A pihenés, avagy drága Franciaország!


Már 6 éve ismerem Rukiát és még sosem volt ilyen nyugodt időszakunk. Alig van néhány gyenge hollow hetente. Ráadásul most, hogy dolgozó ember vagyok igazán beleférne egy kis kiruccanás.
-Héj Rukia - fordulok felé - Menjünk el valahova.
Rám néz a földről.
-Mi van te barom? - kérdezi,majd visszafordul olvasni.
-Igazán kijár nekünk egy kis pihi. Te is dolgozol, én is dolgozok, plusz a kis esti munkáink. Menjünk el 2-3 napra pihenni.
Rukia állást szerzett egy kisállat boltban. Egésznap büdös állatok közt lóg. Én letettem a könyvelőit és apám ballépéseit próbálom helyre hozni pénzügyileg. Esténként pedig halálistenként portyázunk, amire igazából semmi szükség, mert kihelyeztek egy ideiglenes embert a Lelkek Világából.
-Hová mennénk? - csillan fel a szeme
-Hát nem is tudom, van pár jó hely a környéken. Elmehetünk wellnesselni, vagy valami sátorozás, esetleg külföld.
-Hű,külföld. - gondol bele - Áh nem, külföld nem férne bele.
-Voltál már valaha Karakurán kívül?
-Nem.
-Egyszer elmentünk Párizsba még a mamával, amikor kicsi voltam. Igazán szép hely.
-Mi lenne ha elmennénk mi is? Csak 3-4 napra. - kérdezi beleélve magát.
-Gyere ide - nyújtom felé a kezem és felrántom az ágyra.
Együtt nézünk utazási irodákat, majd kiválasztjuk a legjobbat. Mindkettőnk útját én fizetem, mivel Rukia mindig bevásárol a lakásba. Karakura belvárosában élünk egy 8 emeltes ház legfelső szintjén. Semmi plusz dolog, csupán 2 hálószoba és néhány kis helyiség. Viszont a szokásos lakásoknál jobb az elrendezés, nagyon fiatalos és remekül jön a sok beépített szekrény. Rukia melóhelye 1 utcányira van, rálátni a dolgozószobámból. Én meg persze itthon dolgozom, mivel Yuzuék mindent átküldenek faxon.
-Szerintem kezdjünk el bepakolni akkor. - mondom.
Bár van saját szobája mégis mindig velem alszik, amióta ide költöztünk. Az első itt töltött éjszakánkon átjött takaróval és a nagy plüss nyuszival, amit karácsonyra kapott apáméktól. Sírt, így hát beengedtem az ágyamba, hogy megnyugtassam, azóta ott ragadt.
-Kész vagy?
-Igen, még berakok valamit. - berakta a kis ruháját, amit én vettem neki a szülinapjára és el is indultunk.
Hívtunk egy taxit,majd a reptéren becsekkoltunk. Minden a legnagyobb rendben volt.
 A repülőn aludtunk, majd átszálltunk Bécsben. Mikor végre 12 óra utazás után leszállhatunk, megkönnyebültünk. Kimentünk a repülőtérről és mintha egy új világba csöppentünk volna. Megnéztünk néhány főbb nevezetességet, csináltunk ezernyi képet, majd tovább indultunk a hotelbe. Egy édes kis szobát foglaltam le, persze franciaággyal hamár otthon is együtt alszunk. Nagyon kimerültünk, így este csak lefeküdtünk aludni.
Másnap borkostólóra mentünk egy birtokra. Jókat nevettem Rukia fején. Eddig kb. egy bort ismert, most pedig egy délelőtt alatt kellett 14 -féle bort megkóstolnia. Aztán ebédeltünk egy kis helyi étteremben. Megkóstoltuk a csigát ,a kaviárt és más tipikus francia ételeket, majd megállapítottuk, hogy mind undorító. Délután egy bevásárlóközpontból vásároltunk néhány ruhát és cipőt. Este viszont elcsattant közöttünk egy csók. Majd rá egy fél órára rögtön a második is.
Próbáltuk egymást kerülni a 3. napon, így mind a ketten külön-külön szerveztünk programot. Én a szállódában szervezett hegyi túrára mentem, míg Rukia a tengerpartra buszozott néhány turistával.
Este azonban nem volt mese, táncest volt, amire megvoltunk hívva. Egy csodálatos estélyit vett fel, le se tudtam venni róla  a szemem egész este és persze nem is akartam. Ha csak egy pohár pezsgőért mentem, rögtön felkérte egy másik pasi. Jobbnak láttam ha egész este táncolok vele összesimulva. Gyorsan eljött a hajnal és alig volt már időnk pihenni a francia körtúránkig. Ismét csak kidőltünk aludni hát. Délelőtt 10-kor ébresztettek minket kopogással. Gyorsan összepakoltunk és indultunk is. Kb. 30 fős csoporttal mentünk buszon, láttuk a Diadalívet, az Eiffel-tornyot, a NotreDameot, Pantheont, Garnier-palotát és más szép helyeket.
Estefelé elhoztuk a hotelből a csomagokat és kimentünk a reptérre, ám előtte benéztünk egy kis étterembe újra és megettük az utolsó francia vacsoránkat. Még mindig zavarban voltunk a csókok miatt.
Amikor végre beléptünk a lakásunk ajtaján mind a ketten megkönnyebültünk. Végre itthon. Itt már nem is olyan ciki az a csók. Ám valami megváltozott. Miközben felhívtam a húgaim, hogy megjöttünk, Rukia odabújt. Viszont ami még furcsább, hogy én ezt magától értetődőnek találtam és átkaroltam.
Azt hiszem most már nem csak együttlakó emberek vagyunk. Drága Franciaország, hát tényleg te vagy a szerelmesek országa! Erre a kiruccanásra örökké emlékezni fogunk.