|
Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik; valahogy úgy, mint Orihime, aki nem fél nekivágni a nagyvilágnak, mert tudja, ha elszakad bármelyik ruhája, mindig lesz eg, személy, aki tökéletesre varázsolja, aki pillanatok alatt befűz a tűbe, és villámgyors öltésekkel javít ki minden elszakadt anyagot.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret; mint például Chad. Ha útjába akad egy megmentésre váró személy, egy pillanatig sem kételkedik semmiben, mert úgy gondolja, van valaki, aki ugyanezt megtenné őérte is.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen, mert szeret; akárcsak Urahara-san, aki az éjszaka leple alatt, egy csinos, fekete macskát simogatva szövögeti a legújabb Ichgo-mentőakció terveit.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen, mert szeretik; mondjuk, mint Kurotsuchi-hadnagy, aki nem szeret hibákat ejteni. Ha ez véletlenül megtörténne, szégyenkezve kell kapitánya elé állnia, és bejelentenie, hogy a rendszere hibás... mert a hadnagy nagyon nem szeret problémát okozni kapitányának.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel, a legjobb példa erre Grimmjow. Bár,jobban belegondolva, számáfra szinte minden határos a gyűlölettel, és fogalmam sincs arról, hogy valaha érzett-e már szerelmet. Nagy az esély arra, hogy nála ez a kettő közel áll egymáshoz- csakúgy, mint a harc iránti, szinte már kaotikus méreteket öltő rajongása.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel; vegyük csak Hinamori-hadnagyot, aki ártatlanul szemléli, mennyi minden törénik körülötte, s közben fogalma sincs arról, mennyi minden forog kockán, mikor kedvenc, apró kapitánya érte megy csatába.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, se nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. Hisana érzései is hasonlók lehettek, mikor látnia kellett férje lassú kínlódását, mely csakis az ő betegségéből eredt. Szegény, nem tudhatta akkor, milyen következményei lesznek a halálának.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett; mint Kira-hadnagy, aki nem tehet semmit: csak kétségbeesetten szemléli különös helyzetét, meéyből szabadulni akar- ám ez a döntés még saját elmájáben sem született meg.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret; akár Renji, ragaszkodó természete miattnem tudja elengedni a számára legfontosabbat, bármennyire is próbál megváltozni, hiszen tudja ő, a lelke mélyén, hogy ez egyiküknek sem jó... éppem ezért még jobban ragaszkodik áldozatához.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Ez a sor Aizen-taichonak íródott, és ezt ő is tudja pontosan. Szereti ő a világot, melynek szemüvegben foglya, szereti, de mégis, szeretetén túl minden vágya eltörölni a létezését.
Van, aki úgy, mit a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. Egy személy, aki feltűnés nélkül figyel a békés, változatlan sötétből, szája örök, eltörölhetetlen mosolyra húzódva, és hiába, hogy nincs nyitva szeme, mindent tisztán lát, ahogy a folyosókat rendezi, ezzel megkeserítve pár személy életét, de legalább annyinak utat is mutat, s közben halkan, nagyon halkan kuncog.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Így érez a nagyivó hadnagy apró, ám feletébb fagyos lekületű kapitánya iránt, mikor az fáradtan alszik a sok-sok papírmunka felett, melyet (természetesen) a kissé ittas hölgynek kellett volna elvégeznie.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalansába nyelő amőba; vagy mint Tousen-taichou, akit nem hagyhat magára az, aki egyszer mellé állt. Lerántja magához a szakadékba, minden erejével ragaszkodik a gondoskodáshoz, és mindezt csupán azért, mert nem tudja, hol a határ.
Van, aki eszetlenül, mint az éjszakai lepke a lángot; mint Inoue, aki bármit feladna (a szabadságát, a jövőjét, az életét) egyetlen személyért, s közben csak rá figyel, nem képes észrevenni, hogy ezzel a fékevesztett meggondolatlansággal nemcsak magát, mindenki mást is bajba sodor.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Egy nemes soha nem dönthet anélkül, hogy kellően mérlegelt volna, s Byakuya sem óhajt máshogy tenni, míg be nem bizonyosodik döntése helyességéről - s őt nem zavarja, ha évszázadokat kell is várnia.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
Szebb hasonlat talán nem is látezik ennél. Ichigo, aki minden erejét Rukiának köszönheti, az ő révén vált azzá, aki önmagát szereti másban, s Rukia, aik örökké büszke tekintettel figyeli a helyettes shinigami minden lépését, a lassan, de biztosan egyre bátrabban küzdi le az elé kerülő akadályokat - mert már nincs egyedül- aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
