Kapcsolati bonyodalmak

-  Mikor kezdődött?

-  Nagyjából egy éve.

-  De csak 3 éve vagytok együtt.
 

-  Tudom.
 

-  Ha már olyan rég kezdődött, miért nem tettél előbb ellene?
 

-  Nem tartottam fontosnak.  Most már haza se jön esténként.
 

-  Rukia. . . .
 

-  Tudom.  Ne is mondd.  Te tudsz valamit?
 

-  Hidd el, szólnék, ha tudnék, de...
 

-  Renji.  Ne mond el senkinek.
 

-  Ne légy buta, ez a te magánéleted.  Azt csináltok, amit akartok.  Bár Ichigo helyében én már rég

helyreho. .
 

-  Nem vagy a helyében.
 

-  Sajnos.  - nézett le a lányra csalódottan – Mindenesetre, ha ennyire nem megy, akkor csak tedd, amit a szíved diktál.  - mosolygott rá
 

-  Őszintén szólva, most épp azon gondolkozok, hogy talán csak vissza akar menni a családjához.
 

- Lehet. Bár nem hiszem, itt mindent megkap.
 

- Köszi, hogy szakítottál rám időt, most dolgoznom kell. Nehéz ez a tiszti élet.
 

- Ugyan már. Bocsi, hogy nem tudtam segíteni.

Rukia rámosolygott és elindult a 13. osztag irodájába. Meglepetésére ott Ichigo várta.
 

- Szia. - köszönt neki oda
 

- Szia. Hát te?
 

- Gondoltam megnézem, mi van veled.
 

Hát persze, hisz három napja felém se szagoltál.
 

- Megvagyok és te?
 

- Jól, köszi. Lassan átmegyek apámékhoz, nincs kedved elkísérni?
 

- Hát nem hiszem, sajna sok a munka… és a bátyám se örülne… na meg - Már nem tudott mit felhozni kifogásnak.
 

- Rukia mond mi lett velünk?- nézett rá szomorúan.
 

A lány nem válaszolt, csak nézte a padlót.
 

- Kérlek, nézz rám és mondd, hogy miért vagy ilyen. Talán belehalnál, ha el kellene kísérned?
 

- Nem, csak…
 

- Nincs csak. Kérlek. Tudom, hogy boldogtalan vagy, én is az vagyok, de megoldhatnánk. - Ichigo odament hozzá és megölelte. - Még mindig szeretlek te kis majom.
 

- Én is téged.
 

- Akkor gyere velem.
 

- Rendben. - megcsókolták egymást
 

- Na de megyek is. Szia. - Ru mire észbe kapott már le is lépett Ichi, így hát leült aláírni a papírokat hadnagya hiányában.

Ichigo eközben Renjivel találkozott egy kocsmában.
 

- Helló. - köszönt
 

- Szevasz. Azt hittem már sose érsz ide.
 

- Beszéltem Rukiával.
 

- Ma hozzám is eljött. Azt hiszi, van valakid.
 

- Hm. Érdekes. - felelte unottan, majd intett a csaposnak, hogy hozzon két szakét.
 

- Ichigo, ugye nem?
 

- Nem tudom, miről beszél. - felhörpintette az italt.
 

- Egy pancser vagy ember. A világ legjobb nője vár haza, te meg le se szarod. Nagyon remélem, hogy a megcsalós dolog nem igaz.
 

- Nyugi, majd elrendezem. Bár nem tudom minek rohant hozzád. Csak van egy kis problémánk.
 

- A kis problémák nem egy éven át tartanak.
 

- Mi van te lettél a tanácsadónk?
 

- Nem, de nem fogom tűrni, hogy tovább szenvedjen melletted haver. Bírlak meg minden, de ő Rukia. Érted. Rukia.
 

- Értem. Rukia. De ha vele lennél megértenéd az én álláspontom. Ember a napom fénypontja ha rejszolhatok zuhanyozás közben. Komplett hisztérika lett belőle. Folyton van valami, egy perc nyugtot nem hagy.
 

- Jesszus, azt hittem legalább szexeltek.
 

- Ugyan már. Egy éve semmit nem csináltunk. Valamin besértödőtt régen és azóta kulcsra zárja az ajtót.
 

- Az igen. Meg se kérdezted min?
 

- Szerinted hülye vagyok? Kiabáltam is vele, de azt mondta tudnom kéne.
 

- A nők mikor értik már meg, hogy a pasik sose tudják, hogy mi a francon sértődtek már megint be? – sóhajtott - Üljetek le beszélgetni.
 

- Próbáltam. Szerintem szakítanunk kéne.
 

- Mi?- nézett fel meglepődve- Szakítani?
 

- Igen. Talán neki könnyebb lenne.
 

- Ichigo ki a csaj?
 

- Mi?
 

- Na ne add nekem az ártatlant, 4 éve még Rukia volt az imádatod tárgya. Ki a nő, aki elvette az eszed?
 

- Nincs senkim.
 

- De bejön valaki. Ne hazudj már nekem. - könyökölt- Én is férfi vagyok. Látom, milyen nők rohangálnak itt.
 

Körbe néztek és tele volt a kocsma alulöltözött hölgyekkel.
 

- Tényleg nincs senkim.
 

De tudta, hogy nem fogja békén hagyni, amíg a titka ki nem derül. A hadnagya az utóbbi időben félreérthetetlen ajánlatott tett neki szerető szerepre. Persze ő nem fogadta el, de bonyolította a helyzetet, hogy a nő továbbra is próbálkozott.
 

- Renji tényleg szeretem még őt. Valami elromlott és kész. - felsóhajtott és rendelt még egy kört.

Míg Ichigoék ittak Rukia hazament. Kicsit takarított és átgondolta a dolgokat. Fél óra múlva azonban kopogás zavarta meg.
 

- Gyere!- üvöltött ki, mire belépett Inoue.
 

- Szia. – mosolygott.
 

- Szia. Hát te?
 

- Beszélnünk kell.
 

- Mi történt?
 

- Én hát ö… láttam Kurosaki- kunt és a hadnagyát együtt.
 

- Ugyan már Orihime. - Rukia felnevetett- Tudod kollégák, gyakran mászkálnak együtt.
 

- Akkor pontosítok. Pár napja, egy bárban, kettesben. - elpirult a lány szégyenében és lesütötte a szemét.
 

- Mi a f*sz van?- kérdezte Rukia és szétroppantotta a kezében a vázát, amit épp virágokkal akart tele pakolni.
 

- Sajnálom. Úgy éreztem tudnod kell.
 

- Mesélj el mindent.
 

- Hát láttam, amikor beültek és Hoshi- chan megfogja Kurosaki- kun kezét és mond neki valamit közel hajolva. Persze ez nem jelent semmit, csak tudod, amiről a múltkor beszélgettünk…
 

- Köszönöm, hogy elmondtad Inoue. - rámosolygott Ru, de nem őszintén.
 

- És mit fogsz most tenni?
 

- Kirakom azt a hülye gyereket.
 

- Óh ugyan Rukia, lehet félreértettem valamit, ne vonj le hirtelen következtetéseket.
 

- Te is tudod jól, hogy amit láttál már elégé más, mint a hivatalos találka. Egy ideje már amúgy is sejtettem. - elsírta magát, mire Orihime odament és megpróbálta megvigasztalni
 

Ichigo hazafelé tartott, út közben találkozott Himével.
 

- Szia!- köszönt oda neki
 

- Öh izé jó estét Kurosaki- kun!- válaszolta lehajtva a fejét
 

Ebbe meg mi ütött?- gondolta
 

Mikor belépett a házba Rukia már várt rá. Így hát odament és megölelte.
 

- Szia, kicsim. Örülök, hogy fent vagy. - mondta, de ekkor megérezte, hogy a lány épp mágiát készül ellene használni és elugrott.
 

- Mi van veled?! Egésznap hülye vagy!
 

- Takarodj a házamból te seggfej! Tudom mit műveltél és undorodom tőled!
 

- Rukia ugyan már, ne játszd itt a kemény nőt. - ekkor Rukia rálőtt egy lánglabdát
 

- Elment az eszed?! És ha eltalál?- ordibált vele Ichi.
 

- Megérdemelted volna! Azt hitted titok marad, ami közted és a kis k*rvád között van??
 

- Milyen kis k*rvám? Rukia b*zdmeg csak téged szeretlek. Miért hiszi mindenki, hogy megcsallak?!
 

- Láttak téged a bárban Hoshival. - felelte Rukia a könnyeit nyelve
 

- És te hiszel nekik?
 

Ichigo már nem kiabált, látta, hogy Rukia szinte zokog.
 

- Mit tehetnék? Sose jössz haza, alig beszélünk. Te sose ismernéd be magadtól. – szipogta.
 

- Ugyan már. Ne légy buta. Hoshi és köztem semmi nincs. Tett egy ajánlatott, de elutasítottam. Ne légy már ilyen buta. - odament és megpróbálta megölelni, de Rukia beszaladt a szobájába és ismét bezárkózott.

Másnap délután indultak az Emberek Világába. Nem beszéltek, egymásra se néztek. Mikor beléptek a Kurosaki házba Yuzu szinte sír az apjával az örömtől. Karin csak hümmögöt és ette tovább a vacsorát. Hatalmas lelkesedéssel fogadták őket.
 

- És mikor lesz az esküvő fiam?- kérdezte Isshin.
 

- Óh igen! Gondolj csak bele Rukia, gyönyörű ruha… - vágta rá Yuzu, de Ichigo félbeszakította őket.
 

- Semmikor. - és folytatta tovább az evést. Innentől kezdve síri csönd volt az asztalnál.
 

Vacsora után Rukia segített elpakolni és mosogatni Yuzunak, míg a többiek beszélgettek a nappaliban, majd szépen sorban elmentek zuhanyozni.
 

Rukia zuhanyozott utoljára, így volt ideje gondolkodni és húzni az időt, hogy Ichigo aludjon, mire visszaér.
 

Lassan beosont a szobába és kinyitotta a szekrényt, de az megvolt pakolva mindenféle kacattal, be se fért már. Körbe nézett a szobában. Semmi nem változott, Ichi ágya lett egyedül két személyes. Végül keresett a rumliban egy takarót és egy párnát és lefeküdt a szőnyegre.

Hajnalban Ichigo felébredt. Csalódottan látta, hogy Rukia a földet választotta helyette. Tudta, hogy meg van pakolva a szekrény, ezért igyekezett nem elfoglalni az egész ágyat.
 

- Rukia- suttogta
 

A lány nem válaszolt.
 

- Rukia- szólt kicsit hangosabban
 

Még mindig aludt.
 

Hozzá vágott valamit az éjjeli szekrényről, mire a lány ráüvöltött.
 

- Mi van basszus?! Mit dobálsz? Hagyjál már! Áú. - és simizte a fejét.
 

- Mássz már fel a földről, fel fogsz fázni. - és elfordult.
 

5 percig várt, majd megérezte, ahogy a lány alatt benyomódik a matrac. Vártak egy kicsit, majd megfordult és átölelte a lányt.
 

- Vedd le rólam a mocskos kezed, te hülye gyerek. - sziszegte, mire a fiú csak közelebb húzta magához.
 

- Jó éjt. - és adott egy puszit a lány fejére, de megérezte a lány hajának illatát és nem bírta ki, hogy ne dicsérje meg. - Jó illatú a hajad nagyon.
 

- Barom.

Reggel Rukia már rég fent volt mire Ichi kimászott az ágyból, de nem találkoztak egésznap, mivel Yuzuék elvitték Rukiát vásárolni. Így alkalma nyílt Isshinek beszélni a fiával.
 

- Szakítottatok?- kérdezte
 

- Nem.
 

- Akkor miért nem vagytok már egymás nyakába?
 

- Fater ne foglalkozz már az életemmel. - mordult rá az eper, pont akkor amikor Rukiáék beléptek az ajtón.
 

Kínos csönd lett. Egészen estig, még a tv- n se nevetett senki, pedig a legjobb sztárkereső ment.
 

Este azonban Ru feküdt le előbb, így övé lett az ágy belső fele. Hajnalban arra kelt, hogy Ichigo tapizza.
 

- Héj, mit csinálsz?- kérdezte kómásan
 

- Semmit, fogd már be és aludj. - felelte a másik félálomban, de csak nem engedte el Rukia mellét.
 

- Engedj már el. - morgott a lány
 

Ekkor Ichigo már csak szuszogott és hasra fordult, így gyakorlatilag félig a lányon feküdt.
 

- Áú, ez fáj!
 

De a másik már nem kelt fel rá. Rukia nagy küzdelmek árán kiszabadította magát és megpróbált elférni mellette.
 

Reggel azonban ismét arra kelt fel, hogy Ichigo szorítja és markolássza a fenekét. Már nyitotta volna a száját, hogy lecsessze, de a férfi nagyon mélyen aludt, nem lett volna értelme. Na meg Rukiának hiányzott már az érintése, még ha egy csalfa szemétláda is volt. Már nem tudott visszaaludni így várt, hogy a szoritás gyengüljön a fenekén, ám a másik nem akart felkelni, sőt még meg is fordult a lánnyal együtt. Magára rántotta, így Rukia már rajta feküdt.
 

- Na itt a menekülési lehetőség. - de nem tudott szabadulni, olyan erősen szorította hősünk.
 

A lány nem tudta tetetni, hogy nem esik jól neki az érintés, sőt többet akart, így elkezdte simogatni és szájon puszilta.
 

- Szeretlek. - suttogta végül és elpityeredett. - Én csak arra vágytam, hogy végre komolyan vegyél. - mondta halkan. - Házasság. Szerintem tökéletes lenne. - odabújt a fiú mellkasához
 

- Rukia. . . - Ichigo kinyitotta a szemét és mélyen hősnőnk szemébe nézett
 

- Jézusom te fent vagy!- mondta és felpattant volna, ha Ichigo engedte volna.
 

- Olyan buta vagy. - ült fel a lánnyal az ölében. - Hányszor mondtam már neked, hogy szólj ha valamit akarsz. Azt hiszed abból, hogy morogsz megértem?- kérdezte szomorúan
 

- Igen.
 

- Ne légy buta. Szeretlek. - adott a lánynak egy csókot. - Szerintem is tökéletes lenne. - mosolygott
 

- Azt hiszed, ezzel jóváteheted a félrelépésed?
 

- Te is tudod jól, hogy nem történt smemi félrelépés. Nem vagy buta.
 

Rukia elszégyellte magát. Igazából szíve mélyén sejtette ezt is, de túlságosan össze volt zavarodva.
 

- Talán.
 

- Kuchiki Rukia. Ígérd meg itt és most, úgy mint azon az estén amikor megkérdeztem, hogy szeretnél- e járni velem, hogy leszel a feleségem. - mosolygott Ichi az ölében ülő lányra
 

- De hát. . .
 

- Tudom, hogy erre vágysz. Most már.
 

- De nincs is gyűrű, meg semmi.
 

Ichigo kiültette az öléből és oda ment az íróasztalhoz, majd kihúzta az első fiókot. Kivett valamit és visszament az ágyhoz. Elé térdelt és a kezébe adta az ezüst kis gyűrűt.
 

- Anyámé volt. Régen gondoltam arra, hogy megkérem a kezed valami személyes dologgal.
 

Rukia nézegette, majd felhúzta az ujjára. Pont jó volt rá.
 

- Tehát már eszedbe jutott?
 

- Már az első héten. - nevetett hősünk.
 

- Rendben, szeretnék hozzád menni. - felelte és elpirult a boldogságtól.
 

- Csak szép idők várnak ránk. - mondta és megcsókolta álmai nőjét.