Kikerülök az egyik bajból és fejest ugrok a másikba.
 

- Mi történt?
 

- A műtét alatt komplikációk léptek fel. - mondja apám
 

- Hol van?
 

A választ alig hallom, de a lábam már visz is arra. Berontok a szobájába.
 

- Rukia!
 

Ő fekszik mindenféle kábellel körülvéve és egy hatalmas géppel.
 

- Szia - feleli halkan.
 

- Miért nem szóltál? Írhattál volna, vagy ha felveszed a telefont…  - elhallgatok, nincs jól.
Vért vesz a gép, infúzióra kötötték és lélegeztető gép segít neki levegőt venni.
 

Ő csak kinéz az ablakon. Leülök mellé.
 

- Nem számítottam rá, hogy lesz valami. Most hagy békén kérlek.
 

- Nem mehetek el. Meg kell beszélnünk a dolgokat, ne légy ilyen.
 

Megnézem a kórlapját.
 

- Azt hagyd békén! - próbál kiabálni
 

- Csak segíteni akarok. - rögtön látom, hogy egy észre nem vett betegség miatt léptek fel komplikációk. Túl sok vért kapott a szervezet és zavarok léptek fel. Alul megjegyzésben megnevezik a betegséget. Megtört szív. Vágok egy furcsa fejet, mire Rukia megpróbálja kivenni a kezemből.
 

A megtört szív-betegség, stresszre kialakuló pszichés betegség, fizikai tünetekkel. Magas vérnyomással és szívzsugorodással.

- Ez az én hibám? - kérdezem
 

- Menj ki. Semmi jogod itt lenni. Menj a gyereked anyjához. - feleli szemrehányóan
 

- Ott vagyok.
 

- Hisana csak az én gyerekem. Te csak egy semmirekellő spermadonor voltál.
 

- Rukia ne légy ilyen ellenséges, nem vagy abban az állapotban.
 

Elmesélem neki, hogy mi volt Sennával, de cseppet sem érdekli. Továbbra is csak el akar küldeni. Végül elmegyek.
 

- Hozzá ne merj érni a lányomhoz - közli rám sem nézve.
 

De hazamegyek és csak azért is megbabusgatom a kishölgyet. Szegény nagyon fáradtnak tűnik, így bealszik már a kanapén a kezemben. Fél órán át simogatom, majd én is elalszom.
 

Apám kelt fel reggel. Azóta nem beszéltünk, hogy elküldött.
 

- Megeteted? - kérdezi
 

- Igen.
 

Elkészítem gondosan a tápszert és beültetem a majdnem 5 hónapos picit az ölembe.
Óvatosan a szájába adom a cumit. Apám leül mellém.
 

- Sajnálom a múltkorit. - mondja a faterom.
 

- Én is. Nem tettem ugyan semmit, de azért sajnálom.
 

- Gyere haza, Rukia is itt van egy ideje.
 

- Mikor jött haza?
 

- Úgy egy hete rosszul lett odaát és áthozták. Azt hitték szívinfarktus, de nem az volt.
 

Odaát? Tehát tud a Lelkek Világáról? Rákérdezek, és nem tagadja, 1 órán át beszélünk erről. Végig tudott mindent. Mikor befejezzük a beszélgetést átmegyek Hisanával Ru- hoz.
 

- Szia! - kösznök neki.
 

- Hát te meg mit keresel itt? - majd meglátja Hisanát a karomban- Mondtam, hogy kerüld el! !
 

- Rukia nyugi. Gondoltam behozom hozzád.

Már kevesebb volt a gép. A kezébe adom Hisanát és megnyugszik.
 

- Szép ez a ruha rajta.
 

- Nem rég vettem. - mosolygok- Sokat gondoltam rátok az elmúlt időben.
 

Ez a téma hidegen hagyja így felhozom a műtétet. Holnap fogják megismételni.
Ebédig ott maradunk, majd elalszik, így hazamegyünk mi is pihenni.
 

Sennával találkozok a folyosón, de rá sem köszönök. Viszont Rukia orvosát megállítom, és megérdeklődöm, mire számíthatunk.
 

- Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor jó esélyei vannak. Most kapok néhány gyógyszert, vettünk tőle vért, mert nagyon, tényleg nagyon sok vér volt benne. Kb. a duplája, mint egy normális embernek. Fájdalomcsillapítóval és nyugtatóval próbáljuk enyhíteni a- khm- lelki bajt.

- És mi várható a műtéten? - kérdezem
 

- Felnyitom a mellét alul, kivesszük a daganatot, majd kap egy implantátumot a helyére. A daganat szerencsére pont jó helyen van, így nem kell levágni az egészet. Mázlija volt.
 

Megköszöntem és barátian elbúcsúztunk. Délután hazaugrottam és pillanatok alatt összepakoltam a lyukban és hazaköltöztem. Este elaltattam a kislányom és bementem az anyjához.
 

- Szia- köszönt
 

- Szia- mosolyogtam
 

- Hogy vagy?
 

- Jobban köszönöm. Hisana alszik?
 

- Persze.
 

Elkezdtünk beszélni semleges dolgokról, végül arra lettünk figyelmesek, hogy este 11 óra és a kórház teljesen kihalt. Mindenki aludt.
 

- Talán mennem kéne. - mondom
 

- Várj. Légy szíves tegyél meg nekem valamit.
 

- Mit? - kérdezem mosolyogva tőle
 

- Feküdj le velem. - közli határozottan.
 

- Mi van? - kérdezem meglepve

- Szexeljünk. - ismétli
 

- Hát öö- vakargatom a tarkóm- Nem hiszem, hogy jó ötlet. Holnap műtenek.
 

- Tudom. - kinéz az ablakon- Ichigó kérlek vigyázz Hisanára, ha valami baj töténik.
 

- Ne mondj ilyen butaságokat, minden rendben lesz. - megfogom a kezét
 

- Ma bejött az orvosom, csökkentek az esélyeim.
 

Szóhoz sem jutok, ő sem mond semmit. Óvatosan megölelem.
 

- Akkor voltam a legboldogabb, amikor azt mutattad, hogy szeretsz, ezt csak, akkor tetted ha csináltuk. Ezért kérlek, hogy feküdj le velem.

Megcsókoltam lágyan és finoman simogattam. Megpróbáltam életem legfinomabb szexét, vagyis inkább szeretkezését nyújtani.
 

Félre raktam azt a kezét, amin az infúziós tű van bekötve. Óvatosan hátra döntöttem, levettem róla a ruhát és végig puszilgattam a testét. Aztán megint megcsókoltam és próbáltam őt ellazítani. Nem vártam tőle semmit, ő mégis megölelt és próbált engem is felizgatni.
 

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdeztem
 

- Igen. - azonnal jött a válasz, így finoman beléhatoltam, mire ő felnyögött.
 

Bármilyen óvatosan csináltam a hülye ágy folyamatosan mozgott. Egy idő után azonban átadtam magam a szenvedélynek és nem foglalkoztam vele. Teljesen elfelejtettem mindent, ami körülöttünk volt, csak Rukia és én számítottam.
 

- Szeretlek- mondtam neki
 

Ő meglepődött és én is. Tényleg én mondtam volna?
 

- Én is szeretlek. - felelte és megölelt
 

Egész éjszaka szeretkeztünk, tökéletes volt. Hajnalban azonban elaludt a karjaimban, én pedig jobbnak láttam elmenni mielőtt megkezdődik a vizit. Felöltöztem, majd rá is ráadtam a hálóinget, meg a bugyit és adtam neki egy puszit.
 

- Minden rendben lesz- suttogtam a fülébe
 

- Tudom- kinyitotta a szemét és rám mosolygott - Szia.
 

- Szia- mosolyogtam vissza.