|
Egy sikertelen támadás
Rukia idegesen helyben ugrált. Ichigót várta. Az épület tetejéről igen jól belátta a terepet. Egy magas, puccos ház tetején állt. Ebben az épületben élt az „Idegen". Az egész udvarban őrök járkáltak le és fel, puskákkal a hátukon. Rukia nagyon kíváncsi volt rá, hogyan kellene nekik védekezni, ha rájuk lőnek. Ők messziről támadni nem tudtak… vagyis hát ő nem, mivel kardal harcolt. Feszülten figyelte az őröket, sötétkék katonai sapkákban, sötétkék egyenruhákban, fekete bakancsban, puskával a vállukon. Az egyik sapka alatt ott rejtőzött Ichigo is.
Az volt a terve, hogy álruhában beoson az őrök közé, akiktől csak úgy hemzsegett az udvar. Ezért is gondolta, hogy észrevétlenül bejuthat közéjük. Ez sikerült is neki. Miután sikeresen meggyőzte az egyik őrt, hogy kizárták őt, bement. Rukia pedig nekiállhatott felmászni az épület tetejére. Pár embert meg kellett neki ezért ölni, de ez volt a legkisebb gondja. Aggódott Ichigóért. Egyedül annyi őrrel szemben nem volna semmi esélye, ha valami nem jól sülne el. Ezért is döntött úgy Rukia, hogy megvárja, amíg Ichigónak sikerül bejutni az épületbe. De most igen csak nagy bajban volt. Nem tudta megállapítani melyik Ichigo, és az őrök ki-be mászkáltak az épületből. Már nagyon ideges volt, mivel neki a terv szerint már bent kellett volna kaszabolni az őröket. Végül nem várt tovább. Nem is tehette volna, mert a tetőn egy őr jelent meg.
- Nahát, te még ki vagy? - kérdezte meglepetten, de ez volt az egyetlen dolog, amire futott neki idő, mert a következő pillanatban, már vér spriccelt ki a nyakából, és a földre zuhant. Rukia megtörölne az arcát, amire egy pár vércsepp esett, majd sóhajjal belépett az ajtón, amin az őr kilépett. Lesétált a lépcsőn, és majdnem sikerült neki kiugorni egy horda őr elé, akik a folyosón álltak. Visszalépett a sarok mögé. Valamit ki kellett találnia. Ezeknek az alakoknak puskáik vannak, nem ugorhat csak úgy ki eléjük, és nem támadhatja meg őket. Viszont amit látott az őrökön, az az unalom volt. Nagyon unatkozhattak, mert mindegyik arcán unott kifejezés ült, és volt olyan aki a körmeit nézegette.
Váratlanul egy elég jó ötlete támadt. Már csak az volt a kérdés, hogy rá-e fognak harapni. Csendben visszament a tetőre, és neki állt levetkőztetni az őrt, akit az előbb megölt.
Ichigo izgatottan motoszkált az udvaron. Lehajtott fejel járkált a többi őr között. Jobnak látta, ha nem mutatja az arcát. Lassan közeledett az ajtóhoz, és nagyon remélte, hogy senki sem figyeli őt. Mikor oda ért az ajtóhoz, kiengedte azokat, aki jöttek kifelé, és becsusszant. Egy nagy, magas helységben találta magát, ahol megint csak hemzsegtek az őrök. Összeráncolta a szemöldökét.
Na, most aztán a darázsféket közepében vagyok, gondolta. Azért nem számított ennyi őrre. Mikor meglátta a széles, és hosszú lépcsősort, amin annyi őr volt, hogy megszámolni sem tudta, azt hitte agyvérzést kap. Az a vén szivar igen csak jól őrizteti magát, dühöngött, mintha annyira fontos valaki volna!
Éppen azon gondolkozott nem-e volna jobb, ha gyorsan megkeresné Rukiát, és elhúznák a csíkot, mikor egy őr a vállára tette a kezét.
- Téged még nem is ismerlek, fiam. Új vagy itt? - kérdezte. Ichigo lehajtott fejjel bólintott, majd megpróbált nyugodtan, feltűnés nélkül lelépni. Az öve mögül óvatosan kihúzott egy kést, és az első őrt, aki mellette ment át, ledöfte. Az őr felkiáltott, majd a földre zuhant. Egy tucat másik őr már is ott állt, és Ichigo behátrált a többi közé, akik nyomultak oda. Út közben hátrafelé, leszúrt még három őrt. Az egyik már holtan zuhant a földre, mert pont a szívébe kapta a kést. Ha már ide jött nem akart úgy távozni, hogy az összes szarházi élve marad. Ami viszont elégé meglepte, hogy senki nem vette észre, azt hogy az őrök pont ott hullnak, a földre ahol ő van. Bár igaz nagy lett a tumultus, mikor az első összerakta magát.
- Mi történt? - kérdezte tőle az egyik férfi, de ő csak megvonta a vállát, és tovább lépkedett hátra. Elérte a lépcsőt. Szemben az árral nehezen, de felért, viszont ott megállították.
- Hé! Én már láttak! - kiáltott fel az egyik, de egy cseppet sem meglepetten. - Te az egyik ellenálló csapatból vagy! Hogyan kerülsz ide?! - ordított.
- Hogy az a! - felforgatta szemeit Ichigo, mikor hirtelen mindenki rá szegezte tekintetét. Elvágta az őr torkát, és futni kezdett. Az őrök lövöldözni kezdek, de szerencsére egyiknek sem sikerült őt eltalálni. Szaladt az őrök között, akik nem igen értették hová is rohan, mert hozzájuk még nem jutott el a hír. Végül egy üres folyosóra tévedt, ahol valaki kezei közé szaladt.
- Nahát, nahát, Ichigo, nem vártalak ilyen hamar, - mondta egy nagyon is ismerős hang. Ichigo rosszérzéssel felemelte tekintetét. Egy magas, barnahajú férfi szorongatta őt.
- Hát én sem vártam, hogy így fogok beléd futni, Aizen, - savanyú vigyor jelent meg az arcán.
- Na, akkor mehetünk is. Gondolom nem vagy itt egyedül. Kiszedem belőled, hol vannak a többiek. Ne félj, nem fog fájni. Nagyon, - vigyorgott Aizen, és behúzta Ichigót egy szobába. Ott rá bökte őt egy székre, és megkötözte. Mikor ezzel végzet, rá nézett.
- Nem emlékeztem, hogy ennyire jóképű lenné, - mondta. - Na, de mindegy. Rendezzük hát át egy kicsit az arcodat, - vigyorogva egy jobb horoggal ajándékozta meg Ichigót, aki feldőlt a székkel. Egy kicsit úgy hagyta őt, majd felállította a széket.
- Le kellet volna szegelnem ezt a rohadt széket, - súrolta az állát.
- Nem mondod, - jegyezte meg Ichigo, miközben a száját nyitogatta. Nagyon is fájt neki az jobb horog, bár nem várt mást.
- És hogy még van kedved ilyen szarkasztikusnak lenni, - sóhajtott Aizen, és most egy bal horgot akasztott be Ichigónak. A szék most is majdnem feldőlt, de megállította a szekrény, ami ott volt mellette. Aizen nem várt sokat, és elkezdte püfölni Ichigót jobbról-balról. Annyira beleélte magát, hogy észre sem vette az ajtót, ami csendes nyikorgással kinyílt.
- És most a végső csapás! - jelentette ki nagy, elégedett mosollyal az arcán, és elővette kardját.
- Ne álmodozz, Aizen, - szólalt meg egy hang mögötte, majd mikor megfordult egy kard szépen elvágta a torkát. Meglepett képpel zuhant a földre. Hang nélkül nyitogatta és csukogatta a száját.
- Igen, én vagyok az, - mondta Rukia gonosz vigyorral az arcán. Majd mikor Aizen utoljára kilélegzett, jól belerúgott. - Szemét!
- Démonlány? - kérdően nézett rá Ichigo, akinek az egész arca vérben úszott.
- Jézusom, nem tudsz magadra vigyázni? - kérdezte szemrehányóan Rukia, majd gyorsan elvágta a kötelet, amivel a székhez volt kötözve. Maga sem tudta miért, de ingje ujjával megtörölte Ichigo arcát. Aki felszisszent a fájdalomtól.
- Bocs. Bírsz szaladni? Azt hiszem, igen csak gyorsan el kell innen tűnnünk.
- Miért van rajtad ez az ing?
- Az most mindegy, gyere! - elkapta a kezét, és kihúzta a szobából.
Rukia felvezette őt a tetőre, ahol egy rakás holtest hevert.
- Ez még mi? - kérdezte meglepetten Ichigo, aki már nagyjából összeszedte magát.
- A férfiak mind egyformák. Egy kicsit rájuk mosolyogsz, egy kacsintás, egy félig pucér nő, és mind oda megy, ahová akarod - mondta Rukia.
Ichigo hirtelen furcsán kezdte magát érezni. Főleg ha arra gondolt, mi is történhetett itt. Valahogy legszívesebben belerúgott volna az összes hullába. Nagyon mérges volt, és ezt meglátta Rukia is.
- Most meg mi a bajod? - kérdezte összeráncolt homlokkal.
- Ezek… te… izé…? - kinyögte nagy nehezen.
- Idióta! - elvörösödött Rukia, és tarkón csapta őt, majd ismét elkezdte húzni maga után. Ichigo alig észrevehetően elmosolyodott, és megszorította Rukia kezét.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
