|
Ichigo:
- Tudod a lelki társak gondolata még Platontól származik. Az ókori görög filozófus szerint, az embereknek négy karjuk, négy lábuk és két arcuk volt. Zeusz félt a hatalmuktól, ezért ketté vágta őket, arra ítélve ezzel minket, hogy éleetünk végéig a másik felünket keressük. Úgy látszik nekem kedvezett a sors, mert én már elég fiatalon megtaláltam a lelki társam. Ez a személy mindig mellettem van és feltétel nélkül segít nekem. Ha megsebesülök, ő megéd. Ha nem tudok harcolni, ő megteszi helyettem. Ha fájdalmaim vannak, akkor segít legyőzni őket. Nagyon erős és ő az egyetlen, aki megváltoztatta az általam ismert világot, pont úgy, mint a sorsomat. Erőt adott nekem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. A saját testével védett meg és ezekér én nagyon hálás vagyok neki. És tudom, hogy az életem nélküle üres lenne, pont mint az a tizenhét hónap, míg távol volt tőlem. Életem legsivárabb tizenhét hónapja volt. Nélküle az idő csak haladt tovább és amikor az égre néztem, csak az ő szemeit láttam. Akkor éreztem igazán, hogy Ő jelenti nekem a világot. És jöjjön akármi vagy akárki én nem hagyom, hogy mégegyszer elvegyék tőlem. Lehet, hogy önző kérés, de szeretném, ha az életem végéig mellettem lenne és vigyázhatnék rá. Ez az egyetlen kivánságom van, Anya. Csak annyit kérek, hogy életem végéig szerethessem!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
