Zanpaktou szerelem

Senirei nyüzsgő utcáin sétáltam gazdámmal, s az árusok portékáit figyeltem.
Időként elkalandoztak gondolataim,egy férfin, akit csak hírből ismertem,s
az arcát sosem láttam.
Valahogy nem akart megszabadulni attól a maszktól, amit folyton az arcán
viselt.
Pedig olyan sokszor kértem már legalább egyszer mutassa meg az arcát, de
sosem tudtam rávenni arra, hogy megtegye. Még is mikor mondhattam neki az
előző szavakat hogyha csak hírből ismerem?

Mielőtt elindultam volna mesteremmel, odamentem hozzá és megkérdeztem tőle,
nem e venné le a maszkját a kedvemért.
Nem szólt semmi csak némán meg csóválta a fejét és bement gazdám bátyához.
Végül hazafelé vettük, az utunkat, de nekem nem volt kedvem haza menni.
Hiába mondtam a mesteremnek,- Maradnék még.

Végül csak sikerült tőle eltávolodnom annyira, hogy beleveszek Senirei
színes forgatagába.
Nap hamar elérte a horizontot, s lábam hazafelé vitt.
Ösztönszerűen éreztem a mester lélek energiáját.
Mikor befordultam a birtokra, s végig sétáltam az apró köves úton,
megláttam Senbonzakurát, egy padon pihent.
Padhoz sétáltam, s leültem mellé.
Azon gondolkodtam vajon kezdeményezne, ha jeleket szórnék felé?
Végül elvetetem magamba ezt a gondolatot, s csak ültem mellette szótlanul.
Észrevettem, hogy köztünk lévő távolság egyre kisebb lett, mire összeértek
a combjaink.
Felnéztem rá, s belevörösödtem a gondolatba, hogy tán még is érez irántam
valamit.
Keze kezemhez közeledett, s lazán átkulcsolta.
Már csak egy csók hiányzik, de nem gondoltam, még a maszkot is képes lesz
levenni azért, hogy az ajkunk összeérjen.
Mikor levette, megláthattam arcát, amit folyton a maszk mögé rejt.
Meg akartam simogatni, de nem volt rá lehetőségem.
Egy rántás és már is a karjába voltam, s ajka ajkamhoz érve, teljesen
elkábítót a varázsa.
Ajkunk eltávolodót, s közbe ránk is esteledet.
Az első csillagok az égen pislákoltak felénk, mint apró reménysugarak.
***
 Leültem bátyám dolgozó szobájának ajtaja elé.
Nii-sama.
Bejöhetek?
Igen Rukia.
Rukia kinyitotta a tolóajtót, és bementem rajta.
Nii-sama nem aggódsz zanpaktoudért?
Nem Rukia.
Rossz érzésem van Soda No Shirayukival kapcsolatba.
Mikor kint voltunk a városba eltűnt mellőlem.
Nem lesz baja.
Ha nem bánnod bátyám elmennék megkeresni a zanpaktoumat.
Byakuya fel ált az asztal mellől, s az ablakhoz sétált.
Kinézet rajta.
Kisé elkomorodót az arca volt mikor megláttam a két zanpaktout kéz a kézbe
sétálni.
Most már nem kell érte aggódnod, épp most tér vissza Senbonzakurával.
Felragyogtak a szemeim, és az ablakhoz sietem.
Ahogy kinéztem rajta egyből megkövültem.



***