Az �rul�s

- Ne f�lj, ne f�lj, ne f�lj, - zengett Ichigo fej�ben, mikor m�snap a megbesz�lt helyre indult. A t�borukban mindenki aludt, �gy �szrev�tlen�l el tudott menni. M�r tudta, hogyan tudott besurranni ide a D�monl�ny. M�g az sem keltett fel senkit, hogy szab�lyosan elter�lt a f�ld�n mikor beler�gott az egyik fa sz�kbe. K�zben m�g lefejelte az ed�nyt, amib�l tegnap este vacsor�ztak, ami csak m�g nagyobb zajt csapott. Hiszen kongott az ed�ny, �s Ichigo feje is.

- Hogy szakadna r�! - morgott Ichigo a homlok�t s�rolva.

De nem tehetett r�la, hogy ennyire figyelmetlen. Az els�, amit megl�tott, mikor ki l�pett a s�tr�b�l a napf�ny volt. M�r j� p�r �ve nem l�tta a napot, �s most hirtelen… olyan k�l�n�snek tal�lta, hogy pont ezen a napon l�thatja �jra a napf�nyt. Az �g tiszta volt. Gy�ny�r� k�k. Itt-ott n�h�ny feh�r felh� �szk�lt rajta, mint a haj�k a tengeren.

Lassan oda is �rt a kijel�lt helyre. M�g volt majd egy �r�ja, sz�val le�lt a padra, �s a tavat n�zte, ami el�tte ter�lt sz�t. Egy kis parkban volt. �rdekes m�don sz�pen rendbe volt tartva. Kev�s dolog volt rendben tartva a v�rosban. De ez k�l�n�sen nagyon sz�p hely volt. Magas f�k, sz�p vir�gok, z�ld f�, tiszta kis tavacska, amin gy�ny�r� feh�r tavir�zs�k �szk�ltak.

- El sem hiszem, hogy van itt m�g ilyen hely, - s�hajtott. - Nem eml�kszem, hogy itt lett volna, mikor gyerek voltam, - gondolkodott hangosan.

- Mert csak most nemr�g �p�lt ez a hely, - sz�lalt meg m�g�tte egy hang, �s � gyorsan megfordult. M�g�tte Rukia �llt egy v�r�s ny�ri ruh�ban. Nem volt n�la semmi m�s csak egy v�konyka fekete kardig�n. Ichigo m�g nem r�g nagy bajban volt, mert nem tudta eld�nteni, hogy hozza-e a kardj�t. V�g�l �gy d�nt�tt, hogy az nagyon felt�n� lenne. De a hossz� p�l�ja al� az �v�be rejtett egy k�st, a biztons�g kedv��rt.

- Eh, t�nyleg? - gyorsan megfordul. Zavarba j�tt, mikor megl�tta Ruki�t. �gy �rezte, hogy megint kezd �gni az arca. Mikor Rukia mell� �l, �s nem volt semmi megjegyz�se az arc�ra, akkor nyugodott csak meg egy kicsit.

- Az�rt h�vtalak ma ide, mert… - kezdte Rukia, de Ichigo f�lbeszak�totta �t.

- Egy pillanat! - tette fel mutat�ujj�t. K�rben�zett, majd v�gigtekintett Ruki�n, aki meglepetten n�zett r�. - N… nagyon j�l n�zel ki, - suttogta zavartan. �gy �rezte, ill� megdics�rni a l�nyt, m�g ha a D�monl�ny is az. Rukia v�ratlanul megr�ntotta a kez�t, akkor vette csak �szre, hogy vastag k�tszer van a keze k�r� tekerve. - Nagyon s�lyos az a seb a tenyereden? - mutatott r� Ichigo.

Rukia megint megrezzent. Egy picit elpirult, ez�rt lehajtotta fej�t, �s megfogta s�r�lt kez�t.

- Nem, egy-kett� begy�gyul. �s k�sz�n�m, - suttogta.

Ichig�nak, maga sem tudta mi�rt, egy apr� mosoly jelent meg az arc�n.

- Akkor h�t, mi�rt is h�vt�l ide? - k�rdezte.

- Oh, igen! - Rukia hirtelen felkapta a fej�t. - Tudom, hogy m�ltkor megt�madtak titeket. L�ttam a l�ngokat az erd�ben…

- Igen a tieitek voltak azok, - mormolta Ichigo keser� k�ppel.

- Igen, ezt is tudom. Vagyis h�t… - megriad mikor Ichigo gyorsan felemelte a fej�t �s r� n�zett. - El�rultak minket!

- Tess�k? Hogyan hogy el�rultak?

- Nem r�g hallottam, hogy Aizen az egyik csapattagunkkal besz�l arr�l, hogy milyen j�l ment a t�mad�s. Titeket t�madtak meg akkor. Azt mondta, hogy ti most nagyon fel lesztek d�lva, f�leg, hogy meghalt m�g egy tagotok. �s mivel biztos�tottak titeket arr�l, hogy mi voltunk azok, r�nk fogtok t�madni. De az el�tt, m�g j�n egy csapat t�letek, Ginj�val az �len, �s ugyan az fog lej�tsz�dni, mint p�r napja n�latok. Az a nap ma van, de ez l�nyegtelen. �k biztos�tanak minket arr�l, hogy ti voltatok azok, ez�rt mi is t�mad�st szervez�nk ellenetek, - hadart Rukia, de Ichigo ebb�l j�form�n semmit sem �rtett, ez�rt meg�ll�totta �t.

- H�j, h�j, D�monl�ny, nyugi. Egy sz�t sem �rtettem ebb�l!

- Nem vagyok D�monl�ny! Ne h�vj m�r �gy! Rukia vagyok! - csattant fel a l�ny. Az idegeire ment, hogy D�monl�nynak h�vja �t, mintha valami sz�rnyeteg lenne!

- J�, rendben. Akkor m�g egyszer. Ki mondott mit?

- Aizen �s Ginjo eld�nt�tt�k, hogy kiirtanak minket, m�ghozz� �gy, hogy meg�lj�k egym�st. El�rultak minket! - ki�ltott Rukia.

- Akkor az a t�mad�s…

- Nem MI voltunk azok! Csak Aizen p�r emberrel, �s k�t csapattagunkkal!

- De…

- Milyen de?! Nem �rted? Meg akarnak minket �lni! Mint akkor egyszer! M�g r�gen! Mikor felgy�jtott�k a b�zisunkat, �s bez�rt�k az �sszes ajt�t! Akkor meghalt a nagyja ember, aki vel�nk volt! Csak p�ran menek�ltek meg! Az�ta nincs annyi ember�nk! N�lunk, lesz�m�tva a k�t �rul�t, csak n�gyen vagyunk! - hevesen gesztikul�lt Rukia.

- J�l van, j�l van, - nyomta le kezeit Ichigo, mert m�r kezdte f�lteni a fej�t. - Akkor el�rultak minket, �s?

- �s?! Most komolyan? Mindent nekem kell?! Meg kell mondanod a t�bbieknek is! Musz�j fell�zadnunk, ha �lve akarunk maradni! Meg kell �ln�nk a saj�t vezet�inket!

- Az probl�m�s lesz.

- Tudom, hogy er�sek, v�g�l is nem hi�ba lettek �k a vezet�ink, de akkor is! Meg akarsz halni?! - szegezte hozz� a k�rd�st.

- H�t, hogy �szinte legyek…

- Igen, tudom. Meg�ltem a szerelmedet! Nagyon sajn�lom, de most komolyan! Te is ez�rt meg akarsz halni?!

- Na, �s te?! - k�rdezte d�h�sen Ichigo. Mikor azt mondta „nagyon sajn�lom", feld�h�d�tt. Mintha annyi el�g lenne, hogy „sajn�lom"!

- �n eddig… meg akartam halni. Nem volt �rtelme az �letemnek, de most v�gre tal�ltam valamit, ami�rt �lni akarok. Legal�bb is egyenl�re. Most a s�t�tben tal�ltam egy pici rem�nysugarat. Ez�rt �lni akarok, m�g! - mondta tiszt�ra begyulladva Rukia. Ichigo csak nagyra kerekedett szemekkel figyelte a l�nyt. Nem b�rta tov�bb…