Walking in the Rain

Eset az es�, �s az eget neh�z, fekete felh�k takart�k. Ebben a zord id�ben egy kis csapat �llt a temet�ben. Mindenki egy gy�ny�r� r�zs�t tartott a kez�ben. Csak csendben �lltak ott, �s egy magas s�rk�re n�ztek.

Egy magas, feketehaj�, borotv�latlan f�rfi mellett k�t kisl�ny �llt. A barnahaj� apj�t �lelgette, �s sz�vszaggat�an s�rt. A m�sik csak mereven �llt az apja mellett, �s csendesen pityergett. Nem messze t�l�k h�rom magas ifj� �s egy alacsony, feketehaj� l�ny �llt. Az arc�n k�nnyek csorogtak. A szem�veges fi� �vatosan a v�ll�ra tette a kez�t, �s l�ny feln�zett r�. Az arc�n m�lys�ges f�jdalom t�kr�z�d�tt. Ez el�tt nem engedte volna meg mag�nak, de most er�sen meg�lelte a fi�t. Nos, t�volabb �llt m�g egy l�ny. Hossz�, barna haja volt. Egyed�l �llt ott, eserny� n�lk�l, �s a kez�ben egy csodasz�p v�r�s r�zs�t tartott. Tudta, hogy nem kellene ott lennie. Nem akarj�k �t ott. A bar�tai elhagyt�k. Egyed�l maradt. �s � v�gette halt meg! Csakis � tehet r�la! Az egyetlen ember, akit az �let�n�l is jobban szeretett, MIATTA halt meg!

A kiscsapat a s�rn�l lassan mozgol�dni kezdett. A magas feketehaj� f�rfi a k�t kisl�nnyal a s�rhoz l�ptek, �s el� tett�k a r�zs�kat. Egyenk�nt oda tett�k a r�zs�ikat a h�rom ifj� is, �s lassan elmentek. Csak az alacsony, feketehaj� l�ny maradt. Nem b�rt mozdulni. Nem akart elmenni, ott akart maradni �r�kre. Vele. V�g�l az�rt lassan a s�rhoz l�pett. A l�ny, aki nem messze �llt, m�g� s�t�lt. A feketehaj� hirtelen megfordult. Mikor megl�tta �t az arc�ra gy�l�let �lt ki.

- Mit akarsz itt? - sziszegett. - Nem tett�l m�r eleget?

Tudta, hogy kegyetlen, de nem ez �rdekelte �t. Az egyetlen, amit abban a pillanatban �rzett az a gy�l�let volt.

- Csak elj�ttem megeml�kezni r�la, �s egy r�zs�t tenni a s�rj�ra, - lehajtotta a fej�t, �s egy k�nnycsepp esett a f�ldre az arc�r�l. Az alacsony l�ny megfordult, �s lassan letette a vir�got a s�rra, majd elindult haza.

- V�rj! Bocs�ss meg, k�rlek, - elkapta a kez�t a barnahaj� l�ny. A m�sik megr�ntotta a kez�t, �s t�volabb l�pett t�le. Megcs�v�lta a fej�t.

- Nem! Ezt soha nem bocs�tom meg neked, - suttogta, �s elment. A barnahaj� l�ny egyed�l maradt. � is a s�rhoz ment, �s r� tette azt a gy�ny�r� v�r�s r�zs�t, amit a kez�ben tartott. Azt�n megfordult, �s lassan haza indult. M�g egyszer viszont visszan�zett a s�rk�re, amin Kurosaki Ichigoneve �llt.