől? Naív voltál, amikor azt hitted, hogy ő komolyan vesz téged. Ichigot is szeretem persze, de lássuk be, hogy ő szörnyű ilyen téren.
 

Elgondolkodtam.
 

- Igazad van. Buta voltam, nagyon.
 

- Sajnálom. - mondja
 

- Te csak az igazat mondtad. - mosolygok rá
 

- Attól még hatalmas pofon volt az élettől, de most mesélj mi volt veled az elmúlt napokban.
 

Elmeséltem nekik, hogy milyen volt a kis kiruccanásom.

Másnap Ichigo bejött hozzám.
 

- Rukia, összeszednéd Mr. Thompson feljegyzéseit?
 

- Persze.
 

Amikor elfordultam, láttam a tükörből, hogy ő ismét végig mér, de egy egész estés sírás után, kócos hajjal, kopott körömmel, gáz ruhával nem hiszem, hogy csábító látványt nyújtottam.

Bezzeg ő frissen vasalt pamut ingben volt, mint mindig az utóbbi időben.
 

- Milyen volt a szabid? - kérdezte kibámulva az ablakon
 

- Remek.
 

- Hol voltál? - nézett rám
 

- Ibiza.
 

Meglepődött, nagyon.
 

- Megismerkedtél valakivel?
 

- Igen. - az Ibiza Organic koktéllal elég szoros barátságot kötöttem;gondoltam magamban.
 

- Kedves veled? - kérdezte
 

- Persze, nagyon finom. - villantottam rá egy ezervattos mosolyt
 

- Rukia, mivan veled? Megváltoztál.
 

- Hát a pofám leszakad. Te csapsz be és én vagyok a hibás. - nevetek fel. - Szép.
 

- Nem ezt mondtam, csakhogy kikeltél magadból. Hisztizel, úgy öltözködsz, mint egy k*rva és még a viselkedésed is nagyon arrogáns.
 

Végig néztem magamon, farmer és valami szürke garbó, amit találtam a szekrényemben. Hm, tényleg milyen k*rvás!
 

- Nem érdekel, mit gondolsz rólam.
 

- Már a lidércekkel se foglalkozol. Azt se tudod már miért küldtek át Karakurába, mi?
 

- Veled ellentétben én igenis odafigyelek ilyenekre és csak, hogy tudd, ebben a hónapban Renji és Ayame a lidérc soros. Azt a pár kis gyenge hollowot ők is simán elintézik.
 

- Nem akarod megbeszélni a dolgokat és végre normálisan viselkedni?
 

- Nem. Tessék. - nyújtom át a feljegyzéseket
 

- Köszi.
 

Amint kiment Ayame kukucskált be az ajtón.
 

- Héj, minden oké? - kérdezte
 

- Persze. - mosolygok rá
 

- Kávé, tea, süti, valami főtt kaja?
 

- Nem, köszi. - aztán meglátom Erinát a frissen fodrászolt fejével és a tökéletesre vasalt szürke ruhájában. - Csak két üveg szakét kérnék.
 

Erre Ayame rögtön hátra néz, de már késő. Erina belép az ajtómon.
 

- Rukia, van egy perced?
 

Nyelek egyet.
 

- Mondjad.
 

- Lennél a lányunk keresztanyja? - kérdezi mézes- mázasan.
 

Hát így játszol, te szemétláda! Tarts közel az ellenségeid mi?
 

- Nem. - közlöm nyugodtan
 

- Mi?
 

- Mondom nem.
 

- Látom nem értettél. Nincs választásod.
 

- Figyelj Erina. - ülök le és hirtelen elborul az agyam, csak mondom és mondom, hiába bánom meg rögtön. - Engem te nem érdekelsz, tudom, hogy tudod, hogy Ichigoval viszonyom volt. És akkor mi van? Ha veled kéne élnem, szerintem én még fel is akasztanám magam. Kibírhatatlan vagy, mindenki utál téged, senki nem bírja elviselni a hisztijeid és basszus legszívesebben mindenki a vonat alá lökne, még a saját férjed is! Elég most már a rohadt utalgatásaidból és belőled meg végképp! Tűnj el az életemből! - és még mindig nem fogom be… - Ja és csak, hogy tudd. Ichigo imádott velem lenni, köztünk nem csak a kémia, de még a biológia is tökéletesen működött. Hallottam hírét, hogy veled nem ilyen szép minden. Ha érted mire gondolok. - veszem fel a győzelemi mosolyom és hátra dőlök a székemben
 

- Befejezted? - kérdezi mosolyogva
 

- Igen. - válaszolom nyugodtan
 

- Akkor most pakold össze a cucaid és húzzál vissza a kocsi sorra, te kis k*rva. - közli nyugodtan mosolyogva, mintha csak azt mondaná, hogy milyen szép ma az idő.
 

- Örömmel. - válaszolom
 

Aztán felállok és meglátom, hogy a pici kis iroda, vagyis az a 7- 8 ember minket bámul, köztük Ichigo is. Persze mindent hallottak.
 

Erina kivonult, mint egy hercegnő, majd Ichigo elküldte dolgozni az embereket és berontott hozzám. Lehúzza a rólót, hogy ne lássanak be.
 

- Rukia, ezt most miért kellett?
 

- Mert jól esett. - feleltem hátra nyújtózva a székemben, aztán felálltam, kerestem egy dobozt és bedobáltam a cuccaim.
 

- Nem rúglak ki.
 

- Tudom, felmondok.
 

- Nem teheted. Szükségem van rád, még akkor is, ha ilyen makacs vagy és hisztis.
 

- Ichigo ez a különbség kettőnk között. Én bár makacs vagyok, de nem hisztis, mivel nem hisztizek neked folyton, hogy válassz közülünk. Te viszont nem vagy elég makacs ahhoz, hogy elválj, csak hisztizel, hogy milyen szar az életed. Nekem erre nincs szükségem. Legyen szép életed! - indultam meg az ajtó felé
 

- Várj már. - elkapott es megcsókolt, de úgy, mint ahogy még soha.
 

- Ne menj el, jó?
 

- Nem jó.
 

Elfordultam és beléptem az új életembe.