4.fejezet

Gyorsan ki kell valamit találnom, hogy ne nézzen hülyének.
- Hiányoztál. - Mondtam végül.
Ez még nagyobb meglepetés volt neki.
- HÉJ TE BAROM?NE CSAK BAMBULJ! HA MÁR ELKEZDTÜK FEJEZZÜK IS BE! - Üvöltötte Renji.
- Gyere - Mosolygott rám és nyújtotta a kezét.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet volt. Inkább hazamegyek. - Sarkon fordultam és elsiettem, de ő csak utánam jött.
-Ne légy nyuszi, ha már eddig eljöttél legalább gyere oda. - Hirtelen elkapott és megölelt, majd magával szemben fordított. - Kedves tőled, hogy eljöttél. Azt hittem alszol.
A többiek mögötte futottak, nem hiszem, hogy értették miért fut el. Majd persze mindenki rám bámult, tök gáz.
- Rukia, Rukia nyomozgatunk, nyomozgatunk? - Nevetett Renji.
Erre persze kapott egy rugást. Ha eddig nem jöttek volna rá, mostmár tuti tudják.
- Te gyökér, én nem nyomozok! - Üvöltöttem hisztisen.
- Na persze, gyere te Scherlock, van finom koktélunk. Ichigo hozta az Emberek Világából. - Átkarolt és magával rángatott Renji. - Na és te mit kaptál?
- T-tessék? - Kérdeztem zavaromban.
- Mit kaptál az Emberek Világából? Mit nem lehet ezen nem érteni.
-Hát... - Tehát ők kaptak, én meg nem. Világos.
- Renji ne rontsd el. - Szólt rá Ichigo nevetve.
Ichigo levette a haverja kezét a vállamról és átkarolt.
- Ő Rukia. - Semmi nejem, vagy a nő akit elvett... - A feleségem. - Óh na azért! - Ő Orihime, mellette Ishida, mellette pedig Chad. Halottak, ne bámuld meg őket nagyon. - nevetett.
- Naa, ez nem volt szép,te köcsög! - Ezt Ishida mondta, de én csak Orihimét néztem. Tehát te voltál az. Most, hogy látlak életnagyságban csak egy esetlen libát látok.
- Szia. - Mosolygott rám, de én álltam a pillantását mosoly nélkül, hogy megérezze, hogy tudom mit tesz.
- Sziasztok! - Köszöntem végül egy csábos mosolyt küldve feléjük.
- Gyerünk igyuk meg azt a koktélt és párologjunk el, 5 óra és vár a meló. - Szólt Ikkaku.
Ez az epres izé elég jó volt, 1-2 pohár után sokkal oldottabb lettem és ahogy megfigyeltem Ichigo is. Egyedül Orihime volt szomorkás titokban. Mostmár biztos megértette a célzást, vagy csak simán zavarja, hogy amióta megérkeztem Ichigo rám van ragadva. Előszőr átkarolt, majd mikor leültünk megfogta a kezem, végül a combomat cirógatta. Biztos részeg.
- No, mi indulunk. - Mondta hajnali 4 körül.
- Ugyan, hosszú még az éjszaka.
- Hosszú bizony, nem kell lelépni ilyen korán. - nevetett nagyon részegen Kira.
Azonban Ichigot nem érdekelte, felállított és elköszöntünk. Egész hazafelé vezető úton fogta a kezem, majd mikor megérkeztünk már hajnali 5 is elmúlt. Megfeledkezve magamról elkezdtem átöltözni előtte. Ő meg csak nézett, mikor leesett, hogy itt van és bámul nagyon kellemetlenül éreztem magam, de ő mit sem törődve zavarommal odajött és megcsókolt. Végül bevonszolt az ágyába mint valami róka az elejtett nyulat. Most viszont nem bántam, kellően sokat ittam ahhoz, hogy bátrabb legyek. Ráadásul ezt a közös projectünket is előnyhöz juttathatja.
Az előzővel ellentétben azonban most nem finomkodott, egyszerűen tudtomra adta, hogy kíván.
Egy pillanat alatt levette a maradék ruhadarabokat is. Ő csak a hakamáját húzta le és már bennem is volt. A pillanatnyi fájdalomtól felnyögtem, mire ő rámnézett, egyenest a szemembe.
- Ezt folytasd. Izgató volt. - Nevetett halkan.
Most nem ölelt meg, egyszerűen felém tornyosult és ösztönösen cselekedett. Nem volt kifejezéstelen arca mint a múltkor. Amikor csak tehette szenvedélyesen megcsókolt. Egyszóval jó volt. Fél 7-kor mikor mindkettőnk eljutott a csúcsra fáradtan mellém rogyott és megölelt.
- Jóéjt Rukia!
- Jóéjt Ichigo! - Feleltem félig aludva.
Másnap elindultam dolgozni. Unalmas papírmunka a kapitányommal. Majd Ichigo berontott.
- Rukia!
- Mivan? - Kérdeztem megdöbbenve.
- Elmegyek 2-3 napra.
-Értem.
- Velem jössz.
- Mivan?! - Néztem fel rá.
- Azt mondtam velem jössz, választhatok, kit viszek, csomagolj és indulunk 1 óra múlva.
- Nyugodtan menj csak Rukia. - Mosolygott Ukitake kapitány.
Tehát magával visz az Emberek Világába, lehet bemutatni. Kitudja. Gyorsan hazamentem, bepakoltam egy kis csomagot és indultam az Elmúlás hegye felé az átjáróhoz. Nem csak én voltam ott.
- Renji te is jösz?
- Persze, ez egy fontos bevetés.
- Miért kell mennünk?
- Odaát van egy kis Urahara probléma. Segítünk neki. - Nevetett .
- Értem, de fogalmam sincs, miről beszélsz.
Épségben megérkeztünk. Ichigo elvezetett egy boltig, egy fura fazon üdvözölt. Tudta, ki vagyok.
- A nevem Urahara Kisuke és a segítségüket kérném egy kis kísérletben. A kísérlet célja, jobb és kényelmesebb póttestek, lélekengergiapajzzsal a lélekcukorkáknak.
Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlem is, de legalább gyorsan végeztünk. Felkaptam egy póttestett, megállapítottam, hogy milyen, majd egy másikat, majd mégegyet, majd alakítottak rajta, majd megint felpróbáltam. Kb. a 20. már elég jó volt és meg is tarthattam próbaidőre.
- Kényelmes Rukia?
- Igen, nagyon.
- Akkor gyere, indulunk haza. - Tehát eljött az idő, lehet befog mutatni otthon. Csendben talpaltam mellette, mígnem egy kórházhoz értünk.
Bementünk a mögötte lévő házba.
- Sziasztok! - Kiabált Ichigo.
Egy kislányt szaladt felé.
- Szia Yuzu.
- Bátyó! Úgy örülök, hogy itthon vagy.. - Aztán meglátott. - Ő ki?
- Ő itt a húgom Yuzu, ő pedig a nejem Rukia.
A nejem szóra egy furcsa alak előugrott ordítva, hogy mi. Ez a család teljesen bolond, de nagyon kedvesek. Rögtön leültünk vacsorázni és beszélgetni. Isshin, Ichigo apja folyton szekálta a fiát. Teljesen megvoltak lepődve, hogy létezem. Este 10 körül elvonultunk egy kis lyukba, mint megtudtam Ichigo szobájába. Teljesen egyszerű berendezés, semmi extra. Mostmár értem mire az a nagy ház a Lelkek Világában
- Egyszemélyes ágy? - Kérdeztem zavartan.
- Nem szokásom haza hurcolni másokat. Felesleges lett volna kétszemélyes.
Persze a kis Himécske gondolom nem aludni volt itt. Lezuhanyoztam, majd ő is. Az apja folyton a nyomunkban volt. Folyamatosan.
Végül lefeküdtem emellé a majom mellé, de annyira nem fértünk el, hogy inkább átmásztam a szekrényben tárolt matracokra. Jó ideje az első egyedül töltött estém.
3 napig maradtunk ideát. Aztán hazamentünk a bálra. A legszebb kimonóm vettem fel. Egy fehér alapon éjkék virágosat. Igyekeztem jól kinézni, ez az első nyílvános eseményünk Ichigoval együtt.
Egy hintóval vitt, de nagyon távoltságtartó volt. Nem értem mi ütött belé. Hime ott várt minket a bejáratnál a többiekkel. Be kell látnom jól nézett ki, bár az a bájos mosoly Ichigo felé zavart. Basszus itt vagyok mellette!
Egyszer táncoltunk, majd leültünk a barátaink asztalához. Ichigo és Hime táncolt. Nagyon pusmogtak, nem tudom miről, de megszégyenítő volt. Byakuya is észrevette és úgy nézett rám, mint egy semmirekellőre. Meg is értem, még negyed éve se vagyok házas és a férjem az eleje óta új nőt tart. Kettejük már a 3. táncot tolta le sorban. Én meg a 3. vodkám. Egy pincért lefizettem, hogyha azt látja, hogy üres a poharam, cserélje ki de azzonal. Végül kimentem a teraszra levegőzni. Tehát még itt is ezt kell bámulnom. Ezt. A kettejük flörtölgetését.
- Rukia.
Renji volt az.
- Mond.
- Ichigo eléggé megszégyenít téged.
- Ez nem igaz Renji, ők csak barátok, régi barátok, akik táncolnak. Ebben semmi megszégyenítő nincs. - Mosolyogtam rá nyugodtan, közbe belül bőgtem a megsemmisült önbecsületem miatt.
- Nekem te ne hazudj! Kedvelem ezt a hapsit, de ettől még te maradsz az első számú barátom. Egy szavadba kerül és meghal.
- Nem kell semmit tenned, tényleg nem gond. - Kifogyott a pohár, fél perc múlva már az újabb vodkám ittam.
- Te kis alkoholista. Azt hittem boldogok vagytok. A múltkori nyomozásod óta egész jól megvoltatok, még az Emberek Világába is elvitt.
- Minden rendben tényleg.
A bál közepén vacsoráztunk. Szokásos kaja, leves, rizs és bambusz rügyes hús. A desszert viszont egy epres piskóta volt, ilyet még sose ettem. Mennyei volt, kivéve, hogy Ichigo simizni kezdett. Úgy csináltam, mint akit nem érdekel, ám egyre bátrabb lett és a végén már a belső combomnál volt.
- Elnézést. - Álltam fel és mentem a mosdók felé.
Elvégeztem a dolgom, de mikor kezet mostam bejött Orihime.
- Szia. - Köszönt.
- Szia. - Feleltem és ki is mentem.
A bál végén persze velem jött haza az a barom. Én a hintó egyik felében, ő a másikban. Véletlenül sem érintkeztünk.
- Haragszol valami miatt? - Kérdezte egy ásítás és nyújtozás közepette.
- Hagyál. - Feleltem kinézve az ablakon.
- Ne hisztizz, úgy viselkedsz néha mint akinek elmentek otthonról.
Most megrepedt a mécses, ez nagyon rosszul esett. Ezért hát jól fejbe rúgtam.
- TE MEG MIT CSINÁLSZ!? - Kérdezte morogva.
- Ne te legyél itt az ártatlan sérült te barom!
- A francba már veled!
Ma inkább külön alszunk. Én elmentem az egyik vendégszobába, ő meg a sajátjába.