- A WC nem ilyenekre való. - nevetett, amikor előbújtunk- Siessetek, leszállunk.

- A csaj leszállt?

- Az előző megállónál.

Visszamentünk a helyünkre és felöltöztünk, odakint szakadt a hó.

- Rukia hol a kesztyűd? - kérdezte aggódva Ichi.

- Otthon maradt.

Felsóhajtott és felhúzta a kezemre a sajátját. Rámosolyogtam hálám jeléül, mivel tudtam, hogy felesleges ellenkeznem.

Kivételesen nem vacsorázni vittek, hiába volt hagyomány már. Európában és Amerikában is elhíresült duma színházba vittek, ahol persze lehetett vacsizni, de mégis az előadás volt a lényeg.

Amikor megérkeztünk egy kis színpadot láttunk és előtte sok- sok asztalt. Remek helyet kaptunk, mindent tisztán lehetett érteni. Isteni volt, még a kaja is és a végén az előadó, aki nagyon, de tényleg nagyon megnevetetett, odajött hozzám és boldog születésnapot kívánt egy torta kíséretében. Remek este volt. Ráadásul szuper ajándékokat kaptam. Volt köztük kézmelegítő, fehér és szőrös fülvédő, plüss nyuszi, fülbevaló és a legváratlanabb Ichigotól, egy gyűrű.

- De… - kezdtem volna neki
 

- Ígérem elválok tőle. - mondta mélyen a szemembe nézve. - Te ennél többet érdemelsz. - majd megcsókolt.
 

Szóhoz sem jutottam. Tehát el fog válni, csak miattam. Ez az!
 

A többiek is csak lestek a meglepődöttségtől, majd amikor felhúzta Ichigo a gyűrűt Sara rögtön meg akarta nézni és így a többiek is észbe kaptak.
 

Basszus, most tényleg megkérte a kezem!
 

Hazafelé mi mentünk hátul összebújva.
 

- De nem lesz ebből baj?
 

- Ne aggódj, nekem megéri. Amúgy, ha gondolod, este felmehetek hozzád. - rám nézett pajzán vigyorral.

- Óh tényleg? - megálltam és megcsókoltam
 

- Óh tényleg.
 

- És mit tud az asszony, hol vagy?
 

- Dolgozni.
 

- De hát Ichigo az ügyvédek este nem dolgoznak.
 

- És? Én most fogok.
 

- Ha nem siettek lekéssük a vonatot. - kiabált hátra Renji
 

Hiába értünk 5 perccel korábban oda semmi nem jött. 1 óra múlva se és egyre hidegebb volt. Végül úgy döntöttünk, hogy keresünk szállást. Újabb fél óra ment el, mire találtunk egyet, de legalább meleg volt és tiszta. Kifizettük a szobákat, majd mindenki elvonult, mivel már hajnali 1 is elmúlt.
 

Épp zuhanyoztam, amikor megéreztem, hogy valami, vagyis inkább valaki nekem nyomódik hátulról.

- Már vagy egy órája bent vagy. - súgta a fülembe
 

- Megfagytam odakint.
 

Ő megölelt és szorított.
 

- Szeretlek. - mondtam
 

- Én is szeretlek. Jaj Rukia, sose fogod megérteni, hogy mennyire bánom, amit tettem. Azt hittem örökre elveszítelek.
 

Megfordultam és megöleltem szorosan.
 

- Semmi baj, nem haragszom. Én is hibáztam, eltűntem szó nélkül egy évre.
 

- Tényleg elhagyom, ígérem.
 

- Tudom, nyugi. De mi lesz, ha tényleg feljelent?
 

Felsóhajtott.
 

- Rukia nem lesz könnyű válás. Viszont a mi kapcsolatunk semmiképp nem derülhet ki.
 

- Mi?
 

- Ha a bíró megtudja, akkor ő jár majd jobban. Ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el a bandán kívül, jó?
 

Hú b*zdmeg! Már elmondtam pár embernek…
 

- Hát öhm, rendben.
 

- Hát öhm? - húzza fel az egyik szemöldökét.
 

- Én már elmondtam valakiknek. - lesütöm a szemem.
 

- Rukia, ugye nem az irodából?
 

Ja igen, még nem is említettem, Ichigo jobb keze vagyok az irodában, mint egy alfőnök.
 

- Csak 1- 2 ember tudja nyugi. - köhintek és halkan mellé teszem- És a családod is. .
 

- Oké, hogy folyton a családomnál lógsz és az irodában is imádnak, de ezt mégis… Rukia mond, hogy a büdös p*csába képzelted ezt?
 

- Egyszerűen rájöttek. Nyílvánosan flörtölsz velem, fogod meg a fenekem és még én vagyok a hibás? !
 

- Az más! - kiabál rám.
 

- Fogd be, a te hibád! ! Minek tartasz szeretőt, ha nem tudsz vele bánni? !
 

- Azt hittem nem vagy ennyire hülye!
 

Kiléptem mellőle és kimentem, elkezdtem öltözni, mire jött utánam törölközővel.
 

- Most meg mit csinálsz? Még neked áll feljebb? B*zdmeg, itt nem a te életedről van szó, értsd már meg.
 

Nem válaszolok, próbálom elrejteni a könnyeim. Az ajtóban, azért még odavetem:
 

- Ichigo, erre már nem lesz szükségem. - levettem a gyűrűt és leraktam a komódra, majd becsuktam az ajtót.
 

A többiek kint voltak és néztek, én pedig végig vonultam sírva és megtörve előttük. Páran próbáltak megállítani, de igazából fel se fogtam, mit mondanak.