|
A lehetetlen
Egy esős nap Ichigo az utcán sétált. Az eső csak úgy zuhogott, de a fiún még egy kabát sem volt. Mivel nyár volt ezért nem volt hideg. Gondolkodott. Csak egy jelenet játszódott le előtte mindig. Ez a jelenet az volt amikor elvesztette a világon a számára a legfontosabb embert. De már késő volt, vissza nem hozhatta őt. Amikor hazaért apja szívéjes fogadtatásában részesült.
-Hol volt az én szeretett fiam iylen sokáig a zuhogó esőben? - kérdezte Isshin a fia felé ugorva, de ő elrúgta őt a másik irányba, ami miatt a családfő betörte az ablakot és a virágágyásban landolt.
-Hagyj békén! - mondta Ichigo ridegen. A fiú felment a szobájába.
- Ichi-nii ma különösen könyörtelen volt. Látszik rajta, hogy bántja valami - mondta Karin nyugodtan, majd húgával elkezdték összeszedni az ablak darabjait és apjukat.
Ichigo szomorú emlékezését egy alak szakította félbe, aki a nyitott ablak párkányán állt. Amikor az alak belépett a szobába a fiú egyszerre érzett meglepettséget, boldogságot és félelmet. Meglepett volt, mert nem hitte, hogy ez a valóságban is megtörténhet, viszont boldog volt, hogy újra láthatta Őt. De félt attól, hogy mindez csak egy álom, és mindjárt felébred ágyában és az első amit meglát, nem a szerelme arca lesz, hanem a plafon.
-Te hogy kerülsz ide? - kérdezte végül pár perc hallgatás után, mikor már meggyőződött arról, hogy ez nem álom.
- Én is örülök neked - mondta a lány kissé sértődött hangon. Ezután 10 perc néma csend következett, ezért a lány sarkon fordult és ugrott volna ki az ablakon, hogy elmenjen, amikor a fiú megszólalt.
- Félreértettél, én vagyok a világon a legboldogabb ember, most, hogy újra itt vagy. Csak pár perccel ezelőtt még azt hittem, hogy örökre elveszítettelek. És amióta meghaltál minden éjjel veled álmodok, és féltem, hogy ez is csak egy újabb képzelgés. Ezért nem tudom elhinni, még most sem, hogy itt vagy - mondta lehajtott fejjel Ichigo.
- Ichigo... - lágyult el Rukia tekintete majd odament a fiúhoz, és gyengéden megsimogatta az arcát. A fiú megfogta a lány kezét, amely arcán pihent, majd megcsókolta. Rukia készségesen viszonozta azt. Szavak nélkül is tudták, hogy mit érez a másik. Miután szétváltak Ichigo az ölébe ültette a lányt.
- Valami nem hagy nyugodni. Mégis hogyan éledtél újra? Vagy meg sem haltál? - az utolsó szavakat nagyon nehezen mondta ki a fiú.
- Hát tulajdonképpen már meghaltam, amikor megsebezett Aizen, de Unohana kapitány visszahozott a halálból. Azt én sem tudom pontosan hogy hogyan, de Nii-sama átadta lélekenergiája egy részét. Így megmenekültem. Nagyon hálás vagyok Unohana kapitánynak és Nii-samának is - mesélte el Rukia a történteket.
- Tudod ezzel nem csak a te életedet mentették meg, hanem az enyémet is. Míg te nem voltál mellettem úgy éreztem, hogy egy senki vagyok, teljesen üres voltam legbelül, a lelkemben. Nem jártam iskolába, egész nap csak a folyóparton ültem és vártam, hogy a megjelenj és azt mondd, hogy 'Mit bámulsz te idióta?' És ezért én is nagyon hálás vagyok nekik, Aizennek viszont soha nem fogok megbocsájtani, és addig nem nyugszom, míg meg nem ölöm - erre a vallomásra a lány nagyon elérzékenyült és könnyekkel az arcán csókólta meg a fiút. Még sokáig beszélgettek mindenféle dolgokról, majd hajnali három óra felé elnyomta őket az álom. Mindketten csodálatosat álmodtak, ami miatt mosoly ült ki arcukra.
Reggel egymás karjában ébredtek, ami még boldogabbá tette őket. Az ébredés után még egy óráig ölelkezve pihentek, majd lementek reggelizni. Evés közben elmondták családtagjaiknak, hogy együtt vannak. Ezután elindultak az iskolába, ahol minden rendben zajlott, senki nem emlékezett arra, hogy Rukia nem volt pár hétig. Miután hazaértek felmentek a szobába és az egész délutánt együtt töltötték. Mondjuk ez már akkor is így volt, amikor még nem voltak együtt. Teltek múltak a napok a hetek, és egy nap megtudták, hogy Rukiának vissza kell térnie Soul Societyba, mert karakurai küldetése lejárt. Nem tudták mi tévők legyenek, ezért Isshin tanácsát kérték. Ő azt mondta, hogy egy lehetőség van arra, hogy együtt maradhassanak: Ichigonak el kell költöznie SS-be. De ezt ő csak egy feltétellel engedte meg. Csak akkor költözhetnek el, ha Isshin és lányai is velük tarthatnak. A párocska ebbe természetesen belement és másfél hét múlva együtt lépték át a Senkai kaput. Mindenki boldog volt, hogy a két hős végre a Lelkek Világában marad örökre. Így már minden jól ment, Rukiáék hamarosan összeházasodtak és született 4 gyermekük, Yuzu és Karin a Halálisten Képző Akadémiára jártak, Isshin pedig a 3. osztag új kapitánya lett. Minden a legnagyobb rendben volt végre. Soul Society kezdett a régi kerékvágásba állni. Egyre kevesebb csapás érte, végül minden teljesen helyre jött. Az emberek világában is helyre állt a béke.
És a világ ezt az 5.osztag új kapitányának, Kurosaki Ichigonak, és új hadnagyának, Kuchiki Rukiának köszönheti, akiket csak a Legendás Hősökként emlegetnek, akiknek még a lehetetlent is sikerült leküzdeniük.
END
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
