Senbonzakura mestere v�ratlanuk sarkon fordult, s Senbonzakura k�vetve a
nyom�t szorosan m�g�tte haladva elhagyt�k a fa �rny�kos oldal�t.
Tan�cstalan tekintettel n�ztem mesteremre,s k�zbe v�rtam a szid�st.
Kil�pt�nk a fa �rny�k�b�l,s siet�s l�ptekkel haladt el�re mesterem.
M�g�tt mentem.
Vajon mi�rt nem sz�l semmit?
Eg�sz �ton csak ez j�rt a fejembe.
V�g�l meg�llt a 13. osztag sz�ll�shely�n, s bement�nk.
Mindenki �dv�z�ltes,kinyitotta a hadnagyi ajt�t.
Bes�t�ltunk rajta.
Le�lt az asztalhoz,s r�m n�zet.
M�g nii-sam�val titeket kerest�nk, megbesz�lt�k mi legyen a
kapcsolatotokkal.
V�g�l �gy d�nt�tt�nk, nem szolunk bele mit csin�ltok, ha egy�tt vagytok, de
elv�rjuk nii-sam�val hogy, napnak bizonyos idej�t vel�nk t�lts�tek.
Mestere n�ztem,s  finoman elh�z�d�t az ajkam.
Most m�rt tudtam nem lesz gond addig, m�g a mestereink sz�m�thatnak r�nk.
 P�rh�nap eltelt�vel k�l�n�s �rz�s fogott el.
Ki is der�lt hamar a t�netek alapj�n, miszerint �ldott �llapotba ker�ltem.
Senbonzakura mestere egy�ltal�n nem �r�lt neki, mikor meg halotta a h�r�t
az �ldott �llapotnak.
A mesterem egyenesen idegbajt kapott a h�r hallat�n, de m�g is mikor
megsz�letett a kis feh�r haj� csillog� szem� j�vev�ny, mestereink sz�ve
megenyh�lt kicsit.
V�g�l egy�tt dajk�lt�k, s n�zt�k id�nk�nt, ahogy g�gy�g.

Nii-sama olyan furcsa.
Mi Rukia?
A mi zanpaktou csal�dunk.
Byakuya b�lint�t, egyet fel�m.

Olyan aranyosak voltak, ahogy a nap lemen� sugaraiba �lldog�ltak �s
j�tszottak a kisl�nyukkal.
Mintha nem is Zanpaktaouk lenn�nek, hanem h�sv�r emberek, akiknek ugyan �gy
kij�r a boldogs�g.


V�ge