5.  fejezet

- Igazából én nem sajnálom. Jó este volt. - nevettem ravaszul
 

Rukia rám nézett és rögtön tudtam, hogy visszagondol rá, aztán hirtelen elszontyolodott.
 

- Most már tényleg lesz oka utálni.
 

- Alapból sem kedvelt.
 

- De miért? Sose bántottam, legalábbis hangosan.
 

- Képzeld magad a helyembe. Van egy gyerekem egy nőtől, akihez igazából semmi közöm. Ha arra vágyom, hogy közöm legyen egy nőhöz, akkor is ott lesz a lányom, aki nyílván előrébb áll, mint ők. Most képzeld magad az ő helyébe ezek ismeretében.
 

- Ha a helyedben lennék, én mást tennék. - feleli őszintén
 

- Óh igen? És mit?
 

- Semmit- feleli zavartan- Minden esetre nem kéne még egyszer megtörténnie a tegnapinak.
 

Nem értem ezt a nőt. Egyszer megengedi, egyszer nem.
 

Délután a kicsire Orihime akar vigyázni, tényleg imádja. Folyton le akarja nyúlni szegény gyereket.
 

Tudtommal Rukia otthon lett volna, de szemben jön velem a kórházban.
 

- Hát te? - kérdezem
 

- Baleset volt. Besegítek.
 

- Inkább pihenned kellene.
 

- Felesleges, sose vagyok nagyon kimerült, valaki mindig el akarja vinni Hisanát kicsit nyomorgatni. - mosolyog
 

- Ez igaz. - nevetek, majd meglátom Sennát, ahogy jön felénk.
 

- Sziasztok - köszön, amikor ideér
 

- Szia - feleljük egyszerre
 

Rukia hátat fordított és el is ment. Tényleg utálják egymást.
 

Senna rám akaszkodik és csókolgat. Igyekszem kedvesen leszerelni, de ez a nő igazi pióca, ha Rukia a közelben van.
 

- Elég lesz. - szólok rá határozottan
 

- Na, most miért vagy ilyen ideges?
 

- Senna, nem kell tapadni, csak mert Rukiát akarod baszogatni.
 

Meglepődve néz rám.
 

- Terhes vagyok. - közli nyugodtan.
 

Hát ezt nem hiszem el! Már megint ez a mondat.

- Lehetetlen. - felelem
 

- Pedig de. - mosolyog
 

Ez már sok, ez sok mára. Megfordulok, és ott hagyom. Amikor legutóbb hallottam ezt a mondatot életem legnehezebb időszaka következett. Ráadásul mindig figyeltem! A tököm tele van már komolyan!

Beleütközök apámba.
 

- Mi van veled fiam? Nem tudsz a lábad elé figyelni? - most még ő is morcos
 

- Sajnálom - nyögöm ki és már el is rohanok. Igazából fogalmam sincs hova megyek, de át kell gondolnom a dolgokat. Mire észbe kaptam Inoue lakásán voltam és öleltem Hisanát. Inoue csak bámult, nem értette. Én sem, de megnyugtató volt, hogy itt van a kicsi.
 

- Haza kell vinnem, bocsi. Köszi, hogy vigyáztál rá. - mondom neki
 

- Ich- Ichigo minden rendben?
 

- Persze. Szia Hime!

Egy percre se engedtem el ezt a kis csodát, segített megnyugodni és elgondolkodni.
Otthon Rukia az ágyamon ülve várt.
 

- Sajnálom - ugrik fel, amint belépünk
 

Óh, már tudja.
 

- Én még jobban.
 

- Ez csak az én hibám. Nem kellett volna megpuszilnom téged, sőt át se kellett volna jönnöm. Sajnálom!

- Ugyan már Rukia. Én voltam a hülye. Úgy látszik az se jó ha odafigyelek a dolgokra. De épp ez az, fogalmam sincs, hogy történt meg. A múltkor nem figyeltem, ez tény, de amióta bejelentetted, hogy terhes vagy tényleg figyeltem a dolgokra. Na, nem mintha olyan sokszor kellett volna, félre ne érts, de figyeltem. Most meg tessék.
Rukia néz rám.

- Felcsináltad Sennát? - kérdezi jéghidegen.
Óh te jó ég! Azt hitte szakítottam vele és erről dumált. Na, bazdmeg!
A fejem mindent elárulhatott neki, mert kiszedte a gyereket a kezemből és már itt sem volt.
Utána futottam, de a családomnál volt. Elmondta nekik, miért megy el.
 

- Fiam, te sosem tanulsz a hibáidból! - kiabál rám apám.
 

Most nem olyanok, mint múltkor. Ehhez képest, akkor tökre örültek is neki.
 

- Ráadásul pont azt a kurvát? - kérdezi Karin
 

Rukia közben pakol a gyereknek kaját az útra a konyhában.
 

- Sajnálom - felelem, majd bemegyek Rukiához.
 

- Rukia, figyelj, nem direkt volt.
 

- Nem érdekel! Menj csak a barátnődhöz és az én lányom hagyd békén örökre! Mostantól el vagy tiltva tőle! Meg se próbálj utánunk jönni, mert te járod meg.
 

- Várj már. Tudod jól, hogy téged... - szeretlek, mondanám, de ő csak néz és nekem nincs bátorságom

- Felejts el minket. - közli, elköszön a családomtól és elmegy.

Fogalmam sincs mit tegyek. Hogy romolhat el minden 1 nap alatt? Mit tegyek? Ránézek a családomra, ők mérgesen bámulnak vissza.

- Ezt elbasztad. - közli Karin.
 

- Lányok menjetek a szobátokba. - apám még mindig dühös.
 

- Ülj le Ichigo. - leül az asztal mellé, most valahogy nincs bátorságom ellenkezni.
 

- Senna egy kurva. Semmi keresni valója ebben a családban. Vállald a felelősséget a tetteidért és költözz is el itthonról.
Mi? Most kirak itthonról?
 

- Nőj fel végre. - feláll és elmegy.
 

Tehát el kell költöznöm. Uramisten. Rukia elment Hisanával. Jézusom.
 

- Szarban vagyok. - sóhajtok fel.
 

3 napot kaptam, ez a 3 nap el is repült a pakolással. Senki nem beszél velem Yuzun kívül. Senna mindig felhív, de nem akarom felvenni. Rukiát mindig hívom, de ő sem akarja felvenni.
 

Urahara sem enged utána. Soha többé nem látom őket…

3 hét múlva már kezdem megszokni ezt a lecsúszott életet. Eljárok egy boltba eladónak, mivel apám ki is rúgott. Aztán hazamegyek a 28 négyzetméteres lyukamba, eszek egy szendvicset, olykor zabpelyhet, aztán Senna órákig dumál hozzám, majd bealszik nálam. Én meg végig arra gondolok, hogy mi lehet a lányommal és az ő csodálatos anyukájával.

Este Senna felé menet arra gondolok, hogy most már lehet, hozzám szólna Rukia, így felhívom, de kinyom. Ráírok egy sms- t.

Ichigo: Szia! Hogy vagy? Hisana jól van?

Nem jön válasz.
 

Sennánál Eri- néni, a kertész felesége beenged. Beszélünk pár sort, aztán felmegyek.
A lakásban rendetlenség van, csak a hálószoba lámpája ég, így bemegyek lebaszni, hogy minek hagy ilyen nagy kupit.
 

- Senna, már megin… - és akkor megpillantom, ahogy a kórház ügyvédjét, Jout. Meztelenül, Sennán.

- Hát ezt nem hiszem el! - csattanok fel- Mégis mióta tart ez? - üvöltök és rántom le róla.
 

- Sa- sajnálom! ! - feljebb tolja a szemüvegét.
 

- Ichigo! - Senna odaugrik és lefogja a kezem, hogy ne üssem meg ezt a köcsögöt.
 

- Válaszokat most! - ez kurvára nem az én évem
 

- Úgy egy éve. - közli Jou.
 

- MI? ! De hát mi nem rég jöttünk össze!
 

- Jouval ez nem olyan Ichi. - mondja mézes mázasan Senna.
 

- Persze, mivel várja otthon a felesége és a 4 gyereke. Tudok ám mindent róla.
 

Várjunk csak.
 

- A gyerek. Kié a gyerek?
 

Senna megijed, és erre nem számít.
 

- Hát…
 

- Senna kié a gyerek? - kérdezem komolyan.
 

Ő hallgat, tehát nem az enyém. Istenem, hálaluja!
 

- Nincs gyerek- közli Jou.
 

Most már végképp nem értem.
 

- Most akkor mi van? Átbasztatok?
 

- Sajnálom Ichi, én nem akartam, de Jounak nincs pénze válóperre. Szeretlek, kérlek, ne haragudj. - mászna a karomra, de ellököm.

Otthagyom őket és elindulok hazafelé, az igazi otthonomba. Tehát csak átbasztak, nincs gyerek.
 

- NINCS GYEREK! - üvöltöm boldogan otthon.
 

Mindenki hülyének néz.
 

- Senna tényleg egy kurva. - felelem nagy boldogan.
 

Yuzu odasétál Hisanával. Várjunk mi? Hisana?
 

- Ichi… Rukia kórházban van. – sír.