Megj.: Az anime 366. része alapján írtam. Ez inkább Rukiát mutatja be, hisz az animében Ichigo hazaérkezése van. Kissé szomorú. Remélem tetszeni fog! Az esetleges hibákért előre is elnézést kérek! Kélek legyetek elnézőek, mert nagyon siettem vele! :)
Meddig még?
Újra azok a soha el nem felejthető, mély nyomot hagyó emlékképek futottak végig az agyán: amikor halálistenné változtatta, amikor megmentette a kivégzés elől, amikor hosszú idő után újra találkoztak, amikor hollow-vá változott, amikor megmentették Orihimét, a szívszorító búcsú, majd végül a viszontlátás boldog pillanata.
Büszke volt rá. Erős lett, megmentett mindenkit és rendbe hozott mindent újból. Közben mégsem változott semmit sem, aminek végülis örült. De most megint itt vannak. Az átjáró előtt Soul Society-ban, pont amikor először megmentette. És most megint búcsúra készülnek. Már nem bírta tovább visszafojtani, pár könnycsepp legördült az arcán.
Újra búcsúzni... már nagyon elege volt belőle. Miért kell nekik mindig elválniuk, miért kell mindig fájnia, ha elmegy, miért kell ennyire hiányoznia? Ezekre a kérdésekre még maga se tudta a választ. Attól félt, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor láthatja. És félt ettől. Hisz bármi történhet, míg nincsenek együtt. Halálos sebet kaphat ő is és a fiú is- erre a gondolatra összeszorult a szíve. Féltette, aggódott érte. De mégis ezeken felül boldog és hálás volt. Hisz annyi jó és felejthetetlen emléket szereztek együtt.
-Köszönöm...-Csak ennyit suttogott maga elé. A szomorú ábrázat, azonban még mindig arcán ült. Újabb búcsú...és ki tudja, hogy láthatják-e még egymást.
-Még találkozunk Rukia. - A fiú hangja zökkentette ki a szomorúságból és meglepett kifejezés vette át a helyét a szomorúságnak. Boldog volt, hogy a fiú ezt mondja, mégis kis keserűséggel a hangjában válaszolt.
-Kíváncsi vagyok, hogy hányszor fogod még ezt mondani. - Ekkor már mélyen egymás szemébe néztek és mind a ketten mosolyogtak.
-Ez nem olyan, mint legutóbb. Ezért mit számít, ha ezt mondom? - Ő is tudta, hogy ez most más. Ha legközelebb találkoznak már más lesz. Érezték, hogy nem lesz több búcsú, már csak ezt kell kibírniuk.
-Igazad van. - Hatalmas mosoly feküdt mindegyikük arcán. Órákig tűnő percekig álltak így, végül a fiú megfordult és belépett a kapuba, miközben hátranézett és integetett.
A lány még ott állt, amíg a kapu be nem záródott teljesen. Ezek után szomorúan lépkedett az irodája felé. Épp fordult volna be a sarkon, amikor kapitányába ütközött.
-Elment. -Csak ennyit mondott a lány, majd egy könycsepp gördült le az arcán.
-Nyugalom nem most találkoztatok utoljára! - Ezzel kapitánya megsimogatta Rukia fejét, majd mind a ketten elmosolyodtak.
És igaza volt. Három hosszú év után Ichigo újra a Lelkek Világába ment...de többé nem kellett búcsúzkodnia.
THE END
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
