1. fejezet

Minden ott kezdödőtt, hogy a bátyám behívatott a 6. osztag irodájába.
- Rukia, kérlek ülj le. - Mondta, miközben kibámult az ablakon a cseresznyefákra. - Meg fogsz házasodni.
Emlékszem úgy ledöbbentem, hogy azt se tudtam, hogy hol vagyok. Először azt akartam kiabálni, hogy én aztán nem, majd elfutni, de tűrtöztettem magam. Szinte mindent ennek az embernek köszönhetek.
- Rendben. - Mondtam végül.
- A választottunk holnap érkezik ide, elég befolyásos. Jó előrelépés ez számodra. Nem rég hadnagyi munkát kapott, bár ez még nem nyílvános.
- Értem Nii-sama.
- Elmehetsz.
Most pedig itt állok a Kuchiki rezidencia előcsarnokában és várom, hogy a leendő férjem kiszálljon a hintóból. Egyes pletykákból megtudtam, hogy a bátyám gyülőli ezt az embert, de őt is kötelezték rá.
- Üdvözlöm hölgyem! - Egy hang szakította félbe a gondolatmenetem. Itt állt előttem. Felemeltem a tekintetem és ránéztem.
-Te jó ég! - Szaladt ki a számon, amikor megláttam narancssárga haját. Ekkor a bátyám köhintett és magunkra hagyott.
- Elnézést. - Mondtam. - Inna velem egy teát?
- Hát persze. - Felelte mogorván.
Bevezettem a hátsó ketre néző teraszra. Leültünk és a szolgálók teával kínáltak minket. A bátyám figyelt. Nem láttam,de éreztem.
- Az én nevem Kuchiki Rukia. A 13. osztágnál szolgálok.
- Kurosaki Ichigo, 5. Osztag.
- Örülök, hogy megismerhetem. Egyúttal szeretnék gratulálni a kinevezéséhez.
Elképeztően hidegen viselkedett velem. Csak akkor szólalt meg, ha muszáj volt és csakis tőmondatokban. Hát ez vár rám? Egy boldogtalan házasság egy ilyen alakkal?
- Köszönöm. - Válaszolt szűkszavúan, majd felállt és elment.
Egyszerűen nem értettem, vajon nem tetszettem neki? Bár a hagyományos menyasszonyi viseletben voltam. Nem is jött vissza, így felálltam és bementem a szobámba. Átöltöztem és elkészülödtem. Egy kis összejövetel volt a 10. osztagnál. Csupán néhányan leszünk és persze mindenki izgatottan várja, hogy milyen volt a nagy találkozó. Már mindenki tudja, hogy a nagy Kuchiki Byakuya fogadott húga férhez megy holnap délután 5-kor.
- Na? - Kérdezte Renji
- Borzalmas.
- Miért? - Mindenki engem bámult.
- Egyszerűen nem szimpatikus. Más,mint mi.
- Szerintem meg nem. Ma olyat bunyóztunk. Hirtelen haragú, de szerencséjére elég erős is hozzá. - Kenpachi ma találkozott vele a kapitányi gyűlésen.
- Én is láttam és nagyon nagyon szexiiiiiiiii!!! - Matsumotonak mindenki szexi, egyszerűen mindenki. Mit vár tőlem?Csak mert jól néz ki, majd boldogan megyek hozzá? Ugyan.
Kibontottunk egy üveg szakét és ittunk ki-ki a saját problémájának a feledéséért. Az összejövetel felénél hazaindultam, Renji elkísért.
-Rukia, szerintem megkéne szöknöd.
Nevettem, majd rájöttem komolyan beszél.
- Nem tehetem.
- És ha megszöknénk együtt? Lehetnénk boldogok, mint régen, emlékszel?
- Az más volt. Most kötelességeim vannak. Halálistenek lettünk Renji. Ez már nem a gyerekkor.
- Szép idők voltak.
- Azok.
Lehunytam a szemem és megöleltem. Csak nem rég békültünk ki az akadémián történtek után.
- Rukia, ha bármi van, szólj nekem. Én mindig itt leszek. Ezt tőlünk kapod. - odanyújtott egy kis dobozt. Kibontottam és egy virágos kitűző volt benne. Rámosolyogtam és szinte sírtam a boldogságtól, hogy ilyen barátaim vannak. Hónapok óta kerestem ezt a kitűzőt. Egy nehéz nap végén elhagytam séta közben a sötétben. A bátyám adta, a nővéremé volt.
A másnap gyorsan eljött, gyakorlatilag észre se vettem és már férjnél voltam. A szertartás is hagyományos és rövid volt. Most egy hintóban zötyögünk Ichigo háza felé a nászéjszakára. Most látom másodjára életemben és le kell vele feküdnöm. Nagyon félek. Reméltem, hogy hosszú ideig tart majd az utazás, de a ház egy köpésre volt a megbánás tornyától. Pontosabban a mellette lévő hegy lábánál. Hatalmas volt és régimódi.
- Gyere be. Megmutatom a szobánkat.
Jesszus azt mondta volna, hogy a szobánkat? Menten elájulok!
Felmentünk egy nagy lépcsőn, majd balra fordultunk, majd jobbra, majd megint valamerre, de megakadt a szemem egy gyönyörű festményen egy családról.
- Én ember vagyok. Az a családom az emberek világából. - Teljesen ledöbbentem. Egy ember. Egy ember, aki az én férjem.
- Mit keresel mégis itt?
- Segítek a Lelkek Világának.
- Tudják, hogy itt vagy? - Mutattam a képre.
- Nem.
Tehát ez egy titkos házasság gyakorlatilag. Biztos van másik felesége is odaát. Ki tudja?
- Nincs. - Nézett rám, én pedig köpni-nyelni nem tudtam.
- Tessék?
- Nincs odaát se feleségem, se gyerekem. Tudom,hogy erre gondoltál.
A folyósó végén három ajtó volt. Kinyitotta a középsőt és bevezetett.
- Ez a mi szobánk. Öltözz át, balra a fürdőszoba, jobbra a dolgozó szobám van.
Másfél órán át öltöztem, mindent elhúztam, hogy ne kelljen vele lefeküdnöm. Remélem elalszik és akkor kiosonhatok. Mikor már nem tudtam mit tenni kimentem. Ő ott állt és nézett. Csak egy takaróval takarta el magát. Nagyon zavarban vagyok.
- Azt hittem már sosem jösz ki onnan.
- Elnézést. - Nyögtem ki, de nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy vajon most mit fog tenni. Elindult felém, megfogta a kezem és az ágy felé húzott.
-A rokonaid utódokra számítanak, ezért kellett megházasodnod. Kihalóban a klánod. Te, mint egyetlen női tag, tovább kell vinned a neveteket. Rukia, hidd el nekem se nagy boldogság, köteleztek rá. Az én életem nem itt van. - Leültetett. - Hanem az emberek világában. Megígérem védelmezni foglak, ahogy az elvárható, de ez nem lesz egy olyan igazi házasság, mint amit az emberek szoktak. Számomra az a természetes. - Csak néztem, hát tényleg nem olyan hideg. - Léccives add a beleegyezésed, hogy megtörténjen. - Mutatott az ágy közepe felé.
-Egy kicsit félek.-ismertem be
-Nem kell. Most megtörténik aztán gyakorlatilag nem is fogjuk egymást látni. Ez neked is jó lesz gondolom. Visszakapod nagyából a régi életed.
-Rendben van.
Gyengéden hátra döntött és megcsókolt. Olyan finoman mint még soha senki. Talpig pirultam, csak túl akartam esni rajta. Minél gyorsabban. Ő viszont nem hagyta, minden mozdulata finom volt és lassú. Megpróbáltam gyorsabbá tenni a dolgokat és ahogy Matsumotoval beszéltünk róla, kicsit őt is bíztatni a tettekre. Elég béna lehettem, de ez nem számított. Rám feküdt, átölelt és megpróbálta kíméletesen elvégezni a dolgát. Igazából nem volt rossz, egészen élveztem. Viszont amikor ránéztem egyből elromlott a kedvem: kifejezéstelen arccal, becsukott szemekkel ölelt magához. Őszintén megbántott. Ezután már csak a plafont bámultam inkább és próbáltam ellazulni.
Örülök neki,hogy nem lesz szinte soha itthon. A Kuchiki hagyományok szerint, megszülöm a gyerekét és el is veszik tőlem. Nevelők fogják a rezidencián felnevelni. Talán jobb is ez így. Nem tudnám biztosítani neki a boldogságot.
- Rukia. - Mondta halkan.
- Tessék? - Ránéztem
- Szép vagy. -Mondta rezzenéstelen arccal a szemembe nézve, majd adott egy puszit a homlokomra és a hátára feküdt. Tehát vége. Szinte rögtön elaludt, vagy csak tetette, nem tudom.
Kiszálltam az ágyból és elmentem körbe nézni a házban. Találtam egy kimonót a széken, felvettem és végig mentem a folyóson. Mindenfelé családi képek voltak, két kislány meg egy pasi, akit már valamikor láttam a bátyámnál. Minden szobába benéztem. A konyhába kerestem valami kaját, mert bár az én esküvőm volt, a fogadáson egy falatot se kaptam a sok gratuláló miatt. Utolsó utam a dolgozó szobába vezetett. Halkan körbe kutattam mindent, hátha megtudok többet erről az emberről. Találtam egy fényképalbumot rengeteg egyenruhás emberről. Ichigo, valami nagy mellű nő, egy vézna gyerek, meg egy bika szerepel a legtöbbet. Érdekes. Rengeteg kép, mindenféle helyen. Mindenki röhög rajta. Vajon ők a barátai? De ami mégfontosabb, ők vajon tudnak rólam? Vagy fognak?
- Szia. - Megijedtem és kiesett a kezemből. - Mit csinálsz? - Ichigo ott állt az ajtóban egy kimonóban és almát rágcsált.
-Hát én csak...
-Szaglászol? - kérdezte
-Nem, én csak összekevertem a  fürdővel, majd megláttam ezt és hát a kíváncsiság. - Idegesen nevetve megvakartam a fejem. - Ők a barátaid?
- A társaim. Az 5. osztaghoz fognak csatlakozni.
-Értem.
-Nem jössz vissza? - Kérdezte huncut mosollyal, amitől kicsit parázni kezdtem.
- Nem. - Válaszoltam őszintén.
- Légyszives, aludnod kell. Ez egy magadfajta szűz kislánynak megerőltető éjszaka lehetett.
Teljesen leesett az állam és hozzá vágtam az első kezembe akadó tárgyat. Ezt a bunkót! Sikeresen kivédte és már fel is kapott. Ellenkezve csapkodtam, de ő levágott az ágyba. Hát ennyit a finomkodásról. Ez egy vadállat.
Betakaróztam és olyan jó puhának találtam ezt a fura ágyat, hogy pillanatok alatt el is aludtam.