4.fejezet

Rukia visszament 1 hónapja a Lelkek Világába, hétvégente meglátogatom őket, de belátom, hogy jobb ez így. Ott nagyobb a segítsége, viszont eléggé alulmaradt technikailag. Elapadt a teje, így tápszerrel eteti a babát, ami a Lelkek Világában nem is létezik. Viszont van egy dadája az estékre és tud pihenni rendesen.
Végül csak elfogadtam apám által felajánlott kórház vezetői állást. Házra van szükségem és munkára,hogy jó apa lehessek.
Sennával a kapcsolatom sokat fejlődött, de így sem az igazi. Amióta Rukia elment sokszor nem vagyok olyan állapotban, hogy lefeküdjek vele és ez őt nagyon, de nagyon zavarja. Ő meg emiatt vitázik velem. Lássuk be, Rukia egy hárpia, de attól még nagyon kívánatos marad. Sokkal könyebb volt a dolog, amíg félpucéran mászkált otthon.
Igazából máig sem jöttem rá, hogy Rukiának tényleg van-e valakije vagy sem. De ha lenne csak nem ment volna el, ilyen hosszú időre.
Egyik hétvégi látogatásom alkalmával ezen töröm a fejem, de egy kérdés teljesen meglep és sokkol.
-Ichigo átvinnéd magadhoz Hisanát egy hétre? - kérdezi nyugodtan Rukia.
-Mivan?  -mást nem is tudok mondani. Egy hétre?
-Kérlek, valami nagyon fontos dolgot kéne elintéznem.
-Remélem nem jövő héten.
-Sajnos de. Programod van?
-Igen, Sennával elmegyünk a tengerpartra pihenni kicsit.
-Értem.Tehát még együtt vagytok.
-Igen.
-Jól megvagytok? - a szeme szomorúan csillog, mint aki a sírás határán van.
-Igen. - mi mást mondhatnék? Hogy azon gondolkozom, hogy megkérem a kezét, hogy apám szemében végre tényleg teljes értékű felnőtt apa/férfi legyek. Folyton nyaggat azzal, hogy most már nőjjek fel a lányom kedvéért. Már van állásom, pénzem saját házra, mostmár csak a komoly kapcsolat hiányzik. Tudom, hogy nem ő az igazi, de talán Rukia is örülne, ha Hisana egy igazi családban nevelkedne fel.
-Értem, és sajnálom, de mégis kérlek, hogy vidd el jövő hétre.
-Rendben, készítsd össze őt és estefelé indulunk.
Nem hittem volna, hogy erre megkér valaha Rukia, arra sem számítottam, hogy valaha 1 napnál tovább kettesben maradhatok Hisanával.
Felhívtam otthon Sennát.
Ichigo: Szia! Sajna nem tudunk elmenni jövő héten. Rukia megkért, hogy vigyázzzak egy hétig a kicsire.
Senna: Mivan? Miért van az, hogy mindent Rukia miatt szívok meg? Egy teljes hét? Mi a francot csinál ennyi ideig? Nem hiszem el.
Ichigo: Kérlek nyugodj meg, elmegyünk máskor.
Senna:Nincs máskor. Elegem van belőle, válassz mostmár. A barátnőd vagy a kölyköd anyja?
Ichigo: Kölyköd?! Hogy beszélhetsz így róla? Minek ez a hiszti, váratlanul közbe jött valami,nem hiszem el, hogy így viselkedsz.
Senna: Ígéretet tettél. Akkor hívjam a fattyadnak? Mert nem más! Csak egy kis fattyú.
Lecsaptam a telefont, hogy beszélhet így a gyerekemről. Lehet, hogy házasság nélkül született és hogy elégé érdekes módon fogant meg, de akkor sem beszélhet róla így.
Senna hívott.
Ichigo: Mondd.
Senna: Sajnálom. Kérlek menjünk el hármasban valahová. Nem úgy gondoltam, csak olyan ideges lettem.
Ichigo: Még egyszer ne merd így nevezni a lányom. Mi rontottuk el az anyjával, nem az ő hibája.
Senna: Rendben, bocsánat. Mit szólnál ha egy játszóházba mennénk egy napra és valami étterembe?
Ichigo: Oké, keresek valamit. Majd megdumáljuk holnap, jó?
Senna: Rendben, szeretlek, szia.
Szeretlek? Jézusom, azt mondta, szeretlek. Lefektettem a picit és elgondolkoztam, hogy én szeretem-e őt. Bárhogy próbálkoztam mindig csak arra jutottam, hogy én nem, még nem, de fogom majd.
Gyorsan elrepült ez az egy hét, alig volt időm pihenni és az anyukája már itt is állt a küszöbön. Babusgatta a kicsit, szeretgette. Szinte megfojtotta olyan szorosan ölelte.
-Beszélnünk kell. - modnta nekem.
Lerakta a kiságyába pihenni és leült az ágyamra törökülésben, szoknyában. Megint kezdi, vajon tudja, hogy ez milyen hatással van rám?
-Elintézted a dolgod? - kérdezem.
-Igen, erről akarok veled beszélni. Találtak egy rossz indulatú kisebb daganatot a mellemben. Időben észre vették, tehát nincs nagy baj.
Hű.Na erre nem számítottam. Tehát szó sincs itt pasiról, tényleg ennyiszer ment orvoshoz.
-Bazdki, mi lesz velem ha meghalsz... - csúszik ki a számon
-Ichigo nem fogok meghalni, csak részt kell vennem egy kezelésen.
-Ne nyugtatgass, tudom, hogy nagy a baj. Kórházban dolgozom, kórházat vezetek. Rukia őszintén, mennyi esélyed van túlélni? - kérdezem komolyan.
-A dokik szerint 80%. A Lelkek Világában azt tanácsolták, hogy itt végeztessem el a műtétet, mert profibbak.
-Ebben igazuk van, rögtön beviszlek a kórházba és megnéznek.
-Ne aggódj. Most szeretnék a lányommal lenni inkább.
-Rukia neked minden évre van valami sokkoló híred ugye? Tavaly a gyerek, idén a daganat, jövőre milesz? Ha lesz jövőre. -mondom szomorúan.
Basszus most komolyan, tényleg nagyon beteg és én mindig csak kiabálok vele és baszogatom.
-Mióta tudod?
-Negyed éve.
-Amióta megszületett a gyerek tudod?! - üvöltök rá.
-Igen. Gondoltam, jobb nem ijeszgetni.
Megöleltem. Ő meglepődött, de nem érdekel. Csak most tudatosult bennem, hogy belehalnék, ha elveszíteném. Ő finoman viszaölel, én pedig felbátorodom és behúzom az ölelmbe szorongatni.
-Nem szeretném, hogy bajod legyen. - suttogom.
-Nem lesz. - simizi a hátam, ami igen megnyugtató most.
-Hiányoznának  a vitáink. - kuncogok.
Ő felemelte a fejét és adott egy szájra puszit. Hű, el is felejtettem milyen puha a szája. Én megcsókoltam, nem tudtam türtőztetni magam, de a viszonzást érezve nem is kellett volna. Szerintem engem lepett meg a legjobban amikor 5 perc múlva megint ott kötöttünk ki mint múltkor, de msot előre gondolkodtam és gyorsan oldalra hajoltam a gumiért. Csodálatos és biztonságos 1 óra volt. Már el is felejtettem, hogy milyen jó volt a múltkori. Az arca azt árulta el, hogy ő is pont arra gondol amire én, de olyan hulla fáradtak voltunk, hogy elaludtunk. Hajnalban viszont nagyon hideg volt, ezért felvettem a fűtést a picinek, majd visszabújtam Rukia meleg testéhez. De mielőtt észbe kaphattam volna ismét megtörtént az esti. Fogalmam sincs hogyan jutotunk el a daganattól és a hidegtől a szexig, de tetszett ez a stresz levezetés.
A múltkori megfigyelésem tényleg igaznak bizonyult, megváltozott valami köztünk, már akkor. Ez biztos a vonzalom miatt van.
Reggel a kicsi sírására keltem, de Rukia gyorsabb volt. Magára kapta a takarót és kivette Hisanát. Kegyetlenül bömbölt.
-Mi baja? - kérdeztem kómásan az ágyból
-Szerintem fáj a pocija.
Adott neki baba fájdalomcsillapítót, ringatta, megetette, citromot is adott neki, de egyszerűen csak sírt, hiába próbáltam én is bármit, nem segített. Végül a telefonom csörgésére elhalgatott és figyelt.
Ezzel a gyerekkel meg mivan. Óh,Senna az.
Ichigo: Szia!
Senna: Szia, nincs kedved találkozni? Egy ideje úgy elvagy tűnve.
Ránéztem Rukiára  takaróban a kicsivel és egyből elfogott a bűntudat.
Ichigo: De persze, délután átugrok a kórházba.
Senna: Rendben, várlak. Szia!
Letettem és odamentem hozzájuk. A gyerek újra sírt, így egész délelőtt csörgettem a telefonom. A csengőhang semmi különös nem volt, csak valami szar, ami a telón volt, mégis nagyon megnyugtatta.
Etetés közben Rukia látta, hogy nagyon gondolkozom.
-Mond el neki. - mondja végül.
-Tessék?
-Sennának. Sajnálom ami történt, de hazudni nem hazudhatsz.
Megpusziltam és a szemébe néztem.
-Igazából én nem, jó este volt.