|
A szalagavató
Egy átlagos, mégis kellemesen meleg, májusi nap volt Karakurában. Kurosaki Ichigo és gyerekkori legjobb barátja, Abarai Renji éppen az iskola felé sétáltak. A vörös hajú fiú szokásához híven a lányokról beszélt és bámulta a mellette elhaladó, kiváló adottságokkal megáldott lányokat. Narancs hajú barátját mind a beszédtémája, mind a mellette elsétáló lányok hidegen hagyták. Az ő gondolatait csak a közeledő érettségi, szalagavató és a nyárral járó szabadság kötötte le.
- Mondd Renji, te elkezdtél már tanulni az érettségire? - Kérdezte váratlanul Ichigo. Valójában tudta, hogy barátja még hozzá sem kezdett az ismétléshez, mégis el akarta valamivel halgattatni Őt.
- Hülye vagy? Három nap múlva érettségi, hogy a fenébe ne kezdtem volna el? - Kiáltott rá felháborodottan Renji. Sértőnek tartotta, hogy azt feltételezte róla legjobb barátja, hogy ennyire félvárról veszi a dolgot. A narancshajút ez a válasz igenis meglepte. Nem úgy ismerte meg a vörös hajút, mint aki törődik az ilyenekkel. Most azonban lehet, hogy megváltozott. Végülis, ha jobban belegondol, ahhoz, hogy mindketten ugyanarra az egyetemre járhassanak, jól kell sikerülnie az érettségijüknek.
- Bocs, nem gondoltam volna, hogy ez fontos neked is. - Ezen a mondaton Renji nagyon meglepődött.
- Hogy ne lenne fontos, te idióta? Ha nem sikerül ez a nyamvadt vizsga, akkor a végzetes párosunk tizenkét év után különválik, azt pedig nem fogom hagyni. Ki fog neked segíteni, ha verekedésbe kerülsz? És természetesen nekem is kell a segítséged, mint bajtárs és... - Fejezte volna be Renji az érzelmes monológját, de Ichigo félbeszakította.
- Jó, inkább hagyjuk ezt az érzelgős dumát. Felfogtam, mindkettőnknek fontos a vizsga, és mint legjobb haverod, tudom, hogy mit akartál mondani. De seiessünk, mert elkésünk. - Ezzel elkezdtek futni és épphogy időben beértek a terembe.
Az első három órájuk matek volt, utána két magyar végül egy történelem. A hatodik óra végén agyilag kissé kimerülve láttak hozzá ebédjükhöz. Csendben ettek a szokásos helyükön a tetőn. Amikor végeztek Ichigo felállt és a korláthoz lépett és onnan nézett le az alatta elterülő udvarra, amit most rengeteg diák vett birtokba. Megakadt a szeme néhány osztálytársán. Az egyik padon Keigo és Mizuiro ült és éppen azt vittaták meg elég hangosan - ezért hallhatta Ichigo is beszélgetésüket -, hogy ki a legszebb lány az osztályban. Keigo először Tatsukit említette, de ezt hamar el is vetették. Szóba került még Orihime és Hinamori is. "Ők már egész elfogadhatóak" gondokodott a narancshajú "Hinamori elég csinos..." , gondolatmenetét Mizuiro hangja szakította félbe.
- Szerintem Kuchiki a legszebb az osztályban. - Keigo lelkesen értett egyet, majd elmerült gondolataiban és orra vére is elárulta, hogy igen perverz helyzetben képzelte el magát és Rukiát. Ichigo a szemével keresni kezdte az említett lányt és hamar meg is találta. Furcsa mód nem a lányokkal volt a másik padnál, hanem a hatalmas cseresznye fa alatt ült egyedül és láthatóan valamit lapozgatott. Amikor letette a nyitott képes könyvet a fiú jobban szemügyre vehette azt. Messziről is jól látszott, hogy egy esküvői ruhákból álló mappát nézegetett. Ekkor tekintete visszavándorolt a lányra és ott is ragadt. Gyönyörű hollófekete haját a langyos, tavaszi szél fújdogálta; égszínkék szeme a távolba meredt; csinos arcán szomorú kifejezés ült. Mindez megbabonázta Ichigot. "Milyen gyönyörű így. Mint egy királylány, aki már lemondott arról, hogy kiszabadítsák a toronyból, viszont lelke legmélyén bízik abban, hogy szerelme érte jön, és megmenti, mielőtt a hatalmas tűzmadár meg nem öli. Vajon valójában miért ilyen szomorú? Talán nem találja a megfelelő ruhát a szalagavatóra? Vagy a fiú, akire vágyik nem hívta meg a bálba?" Ichigo odafordult Renjihez.
- Neked amúgy ki lesz a párod a szalagavatón? - A kérdés láthatóan meglepte a vörös hajú fiút, és a barátjára nézett, aki leült mellé.
- Ma szünetben kérdeztem meg Misakit a b osztályból és természetesen nem tudott nekem ellenállni és rögtön rávágta, hogy nagyon örülne neki, ha együtt mennénk. Bizonyításképp megcsókolt. - Újságolta Renji a híreket, amin Ichigo nem kicsit lepődött meg. Majd a vöröshajú folytatta:
- Na és neked ki lesz a párod? - A narancshajú most döbbent rá, hogy még nincs párja és három nap múlva lesz a bál. Teljesen elfelejtette azt, hogy neki kéne megkérni egy lányt, hogy legyen a partnere. Renji ezen hangosan elnevette magát.
- Szóval még nem kértél meg senkit. Viszont az osztályból már csak Rukia szabad. Esetleg még a b-sek közül jöhet valaki szóba. - Ichigo maga sem értette miért, de amikor megtudta, hogy a fekete hajú lány szabad boldogságot érzett a szívében. Furcsa volt neki, mivel soha nem volt olyan közel a lányhoz, talán egy két alkalommal beszélgethettek hosszaban egy-egy szünetben.
Nem tudott tovább gondolkodni, mert a csengő megszólalt és elindultak lefelé a lépcsőn a terem felé. Út közben eldöntötte, hogy meg fogja kérni Rukiát, hogy legyen a partnere a bálon. Amikor beértek a terembe éppen indult volna a lány felé, amikor belépett a tanárnő és a helyére utasította. Mérgelődve ült le. "Majd a szünetben"
A tanárnő helyet foglalt az aszatlnál és rámosolygott az osztályra és láthatóan jól végigmérte őket. A diákok nem tudták eldönteni, hogy csak az emlékezetébe akara őket vésni, vagy egyesével mindet szemmel megölni.
- Most, hogy eljött az utolsó három énekóra, szeretném ha tudnátok pár dolgot. Az első, hogy a mogorvaságom ellenére nagyon megkedveltetek titeket. Pályafutásom során ti voltatok a legjobb és legösszetartóbb osztály. Bár voltak néha nézeteltéréseink - itt Ichigora és Renjire nézett, hiszen ők voltak mindig a rendbontók - volt sok jó pillanatunk is. - És meleg szemmel nézett rájuk, és mintha egy könnycsepp jelent volna meg a szemében - Ti egy nagyon tehetséges osztály vagytok és vannak kiemelkedő képességüek is. Éppen ezért a Diáktanács és az Iskolaszék úgy döntött, hogy egy dalt kell elénekelnetek a szalagavatón. - Majdnem mindenki tágra nyíltt szemekkel nézett a tanárnőre. Erre azért nem számítottak.
- Ma az órákon és ha szükséges, délután fogunk gyakorolni. A dalt Toushiro írta, aki - mint sokan tudhatjátok - kiváló dalszerző. Kérlek mondj róla pár szót. - Az említett fiú kiment a tanári asztal mellé, kezében egy papírtömbbel. Míg ő beszélt a tanárnő kiosztotta őket.
- A dal címe 'The Other Side of the Limit'. Külön erre az alkalomra írtam és a tanárnő segítségével ki is osztottam a szövegek egy részét. Megkérdeztem, hogy szerinte ki lenne a legalkalmasabb az úgymond főszerepre - talán bosszúból az órai viselkedéséért - Ichigot javasolta. És amikor meghallgattam egy felvételt a hangjáról egyet értettem vele. Biztos szereplő még Hinamori, Kira, Ishida, Renji, én és Rukia. A többiek ha akarnak szerepelnek, de nekik nem kötelező. Szóval van aki akar még szerepelni? Mert azt most meghallgatom és adok neki szerepet. - Erre a kérdésre egy egyértelmű nem érkezett.
- Akkor akik nem szerepelnek, azok el is mehetnek. A szalagavatón találkozunk. - A diákok egy része elment haza. A kis énekes csapat pedig megkapta a szöveget. Ichigo mérgelődve olvasgatta a sorokat, de mire a végére ért elpárolgott minden dühe. El kellett ismernie, hogy Hitsugaya tökéletes szöveget írt figyelembe véve az emberek jellemét. Imádta a dalt és furcsa módon várta, hogy elénekelhesse.
Olvasgatta a dalt tovább és azon kapta magát, hogy meg is tanulta. Furcsálta ezt, de nem nagyon foglalkozott vele.
- Akkor kezdjünk is hozzá. Öröm látni rajtatok, hogy tetszik nektek a dolog és várjátok azt, hogy elénekelhessétek. - Mindenki meglepődött és egyre gondolt: Honnan tudja, hogy mire gondolok? A tanárnő ezt feletébb mokásnak tartotta és elnevette magát.
- Menjünk le a zeneterembe ott van a zongora. - Ekkor azonban megszólalt a tanóra végét jelző csengő. - Akkor szünet után lent a teremben talákozunk. - Mindenki elindult kifelé, amikor a tanárnő ismét megszólalt. -Kuchiki kérlek te maradj még egy percet. - Rukia meglepődve tett eleget a kérésnek. Amikor mindenki kiment a teremből a tanárnő hozzákezdett.
- Azért akartam, hogy négyszemközt tudjunk beszélni, mert a szalagavatóra tervezek egy kis meglepetést. Ugye a bálon nem lesz élőzene, csak gépről. Én viszont azt szeretném, ha pár dalt elénekelnél a tánc után. - Rukia éppen ellenkezni akart volna, de a tanárnő nem hagyta. - Mindketten tudjuk jól, hogy átkozott nagy tehetség vagy. Mégsem mersz kiállni a színpadra és egyedül énekelni, pedig nagyon nagy sikered lenne, én tudom. És biztos vagyok benne, hogy neked is tetszik az ötlet és beleegyezel, úgyhogy meg is irattam Toushiroval a szövegeket. Három dalt kéne elénekelned, és már az alap is megvan hozzá.
- Elnézést tanátnő ez egy kicsit gyors nekem. Természetesen elvállalom a feladatot, mert látszik, hogy mennyire fontos magának, és bevallom, hogy engem is izgat a dolog. -Ekkor a tanárnő a kezébe nyomta a dalokat, amiket a lány rögtön el is kezdett olvasni. - És a szöveg gyönyörű, nagyon tetszik és úgy érzem hozzám való.
- Örülök, hogy így érzel. Ezért azt gondolom, hogy el kéne próbálnunk most. - Rukia csak bólintott mire a tanárnő berakta a CD-t és elindította azt. A lány rögtön ráérzett a dalra és majdnem tökéletesen énekelte végig. Ám azt nem sejtette, hogy a tanárnőn kívűl más is hallgatja csodálatos hangját, ami betöltötte a teremet. Ugyanis Ichigo az ajtóban hallgatózott. Épp a lépcső felénél tartott, amikor eszébe jutott, hogy meg kell kérdeznie Rukiát a bálos dologról, ezért visszament a teremhez, hogy megvárja Őt. Ám amikor meghallotta a lány hangját az álla is leesett. Teljesen elkábította az az angyali hang. Ott és akkor végzetesen és visszavonhatatlanul beleszerett a lányba. Látta, ahogy a papírt az asztalva dobva, a szöveget kívülről fújva belemerül az éneklésbe. Úgy nézett ki, mint egy angyal és úgy is hangzott.
Akkor kapott csak észbe, amikor Rukia szembe állt vele. Láthatóan nagyon meg volt lepődve, a félelem és az aggodalom kis szikrája tükröződött szemében. Amikor a tanárnő is meglátta Őt, ráparancsolt, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy mire készülnek. Tudta, hogy a fiú végighallgatta a dalt, lerítt az arckifejezéséről. Ő is pont ugyanígy nézett ki, amikor először jutott fülébe a csodálatos dallam. Éppen a mosdóba ment és amikor meghallotta a hangot, rögtön meg akarta tudni, hogy ki a tulajdonosa. Megdöbbent mikor megtudta, de nem csalódott. Egy ilyen tiszta, kifinomult, lágy, érzékeny és angyali teremtéshez pont ez illet. És ezt Ichigo is érezte. Nem mondott semmit, csak bólintott egyet, majd együtt elindultak a zeneterem felé, mert becsengettek. Még mielőtt beértek volna gyengéden visszahúzta Rukiát a kezénél fogva.
- Lehet egy kérdésem? - A lány csak meglepetten bólintott. Várta a 'Miért nem mutattad meg eddig senkinek a hangod' típusú kérdéseket, de ez elmaradt, helyette egy teljesen váratlan érte. - Lennél a partnerem a szalagavatón? Úgy hallottam még neked sincs párod. És meghalok, hogyha nem veled mehetek el a bálba. - Vallota be Ichigo őszintén, amin a lány nem kicsit lepődött meg. - Nos, mi a válaszod?
- Hogy lehetne erre nemet mondani? Természetesen. - Válaszolt mosolyogva a lány. Hatalmas öröm és melegség járta át a testét. Úgy érezte, mintha ezer pilangó lenne a gyomrában. Nehezen, de bevalotta magának: ezeket az érzéseket a fiú váltotta ki belőle. Ő beleszerett Kurosaki Ichigoba.
Pár percig még álltak egymás előtt. A fiú még mindig fogta a lány kezét. Amikor a tanárnő kilépett a teremből, hogy szóljon nekik, Ichigo hirtelen elengedte a kezét, és beléptek a terembe. Felültek egy asztalra, mivel a zenetermben nem voltak székek. Egymás mellé ültek, mivel már csak ott volt hely.
- Nos akkor kezdjük a gyakorlást. Szólok Ichigo ha kezdheted. - És órákon keresztül énekeltek. Végül a tanárnő valamivel fél öt után engedte el őket, kivéve Rukiát, mert vele szerette volna gyakorolni a többi dalt. Ichigo felajánlotta, hogy megvárja Őt, hogy ne kelljen egyedül hazamennie a sötétben. A lány örömmel fogadta el. Végül este nyolckor indultak el Rukia otthona felé. Út közben sokat beszélgettek, mind a ketten elmesélték életük történetét. Élvezték az együtt töltött időt, de mint mindennek végül ennek is be kellett fejeződnie, mert a lány hazaért. Mindketten boldogan, szerelmesen, nagy mosollyal arcukon aludtak el.
A következő két nap azzal telt, hogy tanultak illetve a dalokat gyakorolták. Mindennel nagyon jól haladtak és volt, hogy Ichigo, Renji és Rukia együtt készültek a vizsgára. Az idő nagyon gyorsan elrepült és azon kapták magukat, hogy elengánsan kiöltözve haladnak az iskola felé. Mindenki nagyon ideges volt, ezért senki nem beszélt az út alatt. Azt kívánták, bárcsak sose lenne vége az iskolába vezető utcának, ám ez lehetetlen volt. Az idő sokkal gyorsabban telt, mint általában és mire pisolgtak már mindaanyian ott ültek egy-egy teremben és különböző tantárgyakból tették le szóbeli vizsgájukat. Az írásbelit mindenki sikeresen letette már előző nap, és amiatt nem is aggódtak annyit. Renji, Hitsugaya, Hinamori, Kira, Ichigo és Rukia szinte egyszerre léptek ki a termekből és eleresztettek egy megkönnyebbült sóhajt. Lementek az udvarra és egy asztal körül ülve beszélgettek. Mindenkinek a lelke sokkal könnyebb volt, hisz túl voltak már az érettségin. Már csak egy akadályt, az éneklést kellett leküzdeniük és akkor teljesül minden álmuk és gondolkozhatnak a következőkön, hogy életük ne legyen felesleges és üres. Már jó félórája beszélgettek, amikor az énektanáruk lépett hozzájuk.
- Jó reggelt gyerekek! Mielőtt elrabolnám tőletek Rukiát, közlök veletek egy bizalmas információt. - Kicsit közelebb hajolt a társasághoz, akik izgatottan vártak. - Mindannyian sikeresen letettétek az érettségit. Gratulálok! Ugyan hivatalosan még nem szabadott volna elmondanom, de nem bírtam ki. Gyönyörű teljesítménnyel zártátok a tanulmányitokat. - Mondta lelkesen, amire mindenki nagyon boldog lett. Ichigo ujjongva ölelte át Rukiát, aki először visszölelt, majd amikor rájött, hogy mit is csináltak rögtön vörösre színeződött arcát a fiú vállába rejtette. A narancshajú is rendesen elpirult és letette a lányt. A többiek észrevették ezt, de nem szóltak semmit csak örültek sikereiknek.
- Nos most, hogy így kiujjongtátok magatokat, Rukia ideje indulnunk. - A lány elköszönt mindenkitől és a tanárnővel együtt eltűnt. Ichigón kívül senki nem értett semmit, csak annyit láttak, hogy Rukiáék beszálnak kocsiba és elhajtanak. Értetlenül figyelték a jelenetet, de nem nagyon izgatta őket. Még beszélgettek egy fél óráig, majd eldöntötték, hogy elmennek ebédelni. Az étkezés is gyorsan elment, és ott álltak a bizonyítványosztáson. Épp időben ért oda Rukia, pont az Ő nevét mondták és ki is ment, hogy átvegye a kis tekercset.
A ballagásnak lassan vége volt és a kis csapatból már csak négyen maradtak a helyszínen: Hinamori, Hitsugaya. Rukia és Ichigo. A zenéről beszélgettek és a közeledő fellépésről. A keringő miatt nem aggódtak, mindenkinek tökéletesen ment. De a dal miatt annál inkább. Izgultak mert nem tudhatták, hogy milyen hatást vált ki az emberekből produkciójuk. Fél hatkor úgy döntöttek, hogy mind hazamennek és készülnek a bálra.
Ichigo épphogy belépett házuk ajtaján Isshin már le is támadta. Egykedvűen ütötte le, majd felment a szobájába és elővette egy másik zakóját, nadrágját, ingét és nyakkendőjét. Majd eszébe jutott mit mondott neki Rukia: "Ichigo kérhetek valamit? Szeretném ha azt a nyakkendőt vennéd fel, amit én adok neked" A fiú meglepett volt, de beleegyezett. Kíváncsi volt, hogy a lány mit választ neki, és félt tőle, hogy meg akarja viccelni pl. egy kacsás nyakkendővel, de bízott a lányban, így megfogta és visszatette a ruhadarabot a szekrényébe. Elment megfürdött és felöltözött. Kicsit rendbetette haját és már indult is el a lány háza felé, mivel fél hétre beszélték meg a találkozót. Gyalog kellett menniük a bál helyszíne felé, mert a lány elmondása szerint a ruhájával nem fért volna be a kocsiba. Mire észbekapott ott állt Rukiáék háza előtt. Becsöngetett.
Rukia nem hazafelé vette az irányt, hanem a fodrászhoz. A megbeszélt időpontra ért oda és húsz perc múlva már távozott is. Nagyon hálás volt a fodrászának, hogy ilyen gyönyörű hajat csinált neki. Nem győzött hálákodni érte, de ő csak azt mondta, hogy ez a dolga és amúgy is imádja Rukia haját, mert olyan szép, fényes és puha. Gyorsan hazaért és egy rövid köszönés után felment a szobájába. Amint belépett az ajtón elcsodálkozott a látványtól. A kiválasztott egyszerű menyasszonyi ruha helyett, egy meseszép tengerkék kövekkel kirakott, hófehér, pánt nélküli menyasszonyi ruha volt egy próbababán az ágya mellett. Egy cetlit talált a baba nyakára ragasztva: 'Szeretném, ha ez lenne életed egyik legszebb estéje, ezért gondoltam nem illik hozzá egy egyszerű ruha. Így bátorkodtam megvenni ezt. U.i.: az ágyon találsz hozzá való cipőt illetve ékszerszettet is. Szerető nővéred: Hisana'
Rukia miután elolvasta a cetlit döbbenten nézett az ágyára. Egy dobozt talált ott benne egy gyönyörű pávakék magassarkű cipővel és egy ugyanilyen színű kövekkel kirakott nyaklánccal és fülbevalóval. Azonnal lerohant nővéréhez és könnyes szemekkel ugrott a nyakába és csak azt hajtogatta: Köszönöm! A megható pillanatot Hisana szakította félbe, hogy jelezze Rukiának, hogy itt az idő öltözködni. Ő csak bólintott és felsietett a szobájába.
Gyorsan lefürdött és felöltözött. A tükör elé állt és nagyon elcsodálkozott azon, amit látott.
- Ez tényleg én lennék? Soha nem gondoltam, hogy ilyen is lehetek. - Életében talán először látta magát szépnek. Most igazán magabiztos és optimista volt. Hitt abban, hogy minden jól fog sikerülni a bálon. Már nem félt. Inkább türelmetlen volt a várakozás miatt, mert nagyon szeretett volna már a színpadon állni. Utoljára végigmérte magát, még mindig nem hitt a szemének. A tükörben egy álomszép ruhájú lány állt, lazán felkonytozott hajjal, amelyből arca két oldalán néhány tincs kilógott és azok be is voltak göndörítve. Szeme színét nagyszerűen kiemelte nyaklánca és fülbevalója.
Már öt perce bámulhatta magát a tükörben, amikor az ajtón belépett nővére, hogy szóljon neki, hogy párja megérkezett érte.
- Rukia, gyere itt van...- De nem tudta befejzni a mondatot, mert ekkor látta meg testvérét. Nem tudott mit mondani, a szavakat keresgélte. - Csodálatosan nézel ki! - ölelte meg húgát, aki csak meghatódva nézte Őt. Pár pillanat múlva azonban nővére kibontakozott az ölelésből, és Rukia legnagyobb meglepepődésére, a háta mögé ment és elkezdett a hajába fefér gyöngyös hullámcsatokat tenni, majd a végén egy cipőjénének színével megegyező közepes méretű rózsás csattal koronázta meg az összképet. Így még lélegzetelállítóbban nézett ki, pont mint egy angyal. A kisebbik Kuchiki nem győzött hálálkodni neki, majdnem sírni is elkezdett, de nővére megállította, nehogy elfolyjon a sminkje.
Ekkor azonban eszükbe jutott Ichigo, aki most valószínűleg Hisana férjének, Kuchiki Byakuyának a vallatása alatt állt a nappaliban. Ezért gyorsan lesiettek, ám meglepődve vették észre, hogy a narancshajú fiút nem sikerült elrémisztenie még a rideg Byakuyának sem, aminek Rukia feletébb örült.
Amikor Ichigo meglátta a lányt a lélegzete is elakadt. Alig tudta visszafogni magát, hogy oda ne rohanjon hozzá és meg ne csókolja. De nem tette, mert, bár nem mutatta, igenis megrémisztette Őt a férfi. Inkább csak bámulta a lányt. Amikor leért a lépcsőn, elé állt. Byakuyához hasonlóan a szavakat keresgélte, de az angyalon kívül nem sok szó jutott eszébe. Majd csak ennyit nyögött ki:
- Gyönyörű vagy! - a lány elmosolyodott. Nagyon boldog volt, hogy annak a szájából hallhatja ezt, akit igazán szeret, a fiút viszont bántotta, hogy nem tudta kifejezni magát. Ám ezt az érzést elfelejtette, amikor csodálatának tárgya megszólalt.
- Köszönöm. Szerintem el kellene indulnunk, mert nem fogunk odaérni. Oh, majdnem elfelejtettem, tessék itt a nyakkendőd. - Adta át a fiúnak a kék ruhadarabot.
- Segítenél megkkötni? Nekem nem nagyon megy az ilyesmi. - Mosolygott zavartan Ichigo. A lány odalépett hozzá és megkötötte a nyakkendőjét. Amikor keze hozzáért a bőréhez, mintha villamcsapás érte volna. A pillangók mind a kettejük gyomrában egyre hevesebben kezdtek repkedni. Byakuya ridegen és fürkészően figyelte minden mozdulatukat és megállapította azt, amit Hisana már az első pillanatban. A két ifjú teljesen egymásba volt habarodva, és ez nem nagyon tetszett neki. Nagyon féltette Rukiát, holott nem is volt vérszerinti rokona, mégis mindig húgának tartotta. És nem akarta, hogy más férfi is fontos helyet foglaljon el a szívében, mert félt, hogy összetörik azt, és ezt nem bocsájtotta volna meg senkinek.
A kis fekete hajú lány nem érte volna el Ichigo nyakát, ha nem egy tíz centis magassarkúban van. És az vicces látvány lett volna. Ahogy ezen gondolkozott, megcsapta a fiú émelyítő illata, és teljesen meg is babonázta. Mind a ketten a föld felett lebegtek. Kavargó érzésekkel indultak el a bál helyszíne felé.
Amikor beléptek a bálterembe, mindketten elcsodálkoztak. A hatalmas termet gyönyörű díszek tarkították, sok ember éppen táncolt, vagy beszélgetett. Amikor meglátták az oztályukat szó nélkül elindultak feléjük.
- Sziasztok, már csak ti hiányoztatok. Hol valtatok ilyen sokáig? Két perc és kezdődik a keringő. - Tájékoztatta őket Renji.
- Rukia a ruhája miatt nem tud a kocsiba ülni, ezért gyalog kellett jönnünk. De menjünk, majd később beszélgetünk, most inkább álljunk be a helyünkre. - Javasolta Ichigo. Így is tettek. Amikor a fiú megfogta Rukia kezét mindketten megborzongtak,ugyanígy volt ez akkor is mikor Ichigo a bal kezét a lány derekára helyezte. Érezte a ruha anyagát és Rukia mesztelen hátát is, mivel az öltözet félig szabadon hagyta azt. A zene megszólalt és mindenki egyszerre kezdett el táncolni. Nagyon szépen nézett ki a tánc, a nézők mind könnyes szemmel figyelték őket. Egy pár azonban különösen lekötötte mindenki figyelmét. Ők voltak Ichigo és Rukia. Ebben szerepet játszott a fiú hajszíne, a lány szépsége, a táncuk tökéletessége, de a legfőbb indok a belőlük kiáradó érzések voltak. Bár senki nem láthatta ezeket, mégis mindenki érezte a szenvedélyes tüzet és a tiszta szerelmet körülöttük. Ezek az érzések még lélegzetelállítóbbá tették a keringőt, és amikor annak vége volt, a nézők hatalmas tapsviharban törtek ki. Nagyon meg voltak hatódva és nagyon tetszett nekik a tánc, de ami utána következett arra senki nem számított. A színpadon hirtelen megvilágították az énektanárnő alakját, aki a kezébe vette a mikrofont és beleszólt:
- Hölgyeim és Uraim! A csodálatos tánc, mintegy megkoronázásaként most következzen egy dal, amit az idei végzős diákok közül kiváló énektehetségek adnak elő. A szám címe The Other Side of the Limit és a szövegét, Hitsugaya Toushiro, kiváló dalszerzőnk írta. Kérem fogadják szeretettel! Köszönöm a figyelmet! - ezzel a tanárnő le is ment a színpadról és helyét Ichigoék vették át, majd rögtön elis indult a zene.
A dal nagyon szépre sikerült és hatalmas taps követte. Mindenki meghatottan hallgatta végig, az előadók pedig örültek a sikernek. Erre vártak mind és most földöntúli örömöt éreztek. Mindenki lement a színpadról, csak Rukia maradt ott. Ichigo egy biztató mosolyt küldött felé, amitől már jobban is érezte magát. Beleszólt a kezében lévő mikrofonba.
- Kedves közönség! Idén a tanárnő egy meglepetéssel is szolgálni akart mindenkinek. Mivel élő zenekar nem lesz az est folyamán, felkért engem, hogy énekeljek pár számot. A lehetőséget örömmel fogadtam el, aminek több oka is volt. Az első talán az volt, hogy megtisztelőnek éreztem a feladatot, a másik pedig az, hogy mindig is szerettem volna megmutatni, hogy mire vagyok képes. De mindig féltem...egészen idáig. Az elmúlt hétben a tanárnő mellett találtam egy személyt, aki folyamatosan bátorított a próbák során, ami nagyon sok erőt ad nekem. Szóljon hát neki a dal. Nagyon köszönök mindent! - Nézett Ichigora, aki rámosolygott, ezzel is erőt adva a lánynak. - A csodálatos dalokat Toushiro írta, neki is köszönöm, és természetesen a tanárnőnek is nagyon hálás vagy a felkészítésért. Szóljon hát az első dal, ami a Semai Sora címet kapta. - És elkezdődött a zene.
A közönség száját táltva hallgatta végig a lány angyali hangját. A tömeg egy emberként tapsolt és a lány mosolyogva nézett végig rajtuk, és köszönetét nyílvánította. Ekkor látta meg nővérét és Byakuyát nem messze a színpadtól. Hisana arcát könnyek szántották fel, ami Rukiát végtelen örömmel töltötte el és ezzel az érzéssel kezdett neki a következő számnak.
- A második szám címe Hanabi. Ezt a számot nővéremnek és férjének küldeném, akik ma eljöttek megnézni. Nekik köszönhetem ezt a csodálatos ruhát is. Köszönöm! - És hálás mosolyt küldött családja felé, ám ekkor vette észre, hogy Hisana gyorsan felmegy a színpadra és megfog valamit a szoknyájának alsó részén és lecipzározza azt. Így Rukia menyasszonyi ruhájáról levált a szoknya alsó része, így képezve egy gyönyörű térdig érő ruhát, ami praktikusabb volt az éneklésre, mint a hosszú ruha és kiemelte kecses lábait is. Meglepődött nővére tettén, de csak halkan megköszönte neki és már kezdte is a számot.
Ennél a dalnál sem maradt el a hatalmas ováció és az alig hallgatott el, Rukia már jelentette is be a következő szám címét, amit az osztályának ajánlott az elmúlt négy csodálatos év emlékére. Ez a dal a Blue Bird volt.
Rukia hatalmas tapsvihar közepette, boldog mosollyal az arcán jött le a színpadról. A nővére rögtön odalépett hozzá és megölelte.
- Nagyon büszkék vagyunk rád, Rukia! - Mondta könnytől elcsukló hangon Hisana. - Anyáék is biztos ugyanezt érzik, odafentről. - Ezzel még szorosabban szorította húgát, akinek könnyekkel teltek meg a szemei. Nagyon megható volt ez a pillanat, még a tőlük pár méterre álló Ichigo arcára is gyengéd mosoly ült. Miután a lányok összeszedték magukat az idősebb mondta Rukiának, hogy ők mostmár elmennek haza és hagyják, hogy a lány élvezze az éjszakát.
- Mielőtt elfelejteném, szeretnéd, hogy visszarakjam a ruhád alját, hogy újra hosszú legyen? - Kérdezte Hisana, amikor már az ajtóban álltak. Rukia elgondolkozott majd mosolyogva Ichigora pillantott, aki mellette állt.
- Nem szükséges, így könnyebben mozgok benne. - Nővére csak bólintott majd elmentek haza. Amikor már nem látták a két távolodó alakot, Ichigoék visszamentek a bálterembe. Mikor beléptek, meghallották, hogy egy gyönyörű lassú szám szól. Ichigo partnerére pillantott, aki épp a táncoló párokat figyelte.
-Rukia nincs kedved táncolni? - kérdezte tőle kis pírrel az arcán, ami tőle nem megszokott volt. Ekkor a lány rá emelte csodálatos tekintetét és meglepetten vette észre Ichigo zavarát. Ez tetszett neki, ezért elnevette magát. Imádta, hogy a fiú zavarba volt előtte, nagyon édesnek találta.
- Természetesen. - Ichigo megfogta a lány kezét, ami miatt mind a ketten megremegtek. A pillangók azonnal repkedni kezdtek gyomrukban, fejük csak úgy zakatolt, szívük nagyokat dobbant. A táncparkett közepére álltak és bekapcsolódtak a táncba.
Csodálatosan érezték magukat. Egész este táncoltak, nevettek és beszélgettek. Hajnali háromnegyed három felé lehetett az idő, amikor a színpadra egy alak lépett fel és a kezébe vette a mikrofont.
- A következő szám az utolsó lesz az este folyamán. És mivel az élőzenének nagy sikere volt szeretném, ha az utolsó számot is élőben énekelnék. Mégpedig erre a feladatra Kurosaki Ichigot és Kuchiki Rukiát szeretném felkérni. Szóval elválaljátok? - Szegezte a kérdést a tanárnő a páros felé, akik csak egymásra mosolyogtak és elindultak a színpad felé. - Ezt gondolom igennek vehetem. Nos a számot ti választhatjátok ki. - Ezzel átadta a mikrofonokat a két diáknak. Ők idő közben már megbeszélték, hogy mit fognak énekelni, így a dal már kezdődött is, amint a tanárnő lement a színpadról. Ám mindenki nagy meglepetésére a párocska eltűnt a hatalmas színpadról.
Aztán Rukia hangja csendült fel és csak pár másodperc múlva láthatták meg a nézők, amikor a színpad alól emelkedett fel egy álványon. Csodálatos látványt nyújtott, pont mint egy angyal, aki épp a fellegekbe igyekezik. Az embereknek nem volt idejük ámuldozni, mert ezután Ichigo hangja hallatszott, majd a fiú is felemelkedett a színpad alól. Ám a furcsaság az volt, hogy az álványok nem teljesen a színpad vonalában álltak meg, hanem egy méterrel felette. Mindenki csodálkozva nézte őket és amikor együtt csendült fel csodálatos hangjuk, a színpad többi része is kiemelkedett, így két lépcsőt hozva létre a színpad két végén, amelyeket egy emelvény kötött össze. Ichigo és Rukia teljesen beleélték magukat a szerepükbe. Eleinte úgy tűnt, mintha elveszettek lennének, mert nem találják azt a személyt, aki el tudná állítani az esőt, illetve megmutatná a Holdnak a gyönyörű kék eget. Aztán a dal fénypontjában, a refrén kezdőpontjánál, mintha észbe kaptak volna és megtalálták a párjukat. Ekkor mélyen egymás szemébe nézve énekeltek, ami minden szónál többet jelentett számukra. A dal végén pedig kezüket egymás felé nyújtva tűntek el a színpad alá.
A nézők könnyezve tapsoltak. A tanárok szemében csillogtak a büszkeség könnyei, sok pár pedig egymás kezét fogva ujjongott. Amikor újra feltűntek a színpadon az énekesek, még hatalmasabb tapsvihar zengte körül őket. Csodálatos lezárása volt a négy évnek, a bálnak, viszont ugyanilyen gyönyörű kezdete kapcsolatuknak is. Rukia hálás mosollyal emelte szájához a mikrofont.
- Nagyon szépen köszönjük, a szám címe Te wo Tsunagou volt. Remélem mindenki jól érezte magát a bálon. Sajnos egyszer minden véget ér, pont mint most ez a bál, de minden vég valaminek a kezdetét jelenti. - Nézett Ichigora, aki mosolyogva figylete Őt. - Most pedig következzen az utolsó keringő! - Ekkor Rukia már nem tudta tartani könnyeit, így azok legördültek arcán. A fiú mosolyogva ölelte magához, ami nagyon meglepte a lányt, de készségesen viszonozta azt. A tömeg még jobban ujjongott, mint eddig. Ichigoék hatalmas tapsvihar közepette léptek le a színpadról, és a táncparkett közepe felé vették az irányt. A zene megszólalt és mindenki egyszerre kezdett el keringőzni. Mindenki bekapcsolódott a táncba, még a tanárok is. A nők nagy részének arcát könnyek áztatták és úgy keringtek partnerükkel. Gyönyörű látványt nyújtottak a táncoló párok, de pár perc után az utolsó számnak is vége lett. Mindenki szomorúan vette tudomásul, hogy ennek a csodálatos estének is elérkezett a vége. Az emberek elkezdtek kiözönleni a bálteremből.
Rukia és Ichigo is az ajtó felé vették az irányt. Mind a ketten szomorúak voltak, amiért véget ért az este, de nem tehettek ellene semmit. Az idő halad tovább, még akkor is ha nem akarjuk. Csak egy vigaszuk volt: az, hogy tudták, ott van mellettük a másik. Az, akire mindig számíthatnak, akit örökké szerethetnek, akivel már rég össze vannak kapcsolódva, csak ezt még nem vették észre. A sors már rég eldöntötte, hogy mi a szándéka velük. Ők testesítik meg az életet és halált, azaz az elválaszthatatlan köteléket. Mert ez a kettő mindig együtt jár, az egyik nem létezik a másik nélkül.
És akkor még nem is sejtették, hogy azzal a bizonyos első csókkal, amely másnap csattant el a folyóparton, megpecsételték a sorsukat. Az ő végzetük az, hogy örökké egymás mellett legyenek és megvédjék azt az elpusztíthatatlan köteléket, amely összekovácsolta, és elválaszthatatlanná tette őket. Ezt az "ördögi" kört nevezzük tiszta szerelemnek.
THE END
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
