***

Csendbe hazafelé sétáltunk, s megálltunk Senbonzakura mesterének otthona
előtt.
Rám nézet, és meg simogatta az arcom,s a fülemhez hajolt.
Kérlek, ne mond el senkinek azt, hogy láttad az arcom.
Eleresztette a kezemet, s elindult befelé.
Még mielőtt bement volna mesterem nyitotta ki az ajtót és némi haraggal rám
nézet, aztán visszament tekintetem Senbonzakurára.
Már előre ismerem mesterem reagálását, biztos vagyok benne kiszúrt minket
az ablakból,bár az illető inkább Senbonzakura mesterére hasonlított,a
reatsu alapján.
Nem számított semmit, mit is szól bár melyikük is a szerelmes
romantikázásunkhoz.
Mióta megláttam csak Senbonzakura járt a fejembe, annak ellenére jég alapú
kard vagyok,s legalább olyan titokzatos,bár nem annyira, mint a kedvesem,
akire folyton az eszembe jár,még most is pedig itt van mellettem,s már
előre elborzadok ,mit is fogok kapni a mesteremtől ezért. Szegény
Senbonzakurát nem is említem, a mestere még az enyémnél is rosszabb.
Tetézem a feszültséget, az ajkához hajoltam,s adtam neki egy búcsúcsókot .


Még is hogy képzeli?!
Leáll flörtölni vele?!
Nézd nii sama hát nem felháborító?
Nekem sincs ínyemre Rukia,de őket nem kötik szabályok, ha együtt akarnak,
lenni hát legyenek.
Rukia szeme elkerekedet.
Nem gondoltam bátyám ezt fogja mondani, még hogy nem kötik szabályok.
Nii sama Senbonzakura a lelked egy darabja, nem mondhatod, megelégszel
ennyivel?
Pedig nem érdekel Rukia kivel flörtöl vagy érzi jól magát, míg úralom.
Bátyám visszasétált az íróasztalához és ismét egyé vált a munkájával.

Gazdám haragosan lejött a teraszról, és mellém sétált.
Rám nézet, és elindult a 13. osztag szállása felé.
De miért oda mikor Senbonzakuránál is alhatnánk?

Mester miért megyünk az osztag szállására?
Még be kell fejeznem a papírmunkát kedves zanpaktoum, ugyan is egész
délután téged kerestelek és így az időt elvesztegetem.
Nekem miért kell veled tartanom?
Ha nem akarsz, akkor menj csak flörtölni nii-sama  zanpaktoujaval!
Maga mögött hagyott a mesterem.
Tétlenül ténferegtem a kertbe,s nem találtam a helyem.
Bántott, amiért megbántottam mesterem, de ugyan akkor vágytam Senbonzakura
karjaira, és azokra az ajkakra, amiket a maszkja rejtet.
Most mitévő legyek?
Zanpaktou létembe először nem tudom, mit tegyek, és miképp döntsek, hogy az
mindenkinek jó legyen?
Akár hogy gondolkoztam nem jutottam magamba dűlőre, és végül döntöttem.
 Ebbe a pillanatba egy lágy, de még is erős kar fonta körbe derekam és
magához húzott.
Maszkja a nyakamhoz ért, s én felé fordultam.
Levetem a maszkot az arcáról, és belenéztem a szemeibe.
Közelebb húzta ajkamat, és rátapasztotta kíméletlen szenvedéllyel saját
ajkát.
Az ajkam megremeget mikor éreztem a nyelve érintését, és szüntelen táncát
ajkamon belül.
Hirtelen elváltunk, egy ismerős reatsu közelített felénk, aki nem volt más,
mint Senbonzakura mestere.
Meg se szolalt, csak meghajolt előtte Senbonzakura és elindult vele
visszafelé.
Nekem is ideje volt visszatérnem mesteremhez, s mi közbe a 13 osztag felé
igyekeztem azon gondolkodtam mikor fog beteljesülni végre a szerelmem
Senbonzakuraval.