1. fejezet

  Már 2 hónapja is, hogy véletlen lefeküdtünk és most itt hisztizik, mintha az én hibám lett volna a dolog. Az egyetlen dolog, amire most gondolni tudok, hogy ezt elbasztam és a bátyja amint megtudja, kitekeri a nyakam.
-Ichigo, hallod amit mondok? - üvölti és fejbe rúg.
-Igen. - mondom és úgy maradok, ahogy vagyok.
Mit tehetnék? Mostmár késő ezen gondolkozni.
-És mit akarsz tenni?
-Fogalmam sincs - ismerem be - De biztos ez Rukia? Mármint, én nem mondom, hogy egy kurva vagy - köhintek - de nem feküdtél le mással is?
-Menj a francba te balek! - üvölti és kiront. Meg sem lepődök, amikor Uraharaék hallgatózva gugolnak az ajtó előtt. Rukia viszont elrohan. Nem tudom, hogy ki hogyan reagál, amikor közlik vele, hogy apa lesz, de engem rohadtul sokkolt.
-Szarban vagyok. - sóhajtok és elindulok hazafelé, hogy feldolgozhassam ezt a hírt.
Amikor hazaérek apám megint egy rúgással köszönt, amit most nem tudtam kivédeni.
-Ichigo... - mondja - Veled meg mivan fiam? Csak nem hiányzik az apai szeretet? Keblemre fiam! - Mielőtt még rámtapadna kicsúszik a számon.
-Apa leszek.
Yuzu elejti a rizses tálat, Karin csak bámul, apám pedig hirtelen elkomolyodik.
-Ki az a nő? - kérdezi határozottan.
-Rukia. - idegesen vakargatom a tarkóm, még magam se dolgoztam fel, nemhogy ők.
-Fiam, annyiszor mondtam már ,hogy védekezz. DE SEMMI BAJ! NAGYPAPA LESZEK!-odafut anyám poszteréhez és elmeséli neki is.
-Te barom. - közli Karin és felmegy.
Yuzu pedig csak áll ott és néz. Sikeresen sokkoltam az egész családom is. Inkább felmegyek.
Odafent arra jutok ,hogy írok egy sms-t Rukiának.
Ichigo: Sajnálom.
Nagyon mást úgyse tudok mondani. Főleg, hogy igazából tényleg az én hibám. Eszembe se volt, hogy kéne védekezni. Csörgést hallok és látom, hogy visszaírt, majd chatelésbe kezdünk.
Rukia: Én is.
Ichigo: És mit szeretnél tenni? Valakinek elmesélted már?
Rukia: Még nem és nem is tudom, hogy mit kéne tenni. Bár szívem szeirnt megtartanám. Ritka, ha egy halálistennek van gyereke.
Erre nem tudtam mit írni, tehát megakarja tartani.
Ichigo: Amúgy hogy vagy? Egyáltalán hol vagy?
Rukia: Urahara. Jól. Te?
Felálltam és elindultam a bolt felé.
Ichigo: Hát, úgy érzem ezután a bátyád tuti megfojt. Kicsit nyugtalanít a tudat.
Rukia: Én a helyedbe edzenék kicsit. :)
Ichigo: Haha, régóta nem harcoltam komoylan, de nem puhultam el.
Rukia: Ezzel vitatkoznék eperke.
Ichigo: Hányszor mondtam már, hogy ne hívj így? Az Ichigo nem epert jelent, hanem egy védelmezőt.
Rukia: Na persze.
Amikor megkaptam már ott voltam.
-Hol van Rukia? - kérdeztem Ururutól, ő pedig a hátsó szobára mutatott.
Rögtön elindultam felé és berontotam.
-Igen képzeld te barom, az Ichigo védelmezőt jelent! - üvöltöm.
Ő meglepődve felugrik.
-Mit keresel itt?
-Hazaviszlek, nem aludhatsz itt. Renji még rádmászik.
-Ezt hallotam te köcsög! - üvölti a másik szobából és beront - Na mivan kérsz egyet?!Rendezzük le a pincében, te liliomtipró!
-Már ő is tudja? EZ NEM KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓ!
-Ugyan már Kurosaki úr - legyezi magát Urahara - Igen nagy esemény ez az életünkben. - nevet ravaszul.
Istenem, hülyékkel vagyok körülvéve.
-Amúgy is, amikor legutóbb nálad aludt mi lett a vége? - kérdezi Renji.
-Hazakarok menni - mondja halkan nekem Rukia.
Mire hazaértünk már éjfél is elmúlt és végig kussba voltunk. Egyikünk sem döntötte el, mi lenne a helyes megoldás.
Otthon pedig mindenki meglepődik, hogy ott vagyunk. Mintha nem itt laknék basszus. Yuzu nagyon kedves volt Rukiával, Karin inkább mitnha megvetette volna. Apa pedig, hát ő adta a szokásost. Megtudtam, hogy Rukia hogyan jött rá, hogy terhes és arra is, hogy mit keres itt. Amikor felmentünk felajánlottam az ágyam.
-Aludj te az ágyban.
-Minek? - nézett értetlenül.
-Mert az a szekrény nem kényelmes.
-Nekem az - és már magára is zárta.
Idegesen lefeküdtem aludni, de nem jött áloma szememre. Valószínűleg ha most feltűnne egy lidérc, kegyetlenül kivégezném, hogy levezessem a stresszt.
-Rukia - szólítom meg este.
-Mondjad - tehát ő sem tud aludni.
-Ígérem jóvá teszem. - suttogom a sötétbe.
A szekrény kinyílik és ő kilép, majd rámfekszik és megölel. Pár perc múlva mélyen alszik. Én viszont virrasztok továbbra is.