Hazamentem és kidőltem. El is aludtam kicsit, Hisana sírására keltem 9- kor. Kipattantam és sietve elkészülődtem. Hisanát Yuzu megetette és fel is öltöztette. Egy nagyon édes szürke kis ruha volt rajta egy fekete harisnyával és egy fekete kis kardigánnal. Mintha már igazi nagylány lenne.

Ráadtam a kis szürke textil babacipőjét és a kabátját. Rukia minden színből vásárolt egy kis cipőt, akkor még hülyeségnek tartottam, de rájöttem, hogy ő csak igényes kishölgyet akart nevelni belőle. A biztonság kedvéért kapott egy sapkát is és beraktam a babakocsiba, majd elindultunk.
 

A kórházban mindenki megbámult és sajnálkozva nézett. Ezt utálom a legjobban a világon. Bámulnak és kibeszélnek „suttogva”.
 

Rukia már aludt, nem soká kezdik a műtétet. Renji és Byakuya is bent volt nála, elégé meglepett.
 

- Sziasztok. - köszöntem halkan
 

- Szevasz- válaszolt Renji- Szevasz kishölgy, milyen csinos vagy ma. - simogatta meg Hisanát. - Tiszta anyja, ahogy növöget.
 

Tehát ő is észrevette. Tényleg az szemén kívül mindenben rá hasonlít. Hisana a plüss nyusziját ölelgette és mozgolódott. Byakuya kivette és a kicsi rögtön odabújt hozzá a nyuszi fülét rágva.
Leültem melléjük és néztem, ahogy Rukia mélyen alszik. Kicsit néha dumáltunk Renjivel, Byakuya pedig megvetően nézett rám.
 

Rukiát elvitték, mi pedig helyet foglaltunk a műtő várószobájában. Igazából kényelmes volt, de baromi unalmas 3 óra után. Renji elvitte Hisanát játszani kicsit a játszó szobába egy emelettel lejjebb.
 

- És hogy vagy Byakuya? - kérdeztem megtörve a kínos csendet
 

- Nem támogatom, hogy akár a közelébe is legyél Rukiának. - mondja rám sem nézve
 

- Még mindig itt tartasz? - csattanok fel
 

- Ami megtörtént az megtörtént, felesleges róla beszélnünk.
 

- Kurosaki Ichigo te csak egy aljanép vagy a mi családunkhoz képest. Még a nevedre se veheted a gyereket.
 

- Szerintem ehhez pedig semmi közöd. - felelem bátran.
 

Ez a csávó kész. Oké, hogy Hisana Kuchiki néven van bejegyezve, de attól még az én gyerekem marad.
 

Hasonló párbeszédet folytatunk, vagyis inkább oltogatásokat úgy egy órán át.
Végül Rukia orvosa kijön és közli, hogy a műtét remekül sikerül. Minden rendben, most pihennie kell, de holnap már látogatható is lesz.
 

Mindhárman megnyugodtunk, majd hazamentünk.  Byakuya visszament a Lelkek Világába, de holnap ismét eljön délután. Renji inkább hazajött hozzánk.
Szinte rögtön befoglalta az ágyam. Én leraktam a játszó szőnyegre a kicsit és leültem az íróasztalhoz.
 

- És, hogy lehetsz ekkora farok? - kérdezi
 

- Mire gondolsz?
 

- Az új kölyködre.
 

- Tévedés volt.
 

- Átbasztak? - röhög fel
 

- Kicsit. - mosolygok
 

- Csak te lehetsz ilyen nyomorék. Rukia tudja?
 

- Igen.
 

- Nem mondott semmit?
 

- Nem nagyon érdekelte a dolog.
 

- Furcsa, 3 hétig olyan volt, mint akit megöltek, aztán szarik rád.
 

- Tegnap már nem. Kifejezetten boldog volt. - visszagondolok az este történtekre. - Ja az. - teszem hozzá mosolyogva
 

Renji gyanakodva néz rám.
 

- Mi történt? - kérdezi
 

- Semmi különös. - ismer már egy ideje, az évek során gyakorlatilag legjobb barátok lettünk.
 

- Tehát megint lefeküdtetek. Mindkettőtök menthetetlen. Döntsetek már végre.
 

- Pont te mondod? Folyton csak kullogsz utána meg más nők után.
 

- De én legalább nem ejtek teherbe senkit. - felhúzza az egyik szemöldökét- Tudtommal. - nevet
 

- Annyira azért nem rossz apának lenni. Este felkelni elég kegyetlen, de Hisana jó baba. Nézd csak meg, most is elvan magába. - mutatok rá a gyerekre, aki egy kis csörgővel játszik már vagy 20 perce.
 

- Igazából, ha a helyedben lennék, elvenném Rukiát és megtennék mindent, hogy boldog legyen. Ennyit megérdemel, ha már elrontottad az életét.
 

- Nem rontottam el, csak megváltoztattam. Őt állítólag nem zavarja és imádja a picit.
 

- Az elején pedig nagyon ki volt bukva. Majdnem ki is tagadták.
 

- Mi? Tényleg? - na ez új
 

- Aha, de Byakuya mindent megtett megint. Épp, hogy megúszta, csak úgy maradhatott családtag, ha Hisana is Kuchiki lesz.
 

- Rukia azt mondta, hogy eszébe se jutott utánam nevezni.
 

- Ez nem teljesen igaz.
 

- Miért van az, hogy te többet tudsz, mint én? - fakadok ki
 

- Mert egy segg vagy és nem figyeltél rá.
 

Későre járt, így lepihentünk. Renji elfoglalt egy matracot a földön.
Reggel a kórházban Rukia már ébren volt. Igazán éber volt, ahhoz képest. Saját felelősségre haza is akart menni.
 

Szadizta egy kicsit a lányunkat, majd leültünk beszélgetni arról, hogy mit mondott neki az orvos.

Egy hét múlva, amikor kiengedték teljesen egészségesen egyértelmű volt, hogy hozzánk jön haza.
Egyik este gondoltam egyet és felkeltettem.
 

Bökdösni kezdtem.
 

- Rukia, fent vagy? - suttogtam
 

- Hm. . . mi van? - kérdezte kómásan
 

- Nem tudok aludni. Van kedved sétálni?
 

- Hülye vagy. - fejére húzta a takarót, én lehúztam.
 

- Kérlek.
 

- Nem akarok, amúgy is kivigyázna Hisanára? Hagyjál aludni.
 

- Apám még fent van, nézz valami meccset. Gyere már.
 

- Tényleg nincs kedvem. - mormogta
 

- Ígérem nem tart majd soká, csak úgy kimennék.
 

- Na jó.
 

Kómásan kimászott az ágyból és lekapta a hálóingjét. Nem kerülte el a figyelmem, hogy tökéletesen láthatatlan a műtéti heg. Mintha semmi sem történt volna. Mire észbe kaptam már kész volt.
 

- Öltözz már.
 

Felkaptam egy gatyót és egy pólót. Majd lent felveszem a kabátom.
 

Szóltam apámnak, hogy kimegyünk, mire ő rám kacsintott és sok sikert kívánt.
Melegen felöltöztünk és kimentünk ebbe a csípős novemberbe.
 

Kézen fogtam őt és elindultam Urahara felé. Nem akartam bemenni, csak arra járhatóbb az út.
 

- Nem akarok sétálni, menjünk vissza. - közölte morcin egy idő után.
 

- Gyere, csak egy kört megyünk.
 

Este 11 is elmúlt már, amikor megálltam egy nagy fa alatt a folyón lévő híd közelébe.
 

- Rukia
 

- Mi van? - kérdezte durcin
 

- Leszel a feleségem? - letérdeltem és elővettem a zsebemből a dobozt, amiben a nyuszis gyűrű volt.
 

- Te- Tessék? - kérdezett vissza meglepődve
 

- Leszel a feleségem? - kérdeztem újra- Lehetőleg még ma válaszolj, mert idefagyok. - nevetek
 

- Igen- feleli elpirulva
 

Az ujjára húzom a gyűrűt, mely egy nyuszit formál, ami átöleli az ujját.
 

Ő nézegeti és megcsókol. Ebben a percben csodálatos hópihék kezdenek szállingózni, de én csak csókolom őt és örülök, hogy álmaim nője megbocsájtotta a hibáim.

THE END