A kirándulás
Másnap a suliban a tanár bejelentette, hogy a nagy meleg miatt, a diáktanács megszavazta az 1 hetes kirándulást a 11. osztálynak. Ezért másnap indulnak és a részvétel minden diák számára kötelező, mert a jegyek ki vannak fizetve. A nap többi része csendesen telt, mert a tanárok közül sokan megengedték, hogy beszélgessenek. Órák után mindenki hazament. Rukia és Ichigo sem volt kivétel együtt indultak haza. Most Orihime és Tatsuki sem csatlakozott hozzájuk, mert még volt egy kis dolguk a városban. Amikor Rukia hazaért bepakolta a cuccait, lement ebédelni és elkezdett gyakorolni. Épp egy új számon dolgozott, aminek a címe az volt, hogy Semai Sora. Ichigo hallotta ahogy a lány énekel, de nem szólt semmit, csak csodálta és élvezte a lány hangját. Rukia közben elkezdte énekelni a számot előről és gitározott hozzá.
Ichigo ledermedt a lány csodálatos hangjától. Abban a percben valami megfogta a lányban még jobban, mint első találkozásukkor. Rukia nem is sejtette, hogy dalát a fiú a szomszédban végig halgatta. Miután teljesen tökéletesítette a dalt, leült laptopja elé. Ichigo amint ezt észrevette rögtön ráírt.
Ichigo: szia:)
Rukia: sziaa..:) mi újság?..:) bepakoltál már a kirándulásra?...:D
Ichigo: semmi különös:) arra?még nem...lefoglalt valami más...
Rukia: itt se sokkal több..:) talán írtál egy új számot???..:)
Ichigo: nem, hanem hallottam egy lány csodálatos énekét:)
Rukia: értem..:) és mikor akarod megmutatni az osztály előtt is a tudásod???..:)
Ichigo: miért szeretnéd hallani ahogyan énekelek???:)
Rukia: természetesen!!..:) már alig várom..:)
Ichigo: akkor gyere át hozzánk és megmutatom:)
Rukia: most???..:)
Ichigo: igen:) így legalább a húgaimat is megismerheted:)
Rukia: akkor 10 perc múlva a házatok előtt.??..:)
Ichigo: oké...de hozd a gitárodat is;)
Rukia: honnan tudod, hogy tudok gitározni???..:O
Ichigo: az előbb hallottam:) na én lépek előkészülök szia:)
Rukia teljesen ledöbbent. Kis idő kellett neki mire összeraktaa képet. "Hallottam egy lány csodálatos énekét" csak ez zengett a fejében "Akkor talán azaz én hangom volt?...Nem hiszem...Mindegy, indulok.." Örült, hogy Ichigo hallotta őt először énekelni. Valamiért azt érezte, hogy bízhat benne. Ezért fogta a gitárját és elindult a fiú háza felé. Ő már a kapuban várta a lányt.
-Szia! - köszönt neki mososllyal az arcán.
-Szia! - viszonozta a gesztust a lányt. A fiú beengedte őt a házba. A lány nagyon ideges volt. Többek között azért is, mert nem tudhatta, hogy a fiú húgai kedvelni fogják e. Amikor beléptek az ajtón levette a cipőjét.
-Gyere, a lányok a konyhában vannak - elindult a fiú után Rukia is. Már a szíve a torkában dobogott, amikor beléptek a konyhába - nos lányok ő itt Rukia, az új..- a mondatot nem tudta befejezni, mert Isshin közbevágott.
-..barátnőd??? Végre fiam, el sem hiszem, hogy ennyit kell rá várnom. Ó, milyen modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam Kurosaki Isshin vagyok, Ichigo apja - ugrott oda a lányhoz és csókolt neki kezet az idősebbik Kurosaki. Rukia meg sem tudott szólalni a meglepetségtől. Ám miellőtt ő is bemutatkozhatott volna Ichigo megütötte apját, így az 3 méter repülés után a falra felkenődve nyöszörgött tovább.
-Ha engedted volna befejezni a mondatomat, az lett volna a vége, hogy ő az egyik új osztálytársam - kiabált apjával a fiú, majd nyugodtan odafurdult a lányhoz - Bocsi a fater miatt, ő mindig ilyen. Kérlek nézd el neki! - erre Rukia csak mosolygott rá és bólintott egyett, jelezve, hogy nincs semmi baj. Ichigo két húga felé fordult - Ők a húgaim az idősebbik Karin, és a fiatalabb Yuzu.
-Az én nevem Kuchiki Rukia. Örülök, hogy megismerhettelek titeket - nyújtotta a kezét a lány. Miután mindenki megismerkedett mindenkivel leültek az asztalhoz beszélgetni. Sokáig társalogtak, majd a két fiatal felment a fiú szobájába. Rukia, a sok veszekedés ellenére, ami főleg Ichigo és apja között volt, kellemesnek érezte a légkört. Ő mindig egyedül volt...legalábbis idáig. Jól érezte magát a fiú családjának a körében. És Ichigo...Teljesen elvarázsolta Őt. Érezte, hogy amíg a fiú vele van, nem lesz egyedül. Kissé zavarban volt, amikor csak ketten voltak a fiú szobájában. Mindenestere kellemesen beszélgettek.
-És mióta zenélsz??? - kérdezte Rukia.
-Egészen kicsi korom óta énekelek és lassan 8 éve gitározom. És te???
-Amióta az eszemet tudom énekelek - mondta mosolyogva a lány.
-Akkor miért nem mutattad meg a hangod senkinek???
-Mert féltem, hogy kinevetnek, vagy ami még rosszab azt mondják, hogy hagyjam abba... Mert azt nem tudnám megtenni - szomorodott el a lány. A fiú ezt észrevette és azonnal más téma felé kezdte terelni a beszélgetést.
-És milyen hangszereken játszol???
-Gitár, hegedű és zongora. És te???
-Gitár, dob és szintén zongora. Gondolom még sohasem csináltál demot magadnak.
-Nem. És neked van már demod???
-Hát csak olyan van amit én készítettem itthon - mosolygott a fiú.
-Neked van itthon egy stúdiód??? - lepődött meg a lány.
-Igen. Gyere megmutatom - azzal elindultak le a stúdióba. A lány csak ámult a sok eszközön és hangszeren.
-Énekelnél valamit??? - kérdezte a lány reményteljes hangon. Ichigo nem válaszolt csak megfogta a gitárját és elkezdett énekelni.
-A szám címe Furi yamanu Ame.
Rukia elámult a fiú tehetségén. Ichigo csak mosolygott és odament a lányhoz. Kérdően nézett rá.
-Wow nagyon jó hangod van, nagyon szép volt ez a szám. Ezt te írtad???
-Igen, minden számomat én írom - válaszolt a fiú - És amit te énekeltél azt te írtad???
-Igen én is szoktam írogatni.
-Egyszer írhatnánk közösen majd egy számot.
-Én benne vagyok - mosolyodtak el mind ketten. Ezután énekelgettek még, majd visszamentek Ichigo szobájába, ahol beszélgettek még. Aztán hamar besötétedett, ezért Rukiának haza kellett mennie.
Másnap reggel 6-kor indultak az iskolába. Mindenki nagyon fáradt volt, Rukia mégis majd ki csattant az energiától. Nagyon boldog volt az előző nap miatt. Nagyon élvezte az Ichigoval töltött időt és ezt a fiúnak is elmondta. Ő is nagyon jól érezte magát. Rukia és Ichigo leghátulra ültek egymás mellé. Egész úton beszélgettek a zenéről, a közös dalról és ilyenekről. Miután megérkeztek Okinawára felverték a sátrakat és eldöntötték az alvásrendet. A tanárnő ezt nem hagyhatta szó nélkül.
-Az alvásrendet természetesen én döntöm el. A felosztás pedig egy fiú és egy lány lesz - mosolygott sejtelmesen a nő. Az egyik sátor felében Rukia és Ichigo, a másik felében pedig Hime és Keigo volt. Miután mindenki kipakolt gyülekezni kezdtek. Tanakodtak, hogy mit csináljanak.
-Menjünk mondjuk fürdeni? - javasolta Ichigo.
-Hát persze, ez remek ötlet volt Kurosaki-kun! - kiabálta Inoue.
-Ja, mehetünk - mondta Keigo.
-Akkor megyek átöltözni - indult el Rukia a sátor irányába. Azonban Ichigo hangja megállásra késztette.
-Kell segítség? - kérdezte kaján vigyorral az arcán a fiú. A lány ezen nagyon meglepődött, de csak ennyit mondott mosolyogva:
-Nem kell menni fog egyedül is!
Inoue nagyon féltékeny lett erre, és ezt nem hagyhatta szó nélkül. De mivel nem tudott mit mondani, ezért csak a fiúra nézett gorombán és:
-Na de Kurosaki-kun!
-Csak vicc volt - válaszolta az említett fiú még mindig vigyorral az arcán. Átöltöztek és a medencénél találkoztak. Lementek a tengerpartra, majd az osztály nagyrésze bele is ment a vizbe. Rukia a stég szélén állt, ezért nem vehette észre Ichigot, aki hátulról felemelte és bedobta a vízbe, majd ő is utána ugrott.
-Ezt most miért csináltad? - kérdezte Rukia. Nagyon mérges volt a fiúra, de a lelke mélyén boldog volt. Maga sem tudta, hogy miért de mindig boldog volt, ha Ichigo közelébe lehetett. De a fiú lehetetlen válasza még jobban felidegesítette.
-Csak úgy, mert jól esett - a lány azt se tudta, hogy mit mondjon vagy tegyen. Menjen el mérgesen és hagyja ott Ichigot, vagy nevessen magán. Gondolatmenetét egy nyafogós hang szakította félbe.
-Nem hideg a víz? - kiabálta Inoue azért, hogy őt is észrevegyék. Ez nem nagyon sikerült neki, mivel Rukia inkább a nevetést választotta és éppen a fiúval harcolt az előbbi miatt. Mind a ketten együtt nevettek, és a többiek nem tudták ezt mire vélni, mert a lány ritkán volt boldog, míg a fiú nem csatlakozott osztályukhoz. Ichigot pedig nem úgy ismerték meg, hogy folyamatosan vigyorog és örül mindennek.
-Bomba! - ordította Keigo és ezzel bele is ugrott a stégről - ahol Orihime is állt - a vízbe nagyon nagy hullámot csinálva és a vizet mindenfelé szétfröcskölve.
-Ne már! Most vizes lett a hajam! Tudod mennyi ideig tart megcsináni?! - örjöngött Inoue.
-A tengerparton vagyunk, annak, hogy az ember haja vizes lesz kilencvenkilenc százalék. Ne nyafogj inkább gyere be! - mondta Rukia, a gesztenyebarna hjú lány nem kis meglepetésére. Keigo kimászott a vízből és belökte Inouét azzal az indokkal, hogy ha már vizes akkor úgyis mindegy. Mindenki nagyon jól szórakozott és sokat nevettek. A fürdés után a lányok átöltöztek a fiúk meg a parton száradtak és zenét hallgattak. Mikor megszáradtak ők is felöltöztek aztán elment az egész osztály vacsorázni a közeli étterembe. Vacsi után vissza mentek tábor tüzet raktak és rémtörténeteket meséltek. Rukia egyik történetnél annyira megijedt, hogy odabújt Ichigohoz.
-Te mit csinálsz?-lepődött meg a fiú. Hálát adott a sötétégnek és a tábortűznek, hogy nem lehetett észrevenni arcán a pírt.
-Csak megijettem, Sajnálom! - mondta pirulva a lány, de Ichigo csak mosolygott és Rukia tudta, hogy ez azt jelenti, hogy ő nem bánja, ha fél, odabújhat hozzá. Így "összebújva" hallgatták tovább a rémtörténeteket.
"Már megint megelőzött!" - morogta magában Inoue és amikor észrevette, hogy a lánynak esze ágában sincs elengedni a fiú karját éktelen haragra gerjedt. Alig tudta magát visszafogni, de épp hogy sikerült neki. A történetek után elmentek aludni. Másnap reggel Ichigo-ék komás fejjel ébredtek 4-kor, mert a tanárnő ekkor keltette őket, azzal az indokkal, hogy ma sok dolguk lesz és nincs idejük lustálkodni. Még nagyon sötét volt és Ichigo véletlenül beleesett a stégről a vízbe és maga után rántotta Rukiát is. A többiek meg jót röhögtek rajtuk. Valahogy ők ezt nem tartották viccesnek, ezért gyilkos pillantásokat küldtek a röhögő diákoknak. De azok ezt nem láthatták a sötét miatt.
-Másszatok ki a medencéből, öltözzetek át és gyertek utánunk reggelizni! - parancsolt rájuk az osztályfőnök. Azzal el is indult az erdő felé egy kis úton.
-Rendben - válaszolták miközben kimásztak a vízből.
-Miért kellett engem is berántani? - vonta kérdőre Rukia a fiút.
-Reflexből kapaszkodni akartam valmibe, de te álltál ott mellettem és ezért téged fogtalak meg - lány hitt neki, nem is válaszolt, csak elment átöltözni. Pár másodperc múlva a fiú is így tett. Ichigo már a sátor előtt állt vagy 5 perce, amikor nem bírt már többet türelmesen várni.
-Jössz már?-kérdezte sürgetően.
-Igen, ne legyél ilyen türelmetlen - mondta Rukia és ezzel ki is lépett a sátorból.
-Végre. Mennyi ideig tart neked felöltözni?
-Ha nem tudnád az én hajam nem olyan gyorsan szárad - válaszolt már-már dühösen Rukia.
Elindultak végre. Sokáig kászálódtak az erdőben mire megtalálták a helyes utat. Ám ekkor:
-Itt egy elágazódás. Melyik irányba kell menni?-kérdezte Rukia.
-Nem tudom.Talán jobbra!?-felelt Ichi.
-Fogalmam sincs. Induljunk el valamerre, mert sohasem fogunk odaérni - azzal elindultak jobbra, tettek egy kört és ugyanoda tértek vissza. Mindketten sóhajtottak egyet.
-Ezt nem hiszem el! Tettünk egy fölösleges kört! - mérgelődött a lány.
-Akkor gyerünk a másik úton, csak siessünk, mert már éhes vagyok.
Mire odaértek fél nyolc is elmúlt.
-Na végre, hogy itt vagytok - mondta a perverz tanárnő - Hol voltatok?
-Eltévedtünk - válaszolt teljesen nyugodtan és tömören Ichigo.
-Nah persze, biztos nem könnyű kitalálni egy bokorból! - röhögte el magát az egyik srác.
-Haha. Ha onnan jönnénk sem lenne semmi közöd hozzá - válaszolt gúnyosan a fiú miközben leültek az asztalhoz - Amúgy mit csináltatok míg mi elvoltunk?
-Míg ti enyelegtetek, mi múzeumban voltunk. Bár biztos a ti akciótok érdekesebb volt! - kezdett el röhögni megint a srác - erre Ichigo gyilkos ábrázattal állt fel az asztaltól, és a gyerek inkább abbahagyta a röhögést és meghúzta magát. Evés után vissza mentek a táborba és fürödtek egyet. Ichigo ugrott először bombát úgy, hogy a lányokat is eltelálta. Rukia erre nagyon dühös lett. Kicsit sok volt már neki, hogy Ichigo miatt folyamatosan vizes lesz. Belül aonban nevetett és egy terven gondolkozott.
-Ichigo az életeddel játszol! Most véged van! - kiabálta és már majdnem a fiú után ugrott, amikor egy hang megállította.
-Azért ne bánsd az én Ichimet - nyafogta Inoue.
-Dehogynem, Orihime! - ordította le a lány fejét. Már nagyon mérges volt rá és ezt már nem tudta visszatartani. De nem is bánta, hogy rákiabált.
-Had jöjjön be, úgysem ér le a lába - válaszolt a fenyegetésre a fiú.
Rukia beugrott a vízbe Ichigora, aki elkapta és eldobta a vízbe. Rukia vett egy nagy levegőt és elsüllyedt. Majd elkezdett kiabálni.
-Nem tudok úszni! - ezzel a lány elsüllyedt. Ichigo utánna ment és felhozta a víz alól. A fiú nagyon megrémült, hogy a lány majdnem megfulladt, de szerencsére már jól volt és nem lett semmi baja.
-Miért nem szóltál előbb, hogy nem tudsz úszni???
-Mert tudok úszni csak akartam látni az aggodó arcod, amikor elmerülök - nevett Rukia - Ez a bosszúm - nevette Ichigora és fel sem tűnt nekik, hogy végig egymás karjaiban vannak, mert a fiú még mindig nem engedte el a lányt. Orihime fortyogó dühvel fordult meg és inkább elment a sátrába lefeküdni. Már nem bírta tovább nézni azt, ahogyan szerelme és Rukia viselkednek egymással. Már ekkor tudta, hogy Ichigo számára csak a kis fekete hajú lány van. Tudta, mégsem akarta elfogadni.
A hét többi része ugyanígy telt: reggel korán keltek, elmentek reggelizni, fürödtek rengeteget és minden este tábortűznél beszélgettek. Elérkezett a nap mikor indultak haza. Rukia és Ichigo természetesen egymás mellé ültek és megint beszélgettek. Majd mikor mindenki beült a buszba, az kigurult a táborhelyről, ahol sok emléket szereztek. Ichigo azt érezte, hogy nem utoljára járt itt, csak azt nem sejtette még, hogy milyen fontos fordulópontot jelent majd életében az a nyaralás majd...
To be continue
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
