A titkos tal�lkoz�s

Nem is tudom mikor volt enn�l h�ly�bb �tletem, bosszankodott mag�ban Rukia, mikor pr�b�lt �szrev�tlen�l �tk�szni a s�trak k�zt. Viszont jobb megold�st nem tal�lt. Valahogyan tudatni kellett vele, hogy besz�lni�k kell. �vatosan felh�zta a cipz�rt az egyik s�tron �s ben�zett. Nagyon megk�nnyebb�lt, mikor l�tta, hogy az a szem�ly alszik oda bent, akit keres. Lehet, hogy buta �s vesz�lyes �tlet volt oda mennie, de legal�bb szerencs�je volt. Egy levelet h�zott ki a szvettere zseb�b�l, �s lassan az alv� szem�ly mell� helyezte. Azt�n gyorsan visszah�z�dott, beh�zta a cipz�rt, �s m�r pucolt is onnan el.

- �r�lt vagyok! - jelentette ki, mikor m�r el�g messze volt att�l a helyt�l. - De ez fontos, - mondta mik�zben az eget n�zte. M�r megint neh�z, fekete felh�kkel volt bebor�tva. Olyan volt, mintha esni akarna, de es� csak ritk�n �rte Karakura v�ros sz�raz f�ldj�t. Rukia s�hajtott.

- M�r csak azt szeretn�m tudni, hov� t�nnek ezek a felh�k �jjel. Akkor mindig tiszta az �gbolt. Minden egyes egy csillagot gy�ny�r�en lehet l�tni, - gondolkodott hangosan. Soha sem �rtette meg, mi�rt van ez �gy. Igaz, im�dta a holdat, mert gy�ny�r� volt, �s mindig megnyugtatta �t, de a napf�ny is hi�nyzott neki. Milyen r�gen is volt az, hogy utolj�ra l�tta a napot az �gen. Mikor volt az m�r, hogy utolj�ra megsimogatt�k az arc�t a nap gyeng�d sugarai.

- Rukia, te barom! - rohanta le Ruki�t Renji, mikor kinyitotta az ajt�t.

- Mi van m�r? - k�rdezte unottan. - Most mit barmozol nekem itt?

- Mert az vagy! Csak �gy elt�nt�l. Azt hittem infarktust kapok, mikor nem tal�ltalak! - ord�tott a k�p�be, mire Rukia akkor�t odacsapott neki, hogy eg�szen a falhoz rep�lt.

- Hadd m�r abba! Mit pattogsz nekem itt? Valami fontos elint�znival�m volt, ne ideges�ts! �s most j� �jt! - vakkantott r� Rukia, �s lefek�dt aludni. Renjinek m�g megtartott egy darabig, am�g �sszeszedte mag�t. Mire v�gre siker�lt neki, Rukia m�r aludt, ez�rt � is lefek�dt aludni, b�r nagyon fel volt d�lva. Csak nehezen tudott elaludni, �s akkor is nagyon nyugtalan volt. Valami furcsa volt Ruki�n. Nem szokott csak �gy elmenni, egy sz� n�lk�l. Tegnap valami t�rt�nt vele, de neki semmit sem mondott. Viszont az �ta nagyon csendes volt, mintha egyfolyt�ban valamin gondolkodna. Renjit ez igen csak nyugtalan�totta. Mindig is b�zott Ruki�ba, de n�ha olyan eszetlen volt. F�ltette �t, b�r semmi oka nem volt r�, Rukia tudott mag�ra vigy�zni.

Lassan beesteledett. Rukia fel�lt az �gyon, �s Renjire n�zett. Renji m�g nyugodtan pihent. Rukia legsz�vesebben elh�zta volna a cs�kot n�lk�le, de ezt nem tehette, ha nem akarta, hogy Renji megint kibukjon. Nem akarta, hogy v�letlen�l gyan�s�tsa �t valamivel. M�g v�letlen�l esz�be jutna k�vetni �t, �s akkor baj volna.

- Rukia, m�r fent vagy? - sz�lalt meg v�ratlanul Renji �lmos hangja. - Akkor h�t mehet�nk is, - fel�llt.

- Biztosan? M�g csak most kelt�l fel, - csod�lkozott Rukia.

- Biztosan. Megint fogy a p�nz�nk, �s m�g csak valami nyomorult harminc lid�rcet ny�rtunk ki, - mondta �s nagyon cs�nya tekintettel n�zett Ruki�ra. Valahogyan olyan �rz�se lett, hogy ez�rt �t hib�ztatja. Ez�rt csak sz� n�lk�l fel�llt, �s k�vette �t. Most � volt az, aki k�vette Renjit, nem pedig ford�tva. Ez egy cseppet sem �rdekelte Ruki�t. Az jobban aggasztotta, hogy Renji olyan cs�ny�n n�zett r�.

- Valami bajod van velem? - k�rdezte v�g�l, mert m�r nem b�rta tov�bb.

- Nem, - v�gta r� Renji.

- Akkor m�g?! - csattant fel Rukia.

- Valamit titkolsz el�lem, ugye?!

- Nem, - mondta egy kicsit hat�rozatlanul.

- Persze! - vakkantotta Renji, �s folytatta az �tj�t.

- Renji, tudod mit? Ma menj�nk mindketten egyed�l. Nincs kedvem veszekedni, �s nincs kedvem magyar�zkodni sem. Bocs�nat, - mondta Rukia csendben, �s elszaladt. Csak akkor �llt meg, mikor m�r �gy gondolta, el�g messze van t�le. Egy f�nak d�lve pihent p�r percet, majd tov�bb indult. Lassan s�t�lt, majd mikor egy lid�rc k�zeles�g�t �rezte arra vette az ir�nyt. Egyszer csak egy igen er�s lid�rc energi�j�t �rezte meg. Elkezdett fel�je szaladni. Egy m�sik szem�llyel egy�tt �rt oda. Mindketten dobtak egym�sra egy gyors tekintetet, �s m�r a lid�rc fel� szaladtak kivont kardal. Hi�ba volt er�s a lid�rc, kettej�k kardcsap�sa egyb�l v�gzett vele. Alig t�nt el a lid�rc �rnya, m�r egym�snak is estek.

- Hogyan ker�lsz te ide, D�monl�ny? - r�mordult Ichigo.

- �n is vad�szok, ak�r csak te, - visszamorgott Rukia.

- �s hogy ker�lt az a pap�r a s�tramba? - fel� suhintott a kardal Ichigo, �s Rukia alig tudta elker�lni.

- A francba! - motyogott Rukia, mik�zben a lev�gott haj�t n�zte. - Kapd be! Tudom milyen sok� tartott, am�g megn�tt?! - v�gott vissza a kardj�val, amit Ichigo blokkolt. A kardok s�rol�dtak. Ahogy Rukia pr�b�lta eltasz�tani mag�t�l Ichig�t, eg�sz test�vel nekifesz�lt. �gy olyan k�zel volt az arc�hoz, hogy �rezte a b�r�n a meleg lehelet�t. Nem siker�lt neki elb�kni �t mag�t�l, ez�rt h�t elugrott.

- V�laszolj!

- Valamit meg kell veled besz�lnem, - mondta.

- Akkor mond! - f�rmedt r�.

- Itt �s most? Nem lehet, - jelentette ki Rukia.

- Mi�rt?

- Mert m�g valaki meghall. Biztons�gosabb abban az id�pontban, �s ott, ahol meg�rtam a pap�ron. Rem�lem el�gedted, ahogy �rtam.

- Igen, - mormolta Ichigo. Nem is tudta mi�rt tette meg, amire a D�monl�ny k�rte �t. Egyszer�bb lett volna megmutatnia a t�bbieknek, �s megt�madni �t. Meg�lni �t. Viszont azt � maga akarta megtenni. � akarta meg�lni a D�monl�nyt.

- Rendben. Akkor h�t, holnap, - megfordult �s t�vozni k�sz�lt, de Ichigo megint r� t�madt.

- Nem mehetsz most el. Nem engedlek el, - suttogta a f�l�be, mik�zben a kardj�t Rukia nyak�ra nyomta. Rukia nem f�lt. Csak s�hajtott egyet, megfogta Ichigo kardj�nak peng�j�t, �s eltolta mag�t�l. A penge belev�s�d�tt Rukia tenyer�be. Egy picit felszisszent, �s elengedte a kardot.

Ichigo nagyra ny�lt szemekkel figyelte, hogy mit csin�l. Rukia lassan sz�tnyitotta a tenyer�t, �s megn�zte a sebet.

- Na, ez f�jt, - motyogta, �s megt�r�lte a v�rt a fekete szokny�j�ba. Teljesen nyugodt volt.

- Mi a fen�t csin�lsz?! - ord�tott r� hirtelen Ichigo. Maga sem tudta mi �t�tt bel�, de m�r fogta is a kez�t, �s Rukia tenyer�t n�zegette. - Nem vagy norm�lis!

Rukia �lla a f�ldel verekedett, annyira meglep�d�tt. Mikor Ichigo megl�tta elcsod�lkozott arc�t, r�gt�n elb�kte mag�t�l a kez�t �s elugrott.

- Akkor holnap, ott ahol meg�rtad, - mondta gyorsan �s elt�nt. Szaladt kereszt�l-kasul a v�roson, m�g el nem �rt a foly�hoz. Ott meg�llt. Kapkodta a leveg�t, �s sz�ve hangos dobog�s�t�l nem hallott semmit. Zavart volt. Az arca �gett, a keze, amiben p�r perce fogta a D�monl�ny kez�t remegett. A l�bai elgyeng�ltek, ez�rt le�lt a f�ldre.

- Mi ez? Mi van m�r? - suttogta, mire felkerekedett a sz�l.

- Ne f�lj, Ichigo.

S�gta neki a sz�l, ism�t Orihime hangj�n.