|
Nem is olyan magányos farkasok
- Ichigo, ne félj, - megjelent Ichigo álmában Orihime. Hosszú fehér ruha volt rajta, a hajába apró fehér virágok voltak tűzve, az arcán pedig kedves mosoly volt. Mikor Ichigo meglátta őt a szíve nagyot dobbant, de most valami máshogy volt. Örült, hogy látja őt, de ez volt minden.
- Ichigo, ne félj, újra élni, - mondogatta Orihime, de Ichigo nem értette mit akar. Hiszen ő él. Akkor miért bíztatja őt, hogy újra éljen? Meg akarta kérdezni, de nem tudod megszólalni.
- Élj, - felé nyújtott egy fehér rózsát Orihime. - Gondoskodj, - Ichigo elvette a rózsát, és Orihime egy fehér liliomot nyújtott felé. - Szeress, - súgta, és mikor Ichigo elvette a liliomot is, egy fehér leander virágot nyújtott felé. Ichigo csak csodálkozva nézte a virágokat, és mikor megint felnézett, Orihime már messze volt tőle.
- Ichigo, élj, gondoskodj és szeress, - mondta megint, majd eltűnt.
Ichigo kinyitotta a szemeit, és gyorsan felült.
- Csak egy álom? - motyogta, miközben a fejét vakargatta. Körbe nézett, és észrevette, hogy Rukia nincs a szobában.
- Ez még hová tűnt?
- „Ez"-nek van neve is, Rukia! - jelent meg az ajtóban a lány. Már nagyon is kezdte dühíteni, hogy mindig csak „ez"-nek szólítja őt, vagy Démonlánynak. Besétált a szobába, és szemügyre vette Ichigo arcát. Egy picit megdagadt, és volt pár monoklija is, de nem volt olyan szörnyű, mint ahogyan tegnap kinézett.
- Hát Aizen szépen adott neked. De legalább róla le van a gond. Meglepően hülye volt. Lehet, hogy erős, de hülye, - bólogatva elment az egyik székhez, és leült. - Most már csak Ginjót kellene elintézni, és le volna a gondunk róluk. Igaz a te bandád, akkor szépen bepöccenne, mi?
- Ők nem a bandám! - mondta undorral Ichigo.
- Jó, rendben. De akkor is bepöccennek, - leintette őt Rukia.
- Na, az biztos.
- Oké, akkor hát kell valami terv. Gondolkodjunk el rajta, és aztán konzultálunk. Ha valami megyek kaját csinálni, - mondta Rukia, és eltűnt a konyhában.
Ichigo egy darabig nézett utána, majd leeresztette lábait a földre, és nekidőlt a kanapénak. Végképp nem tűnt neki fel, hogy Rukia mit mondott. Csak annyi, hogy kell valami terv. Ennyi volt, amit még hallott. Megint Orihime járt a fejében. Már nagyon régen nem látta őt. És már egy ideje nem is gondolt rá. Amit még fájdalmasabb volt neki belátni. Úgy érezte, hogy valami eltűnt. Valami, amit iránta érzett. Most mintha valahol máshol lenne az a dolog, ami valamikor Orihiménél volt. Lassan a mellkasára tette a kezét. Lehet, hogy a szíve még oda bent dobogott, de már nem volt nála. Mint ahogy az Orihime halála után volt. Megint a konyha ajtaja felé nézett, és kénytelen volt nagy levegőt venni. A szíve összeszorult, és hevesen kezdett verni.
- Ez így nincs jól, - motyogta, és visszafeküdt.
Eltelt egy hét, és sem Ichigónak, sem Rukiának nem sikerült egy jó tervet sem kieszelni. Mind veszélyes volt, bár ez lett volna a legkevesebb. Ugyan is mind értelmetlen volt, feleslegesen tették volna ki magukat nagy veszélynek. Végül is most már tudták, hogy sok őr van a házban, és nem tudnak mindegyikkel végezni. Bár Ichigo nem egyszer megjegyezte, hogy Rukiának elég szépen sikerült vagy húsz őrtől megszabadulni, ami miatt Rukia mindig behebegett, és elvörösödött. Ichigo az utóbbi egy hétben nagyon élvezte ezzel ugratni Rukiát. Túlságosan tetszett neki Rukia ideges reakciója. Valahogy kezdte belátni magának, hogy nem is gyűlöli őt. Vagyis általában. Mivel mindketten keményfejűk voltak, nehéz volt megállapodni valamiben. Na, és nem veszekedni az még nehezebb volt.
Egy hete voltak összezárva egy házban, és vagy ezerszer úgy végződött a beszélgetésük, hogy kivont kardokkal egymásnak estek. Aminek aztán annyi lett a vége, hogy mindketten kifeküdtek a szétzúzott szoba közepén.
- Mondtam már, hogy nem vagyok semmiféle Démonlány, te idióta! - vágta Ichigo fejéhez a párnát Rukia. Ichigo egy laza kézmozdulattal kettévágta a párnát, mire Rukia még jobban bedühödött.
- A kedvenc párnám! Barom! Nem hogy valami jó tervet eszelnél ki! Csak a baromságot csinálod!
- Ne ordibálj már velem! - ordított vissza sértődötten Ichigo. - Igenis tervezek, de ha neked az egyik sem tetszik, akkor még mi a túrót csináljak?! Amúgy is, TE vagy az, aki még eddig semmi rendes tervel nem tudott előmászni!
- Ezt most megbánod! Térden állva fogsz könyörögni az életedért! - ugrott fel Rukia, és előkapta a kardját. Ichigo ugyanezt csinálta, és már egymásnak is estek. Az első áldozat a szobában az asztal volt, ami kettétört, mikor Ichigo rá esett.
- Na, ezt a párnámért kaptad! - vihogott Rukia, és már megint támadt volna, de Ichigo gyorsabb volt, és egy bukfenc segítségével hasra vágódott, és átcsúszott Rukia lábai között. Majd felpattant, és mögüle csapott le. Rukiának sikerült kardjával blokkolni Ichigo kardját, ami a nyakára célzott.
- Ez egy alattomos húzás volt, - elbökte Ichigót Rukia.
- Nem is mondanám, - elvigyorodott Ichigo. Sikerült is kiprovokálni a lányt, aki megint támadott.
- Annyira utállak! - kiáltotta Rukia, mikor Ichigo simán ellökte őt.
- Én is téged, úgy hogy kvittek vagyunk, - összehunyorította szemeit.
- Ááááá, - kiáltott Rukia, és már össze is csaptak a kardjaik. Pár percig farkasszemet néztek egymással. Majd Ichigo hirtelen elkapta Rukia derekát, és magához húzta őt. Mindkét kard a földre zuhant, és a tulajdonosaik egy forró, szenvedélyes csókban egyesültek. Rukia Ichigo dereka köré fonta lábait, miközben beletúrt a hajába. A tarkóján belekapaszkodott narancssárga tincseibe, és magához nyomta fejét. Ichigo felsóhajtott, és csak még szenvedélyesebben kezdte őt csókolgatni.
- Utállak, - súgta lihegve Rukia mikor már kénytelenek voltak elszakadni egymástól. Ichigo elvigyorodott, és a kanapén landoltak mindketten.
- Én is utállak, - mondta, de újból Rukia ajkaira vetette magát.
Akkor kinyílt a bejárati ajtó, és a nappaliba bevonult négy ember.
- Látom a magányos farkasaink, nem is olyan magányosak, - jegyezte meg az egyikük, mire Ichigo és Rukia úgy elpattantak egymástól, mint gumilabdák a faltól.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
