Az igazság
- Te meg mit keresel itt? - Renji gyilkos tekintettel figyelte Ichigót, akinek sikerült kivédenie támadását.
- Jöttem… de úgy látszik későn, - motyogta.
- Ja! És most mond meg, hol van Rukia?!
- Honnan tudjam? - összeráncolta szemöldökét.
- Veled bratyizik, nem?! Akkor tudnod kell, hogy hol van!
- Nem tudok semmit! És én nem bratyizok vele! - vágta rá dühösen Ichigo.
- Na, persze! De oké, mivel nem tudod, akkor kinyírlak, és pont. Viszlát!
- Renji! Hadd abba! - szólalt meg egy mérges női hang, és az árnyékból egy magas, hosszú hajú nő lépett ki.
- Ugyan már Rangiku,- megfordult és szemrehányó tekintettel rá nézett a nőre.
- Rukia megöl, ha valamit csinálsz neki.
- Mégis mi oka lenne rá? - felforgatta szemeit Renji.
- Tudod milyen Rukia, - elvigyorodott Rangiku, és Ichigóra nézett, - Rukia megsértődött, és azt mondta kilép tőlünk. Azt mondta, hogy ha senki sem hisz neki, majd elintézi ő maga. Ez viszont... valljuk be, lehetetlen. Úgy gondolom, hogy vissza fog jönni.
- Az a barom! - csattant fel Renji.
- Te fogd be! - rá kiáltott Rangiku. - Tudod, aggódunk érte. És meglepett, hogy lejöttél. Bár elég későn, ugyebár. Ha már viszont itt vagy, segíthetnél megkeresni őt. Rukia egy kicsit komplikált személyiség.
- Egy idióta, - motyogta Renji.
- Azt mondtam, hogy fogd be! - Rangiku hozzá vágott egy kavicsot, amit addig dobált az egyik kezéből a másikba. - Nos, akkor segítenél nekünk? Tudod, már csak hárman vagyunk, és ez a város elég nagy. A barátom már keresi, csak hogy nekem vissza kellett jönnöm, ezért a marháért, - rá mutatott Renjire, aki csendben rá morogott.
- Eee… - ennyire futott Ichigótól, mert Rangiku már megint mondta a magáét.
- És ha megtalálnád, valahogy visszavonszolhatnád hozzánk. Komolyan megsértődött, és még jócskán fel is volt dühödve…
- Jó, rendben! Segíttek! - vágott közbe Ichigo idegesen. Már nem bírta tovább hallgatni Rangikut.
- De élve szeretnénk őt látni, - figyelmeztette őt.
- Jól van, - mormolta Ichigo. - Akkor, viszlát, - elbúcsúzott.
Első hely ahová elment a park volt, ahol találkoztak. Tulajdonképpen az volt az első hely, ami az eszébe jutott, így hát oda ment. Lassan belépett a park kapuján, és a tavacskához sétált. Pár percig ott álldogált a vízfelszínét nézte, majd úgy döntött körbe járja a helyet, hátha valahogy rá bukkan a Démonlányra. És bár nem számított arra, hogy sikerrel jár, váratlanul valaki elé ugrott kitaszított kardal.
- Démonlány, hát megvagy, - mondta csendben.
- Jaj, ne már! Mondtam, hogy ne hívj így! Rukia vagyok, te értetlen! És mit akarsz? - bosszankodott Rukia.
- A barátaid aggódnak érted.
- Nem mondod! Nem izgat. Nem hisznek nekem, akkor még milyen barátok! És te mikor és hol beszéltél velük? - döbbent meg.
- Egy kicsit későn ugyan, de elmentem a táborotokhoz. Ott, - megvonta a vállát. - Azt mondták, hogy húzzalak vissza hozzájuk, ha megtalállak. Akkor hát, gyere, - nyúlt felé, de Rukia a keze felé suhintotta kardját.
- Na, azt már nem! Nekem dolgom van! Te pedig húzd a csíkot haza, - mondta dühösen.
- Oké, azt mondták, hogy élve akarnak, de ez azért már egy kicsit sok, - összeráncolta a szemöldökét Ichigo, és kihúzta a kardját.
- Szóval harccal akarsz rá kényszeríteni, hogy visszamenjek?
- Nem. Legyőzlek és visszaviszlek, ennyi.
- Na, arra kíváncsi leszek! - rá támadott Rukia.
Ichigo sóhajjal kivédte a csapást, és ellökte Rukiát. Egy másodperccel később Rukia már megint felé szaladt, csapásra készen.
- Ezt most tényleg muszáj, Démonlány? Miért vagy ilyen önfejű? - ugrott el Ichigo.
- Az istenedet! Mondtam, hogy Rukia vagyok! Mi olyan nehéz a nevemen szólítani?! - dühöngött Rukia, és már megint Ichigo felé szaladt. Ő megint kivédte a támadást, de elkapta Rukia csuklóját. Magához rántotta, mire Rukia neki rontott a mellkasának, és kiejtette kezéből a kardját.
- Akkor hát mehetünk, - felkapta őt Ichigo, átdobta a vállán, majd leguggolt, hogy felvegye a lány kardját.
Rukia egy darabig kábultan lógott Ichigo vállán, majd mikor magához tért, jól gyomron rúgta.
- Mégis mit képzelsz magadról?! - ütögette a hátát.
- Ez fájt! - súrolta Ichigo a hasát. Nem várta, hogy gyomron rúgja őt.
- Tegyél le! Hallod?! Most azonnal! Nem akarok vissza menni! - kiabált Rukia.
- Ne pattogj már! - morgott Ichigo.
- Akkor tegyél le!
- Oké, de nem szaladsz el.
- De igen, mert nem akarok vissza menni.
Ichigo letette Rukiát, de nem engedte el a karját. Éppen valamit akart mondani, mikor két fekete alakot láttak meg maguk előtt. Óvatosan visszaléptek a ház fala mögé, és hegyezték a füleiket.
- Nos, azt mondod, hogy már csak négyen vannak? Nálunk öten maradtak. Ők viszont igen csak ki vannak bukva Shinji halála végett. Nem fog sokáig tartani, és megtámadják egymást. Tulajdonképpen hallottam, hogy megtudták a tervünket, - suttogta a hang, amiben Ichigo megismerte Ginjót.
- Igen. Rukia volt az, aki ezt széthordta. Olyan naiv. Azt hitte, hogy ellenünk fognak fordulni, - nevetett Aizen, és Rukia rezegni kezdett a dühtől. Érezte viszont azt is, hogy Ichigo ugyan olyan ideges, mint ő, mert a szorítás a karján igen csak erős volt.
- Akkor hát már csak ki kell várnunk, amíg megölik egymást, ugye? Vagy esetleg még besegítünk neki egy kicsit? - nevetett Ginjo is.
- Szerintem várjunk pár napot. Aztán majd eldöntsünk.
- Renden, egyetértek. Akkor hát most menjünk már vár ránk, - mondta Ginjo.
- Igazat mondtál, - suttogta Ichigo, mikor elmentek.
- Még szép! - csúnyán rá nézett Rukia.
- Nem hittem neked. Legalább is csak nehezen.
- Gondoltam. A többiek sem hittek neked, mi? - kérdezte keserűséggel a hangjában Rukia.
- Nem, nem hittek. Viszont most… Veled tartok, - Rukiához fordult, és határozottan kijelentette. Rukia megdöbbenve nézett rá.
- De ez még nem azt jelenti, hogy nem gyűlöllek. Csak annyi, hogy segítek neked véget vetni ennek a rendszernek. Karakura város már túl régóta szenved ez miatt a rejtélyes „Idegen" miatt, és ezek szerint miattunk is. - mondta.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
