Tartalom

                                                            Lépések egy új élet felé

Renjivel a törzshelyünkön találkoztunk ma is.

- Hogy vagy? - kérdezte- Megint fosul nézel ki.

- Pedig jól vagyok.

- A gyerek?

- Ő is. Aiko ad neki külön órát délután.

- És alakul már valami? Mióta is vagy egyedül? - kérdezi a fogát piszkálva, láthatóan ízlett neki a süti.

- Egy ideje. - felelem a kávémra nézve

- Tehát amióta meghalt. - rám néz, egyenes a szemembe- Ichigo csodálatos nő volt, de ennek már 7 éve. Tovább kell lépned.

- Nem. Nem fogadom el.

- Miért ellenkezel ennyire?
 

- Mert nem fogom elfogadni, hogy ilyen értelmetlen módon halt meg.
 

- Megismertem valakit. - feleli halkan
 

- Mi? - kérdezem meglepődve
 

- Vagyis egy ideje ismerem már, de megszakadt a kapcsolatunk. Nem rég újra találkoztam vele és szeretném komolyabbra fordítani a dolgot.
 

- Én sose kértem, hogy állj mellettem mindig. Te választottad.
 

- Mert ezt teszi egy barát.
 

- Köszönöm. - mondom őszintén
 

Tehát lesz valakije. Most már legalább nem kell magam megjátszani neki.
 

- A neve Rukia. Szeretném neked bemutatni. Ma átjön Karakurába küldetés miatt.
 

- Rendben, majd meglátom, hogy érek rá.
 

- Ne kamuzz. Tudom, hogy le se szarod, de nekem fontos lenne. Gyere, ha most indulunk még Uraharánál találkozhatunk vele.
 

- Jó, de csak 5 perc. Vár a fiam.
 

Beültünk a kocsimba és sietve elhajtottam Uraharához, rég láttam őt. Az igazság az, hogy 7 éve semmilyen halálisteni tevékenységben nem segítek.
Egy fekete hajú lány sétál kifelé épp.
 

- RUKIA! - üvölt oda Renji integetve, amikor még meg sem álltunk
 

Ő elmosolyodik és eláll a lélegzetem.
 

Hű ez a mosoly gyönyörű.
 

- Jössz? - néz értetlenül Renji
 

Remélem nem vette észre.
 

- Ő itt Kuchiki Rukia, 13. Osztag 3. tiszt. Rukia ő pedig Kurosaki Ichigo, már meséltem róla.
 

- Szia. - nyújt kezet és néz a hatalmas szemeivel rám, mintha a lelkembe látna.
 

- Szia. - fogadom a kézfogást, ami tovább tart, mint kéne. - Hová mész?
 

- Kivettek nekem egy házat. - mondja halkan- a hídnál.
 

- Elvigyünk?
 

Végig egymás szemébe nézünk és fogjuk egymás kezét, mintha még mindig kezet ráznánk.
 

- Örülnék neki. - mosolyog, elengedi a kezem és Renjire néz, aki rám bámul láthatóan mérgesen
 

- Ichigo neked nem a gyerekért kéne menned? - kérdezi szemrehányóan
 

- De, de pont útba esik.
 

Beülünk a kocsiba, Rukia hátra ül. A suliban gyorsan elintézem a dolgokat és már viszem is Ayatot.
 

- Ő a fiam, Ayato. A néni pedig Rukia. - mondom a kocsiba érve.
 

- Szia. - mondja halkan
 

- Szia - mosolyog Rukia
 

Bekötöm és indulunk is Rukia szállása felé. A visszapillantóból végig őt figyelem, csoda, hogy nem okozok balesetet. Nem tudom miért, de valahogy ez a lány lenyűgözött. Végig dumálják az utat Ayatoval. Mikor megérkezünk, elkezd készülődni.
 

- Köszönöm a fuvart. Bejöttök?
 

- Most nem köszi. - feleli Renji- Valamit meg kell beszélnünk.
 

- Rendben, akkor még egyszer köszi, sziasztok! - kiszáll és integet.
 

- Ez meg mivolt? - förmed rám Renji, amint elment Rukia
 

- Micsoda? - kérdezem, mintha nem tudnám, miről beszél
 

- Ahogy bámultál rá, azt hiszed nem láttam?
 

- Nem tudom, miről beszélsz. Nekem egyáltalán nem szimpatikus ez a lány. Kicsi és ijesztően nagy a szeme.
 

Mi mást mondhatnék? Renji mindig itt állt mellettem, mint barát és most közöljem, hogy valami van ebben a lányban, jobban mondva a lányban, akibe szerelmes?
 

- Ichigo a nejed is kicsi volt és nagy kék szemű. - sóhajt fel
 

Hirtelen lefékezek és szorítom a kormányt, amilyen erősen csak tudom.

- Megmondtam, hogy ne beszéljünk többé róla… - felelem halkan
 

- Sajnálom. Igazad van. - ismeri be, ami meglep.
 

- Amúgy megérkeztünk.
 

Ayatot kikötöm és elintézem az esti tenni valókat. Ellenőrzöm a háziját, készítek neki vizet, vacsorát, megigazítom az ágyat és végül lefektetem. Tudom, hogy nem vagyok jó apa. Tudom, de nem tudok tenni ellene, amikor rá nézek nem látok mást csak az anyját.
Este ismét késő estig dolgozom, már Renji is hazaért Rukiával. Beosontak a szobájába, de így is észrevettem őket.
 

7 éve nem tudok aludni, már 7 hosszú éve járkálok és teendőket keresek esténként. Így mikor végzek, ahelyett, hogy lefeküdnék, inkább bemegyek a konyhába és megfőzőm a másnapi ebédet.
Hajnalban Rukia lépked be, meglepődik, hogy ott vagyok, és kissé zavarban van.
 

- Hát te?
 

- Főzők. - felelem
 

- Miért nem alszol? - leül az asztalhoz
 

- Nem tudok.
 

- Én sem. - ismeri be
 

- Renji mindig horkolt. - nevetek
 

- Tudom- nevet ő is. - Kisgyerekkorom óta ismerem.
 

- És csak most kezdtetek el járni? - csúszik ki a számon
 

Elkerekedik a szeme.
 

- Köztünk nincs semmi. Munka ügyben vagyok itt.
 

- Persze. - felelem nem túl meggyőződve.
 

- Az ki? - kérdezi a hűtőre mutatva.
 

- A fiam.
 

- Nem, a mellette lévő mágnesben.
 

- A fiam.
 

- Nem jobbra tőle.
 

- A fiam és a volt nejem. - sóhajtok
 

- Tehát ő az a híres nő. - közelebb megy - Az ő esetéről kell írnom.
 

Meglepődök.
 

- Miért?
 

- A Lelkek Világában rendező lettem egy időre. A rejtélyes esetek elégé hiányosak, muszáj pótolni, csak időpontok vannak és egy- két mondatban a lényeg.
 

- Értem.
 

- Nem mesélnéd el?
 

Ránézek és látom, hogy ő megért. Megérti, hogy még 7 év után is nehéz beszélni róla. Abbahagyom a főzést, öntök két bögre teát és leülök vele szemben.
 

- A feleségem neve Ayumi volt. 8 éve ismertem meg és azonnal beleszerettem, nem sokra rá össze is költöztünk és elvettem a szűk család körében. Ayumi kihelyezett halálisten volt itt, én pedig mint tudod ide születtem alapból. Gondolom Renji mesélte. Nappal dolgoztam, este segítettem neki, egészen addig, míg ki nem derült, hogy babát vár. Pihenőre kényszerítettem aggódásból, a szülésig minden rendben ment. Még a kórházban sem volt gond. Igazi álom anya volt. Nagyon boldog életünk volt, mígnem egy este egy hollow bukkant fel. Sajnos nem is akármilyen. Felzabált más hollowokat és így szert tett a képességeikre. Elnyelte az energiám és eltörte a kardom, súlyosan megsérültem és Ayumi segíteni akart, így Ayatot átvitte apámékhoz és jött. Elájultam a koponyasérülésem miatt. Az utolsó, amit láttam, az az volt, ahogy a nejem fut, és elő rántja a kardját. Kiabálni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Mikor magamhoz tértem a hollow épp küzdött Ayumival. Erőt vettem magamon és felálltam, küzdöttünk, talán órákig, nem tudom, hogy őszinte legyek, de a végén a nejem megette a hollow.
 

- Ezt hogy érted? - szomorú volt a hangja
 

- Eltűnt a földben, majd hirtelen alatta tűnt fel és bekapta. A szememmel láttam, ahogy szétrágta és lenyelte. Próbáltam tenni ellene, de egyszerűen túl gyorsan történt, egy perc sem volt. Ezután a hollow felvette az alakját és megkellett vele küzdenem. Hajnal volt már, amikor eszembe jutott a fiam és erő teljes csapással megöltem.
 

- Biztos meghalt?
 

- Igen.
 

- Sajnálom, hogy nyaggattalak ezzel.
 

- Nehéz a mai napig beszélni róla. Mintha egy perc alatt történt volna.
 

- Emiatt nem harcolsz már?
 

- Igen. Nem hagyhatom, hogy a fiam árva legyen.
 

- Kedves gyerek nagyon. - mosolyog megint
 

Ez a mosoly tényleg nagyon csábító, főleg, hogy ilyen lazán van hozzá öltözve. Csak egy feszülős farmer van rajta és egy fehér top. A haja is csak lágyan omlik a vállára.
 

- Ha nemes vagy, miért csinálsz ilyen munkát? - terelem a témát
 

- Honnan tudsz róla?
 

- Renji mesélte.
 

Újra leül és szomorúan lehajtja a fejét.
 

- Nem vagyok másban jó. Én nem értek a mágiához és a harchoz sem.
 

- Egy cipőben járunk szinte. - mosolygok rá és megfogom a kezét, hogy felnézzen, de rögtön el is engedem. - Én sem vagyok jó bennük, különben nem lennék egyedül.
 

- Azt hallottam, azelőtt rengeteget tettél a Lelkek Világáért Kurosaki Ichigo. - a szájából a nevem csilingelően hangzik
 

- Az régen volt.
 

- Ti meg mit csináltok itt? - jön be Renji
 

- Én dolgoztam, Ichigo pedig főz.
 

Gyanakodva pillant végig kettőnkön.
 

- Rukia gyere aludni, holnap fontos dolgod van. - mondja végül
 

- Tudom. - válasza közben rám néz- Jó éjt Ichigo. Köszönöm, hogy elmondtad.
 

Kimegy és újra a magányt érzem csak. A pillanatnyi remény is szertefoszlott. Hát sose lépek már tovább?

Reggel Rukiáék elmentek és nem is láttam napokig. Amióta beszéltem vele róla sokkal jobban voltam.
 

Egyik este már én is rá tudtam nézni a képre a hűtőn, amikor kivettem a kicsinek a tejet.

Egy hét múlva azonban megint ugyan az volt, mint mindig. Fent voltam este és nem tudtam aludni. Gondoltam egyet és elmentem otthonról. Csak autózgattam a városban.
 

- Átmenjek? - kérdeztem magamtól. - Hiányzik.
 

Meglepődtem, hogy mit mondtam és rögtön elfogott a bűntudat Renji miatt.
 

Azonban mégis át kellett mennem, át akartam menni hozzá, hogy újra láthassam.
Becsöngettem és vártam. Kidugta a kicsi fejét az ajtón. Pizsamában volt és mosolygott.
 

- Reméltem, hogy eljössz.
 

- Tényleg?
 

- Igen. Sokat gondolkodtam a múltkorin. Azt hiszem, én jövök a sztorimmal. Már kész a tea.
 

- Honnan tudtad, hogy jövök?
 

- Renji mondta, hogy arra kelt, hogy elmentél. Ülj csak le.
 

- Köszönöm. - a bögrén kis tehenek voltak, aranyos volt.
 

- Ismertem egy embert, Shiba Kaien hadnagyot. Csodálatos ember volt, nagyon szerettem őt. Mindig gyakorolt velem, hogy fejlődjön a technikám harcban. Szükségem is volt rá. A hadnagyom volt amúgy. Egy este hollow tűnt fel, a hadnagy, a kapitány és én elindultunk megölni. Ami akkor történt szintén szinte egy perc volt, de tudod a lényeg ugyan az mint nálad. Megkellett ölnöm a saját kezemmel az embert, akit tiszteltem és szerettem. Nehéz volt.
 

Figyelmesen hallgattam és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Mások is éreznek hát ilyen mardosó fájdalmat.
 

- Mikor történt?
 

- 5 éve.
 

- Sajnálom.
 

Ő csak mosolygott, majd semleges dolgokról beszélgettünk reggelig. Ahogy egyre jobban megismertem rájöttem, hogy mit szeret benne Renji.
 

- Rukia te csodálatos vagy. - mosolyogtam rá reggel indulás előtt
 

- Nem, csak megértem mit érzel.
 

- És ez csodálatos.
 

Nem tudom miért, de valahogy egyértelműnek látszott, hogy adok egy- egy puszit az arcára és így köszönök el, ám amikor megfordultam ott állt Renji. Csak állt és nézett.
 

- Szia Renji, hát te? - kérdezte Rukia, neki fel sem tűnt
Renji pedig csak nézett engem. Tudtam, hogy most mi játszódik le benne, régóta ismerem már.
 

- Megbeszéltük, hogy reggel 8- kor elindulunk a 3. áldozat családját felkeresni és utána lejegyzeteled az eddig kiderítetteket. - mondta rá sem nézve
 

- Renji, nézd... - szólalok meg
 

- Mindegy Ichigo. - elmegy mellettem és megcsókolta Rukiát.
Csak egy másodperc volt, de örökkévalóságnak tűnt. Nem tudtam mit tegyek, legszívesebben bevertem volna neki egyet, de tudtam, hogy itt most én vagyok a rossz. Végül elfutottam a kocsiig és bepattantam. Láttam a visszapillantóból, hogy Rukia ellöki, de nem szabad ezzel foglalkoznom. Ezt a vonzalmat csírájában kell elfojtani.
 

Egész nap Ayatoval foglalkoztam, fejlesztettem a képességeit, olvastam vele, írtam vele, játszottunk is készségfejlesztőket. Aztán este hazaért Renji.
Rám sem nézett, én sem tudtam mit mondhatnék.
Feküdtem és gondolkodtam a tv előtt. Egy órán belül odajött és megkérdezte:
 

- Miért pont őt? Miért pont azt a nőt, akit egész életemben megpróbáltam elcsábítani?
 

- Én nem akartam, sőt nem is akarom. Renji én nem akarom tőled elvenni.
 

- Akkor miért kaptad meg azt, amit én nem kaphatok?
 

- Nem tudom, miről beszélsz. Rukia és köztem ez csak egy vonzalom, amit el akarok folytani. Nem akarom tőled elvenni és én tényleg nem akartam semmit tőle. Kérlek, ne haragudj. - mondom őszintén, de a tv felé nézve
 

- Ichigo, Rukia szerelmes beléd.

Ránézek, és nyitva marad a szám a meglepődöttségtől.
 

- Mi?
 

- Rukia szeret téged. Nem engem, aki évek óta próbálkozik, hanem téged.

Örülök is, félek is és sajnálom is.
 

- El kell mennie. - mondom hosszú kínos csönd után
 

- Mi?
 

- Küldd el. Nem akarom látni többet.
 

- Nem elég, hogy elveszed tőlem, de még el sem fogadod az érzelmeit?! Te faszfej! - behúzott nekem, de nem érdekel. Bemegyek a szobámba és lefekszem. Nem alszom, csak fekszem.

Eltelt egy nap, majd kettő, majd egy hét, hetek, évek és én azt hittem többé nem látom. Szenvedtem, mert elment és örültem, mert Renjivel megmaradt a barátságunk. Hiányzott és rágondoltam szinte mindig. Már a régi sebek sem fájtak annyira, de a tudat, hogy két nőt veszítettem el, akik olyan fontosak voltak nekem elviselhetetlen volt esténként. Nem kérdezhettem rá Renjitől, bár tudtam, hogy találkoztak. Amikor találkoztak, mindig megéreztem az illatát. Rukiának olyan kellemes cseresznye illata volt mindig és ez ráragadt Renjire is, ha sokáig mellette állt.
Ciki vagy sem ilyenkor mindig megpróbáltam Renji közelébe maradni, hogy érezhessem csak egy kicsit.

Ősz volt már, amikor egy nap csöngettek este. Fogalmam sincs, kilehetet az, így ki sem nyitottam, de megint csöngettek. Nehogy felkeljen Ayato odasiettem és kirántottam az ajtót. Rukia állt ott. Átfagyva és sírva.
 

- Sajnálom. - mondta szipogva.
 

Én csak néztem, majd megöleltem. Annyiszor elképzeltem ezt a pillanatot, de most tényleg valóságos.
 

- Rukia. - mondom, ő pedig csak sír a karjaimban.
 

- Tudom, hogy nem szabadna itt lennem, de most már muszáj, hogy lássalak. Annyira hiányzol. - zokogja a mellkasomba
 

- Te is te buta. - és megcsókolom lágyan.
 

Visszacsókolt és én felemeltem, hogy bevihessem a szobámba. Lefektettem, hogy megnyugodjon és mellébújtam. 10 év óta először úgy aludtam, mint a bunda. Reggel Rukia eltűnt mellőlem, körbe mentem a házban, de nem volt sehol. Tehát csak álmodtam? Egésznap ezen gondolkodtam, majd este megint megjelent. Bebújt mellém és elaludtunk együtt. Úgy szorítottam, mint még soha senkit. Nem akartam, hogy eltűnjön reggelre. Azonban megint nem volt sehol.
 

Reggelit készítek és elviszem suliba Ayatot. Igazán értelmes és megértő gyereké cseperedett.
A sulitól munkába megyek, vagyis apám kórházába. 1 éve elvállaltam egy kisebb munkát, hogy ne gondoljak mindig csak rá.
 

Kora délután mindig végzek, ma azonban dél körül érkezik egy telefon Uraharától. Segítséget kért egy hollowwal kapcsolatban. Azt mondta fontos és menjek, amint tudok.
5 percre van ugyan, de egyszerűen nem akarok menni. Csak nézem a jelvényem és gondolkodok. Végül megteszem, elindulok, és újra belevágok.
Egy méretes lidérc fogad, kegyetlenül erősnek tűnik. Rukia harcol vele és Renji. Elfog a félelem, amikor Rukiát leteríti.
 

Renji fél perc alatt ott is terem, hogy segítsen neki, de annyi csápja van, hogy őt is csak simán félre löki.
 

Az égmetsző holdagyar technika jó lenne ellene, ha nem tud regenerálódni.
 

- RUKIA, RENJI MENJETEK ONNAN! !  - kiáltom, és máris hasítok egyet a karddal.
 

Telibe találta a hollowot, de nem hal meg, ekkor meghalom a kiabálást a hátam mögül.
 

- HÓVIHAR! - és a hollow megfagy
 

- ÜVÖLTS BESTIA! ! - a szemem láttára törik szét
 

Sose láttam még ilyen technikát. Ők ketten igazán összedolgoztak.
 

- Ichigo! Rukia megsérült! - ordít Renji
 

Hátrafordulok és meglátom, ahogy Rukia összecsuklik és elájul. Odafutok és látom, hogy egy vágás van a hasán, elég mélynek tűnik.
 

- Jó- Jól vagyok. - motyogja Ru.
 

- Dehogy vagy jól! Segítünk. Szólok Orihimének, vagy valakinek. Csak en halj emg nekem. Ígérd meg. Szeretlek! - mondom, ám már eszméletlen.
 

- Állj odébb Ichigo.
 

- Mi? NEM!  El kell vinnünk innen!
 

- Állj odébb, ha meg akarod menteni.
 

- NEM!
 

Odébb rúg, és egy varázsigét kezd mormolni, hirtelen egy zöld fény gömb jelenik meg a kezénél és Rukia sebe gyógyulni kezd tőle. Gyógyító mágia.
 

- Ha azt akarok, hogy meggyógyuljon, működj együtt. - korhol
 

- Sajnálom.
 

5- 10 perc alatt szinte eltűnt a seb, hát mégse volt olyan mély, inkább csak a vérveszteség miatt lett rosszul.
 

Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett.
 

- Jól vagyok. - mondja halkan.
 

- Tudom.
 

Renji felülteti és villámlépéssel el is megy. Tudom, hogy sorsdöntő percek következnek.
 

- Én is szeretlek. - ismeri be zavartan
 

Hát eljött az a perc, amikor végre végleg tovább léptünk a nehéz időkön. De vajon Renji meg tudja nekem bocsájtani?
 

Hazaviszem Rukiát és pihentetem, hogy teljesen felépüljön. Egy hónap alatt annyit fejlődik a kapcsolatunk, hogy úgy döntöttem megkérem a kezét. 3 év szenvedés után a szerelem miatt ez igazán kijár neki, sőt nekünk.

Az oltár előtt állva gondolok vissza mindenre. Tudom, sose fogom elfelejteni a múltbeli sérelmeket, de most már minden rendben lesz. Ő segített nekem és én is neki.
A tanúm, Renji itt áll mellettem. Ránézek és látom, hogy mosolyog. Boldog és már cseppnyi harag sincs benne. Majd hirtelen felcsendül a zongora és belép álmaim nője.