20.Fejezet
Hangos kiab�l�sra �bredtem. Pontosabban ijedtem fel. �s, mint tudjuk, nem vagyok egy primadonna,
egyb�l leestem az �gyr�l… el�g f�jdalmas volt a hideg parkett�ra zuhanni, de annyira k�v�ncsiv� tett
ez a nagy felfordul�s, hogy egy sz�l k�nt�sben mentem ki megn�zni, hogy mi is folyik itt hajnalok
hajnal�n. Na, j�… t�z �ra volt. De akkor is! Az egy tininek m�g hajnal! Teh�t egy sz�l semmiben
rohantam le a halba, ahol is „csata” nyomait v�ltem felfedezni. Mi a j� �let t�rt�nt itt? A gy�ny�r�
bej�rati ajt� a padl�n hevert darabokban. J� �g. Ki lehet ilyen durva? Csak azt ne mond, hogy…
Egyetlen egy valakit ismerek, aki ilyen durva. Az pedig Renji! De, ha � itt van, akkor… Ichigo is
itt lenne? Hol lehet? Meg kell tal�lnom! �lljunk csak meg! H�h�! A lelkembe lett g�zolva, az a
majom g�zolt a lelkembe! Hitegetett, hogy szeret, �s �tvert! Pedig az ilyen dolgokkal nem j� j�tszani!
Iszonyatosan f�jt, amikor r�d�bbentem erre. De m�ra valamennyire el tudtam ezt rejteni magamban,
j� m�lyen. Erre most idej�n? Azt v�rja, hogy majd a karjaiba borulok? Na, nem! Nekem is van �m
b�szkes�gem! Itt j�l b�nnak velem! Szeretnek! Eszem �g�ban sincs egy csal��rt feladni ezt az �letet!
Visszaindultam a szob�mba, hogy cs�ndben v�rjam, mikor lesz v�ge ennek az eg�sznek. De, amikor
m�r majdnem bel�ptem volna a szob�mba, valaki a nevemet ki�ltotta, k�ts�gbeesetten ki�ltotta. Nem
kellett odan�znem, hogy tudjam ki az. Fogamat csikorgatva pr�b�ltam magamra nyugodts�got er�ltetni.
F�jdalmas l�ptekkel l�ptem be v�gre az �h�tott helyis�gbe. Egyb�l �sszerogytam. Ott �ltem a f�ld�n,
mint valami hasznavehetetlen baba. Sajn�lom Ichigo! Ha odan�ztem volna, biztosan meginogtam volna.
�n csak neked akarok j�t! Nem akarom, hogy szenvedj miattam! T�bb� nem! Ez�rt a saj�t l�bamra
�llok, �s ki fogom b�rni, hogy gy�l�lni fogsz! Elviselek majd mindent, csak neked ne f�jjon…
-Rukia! – rontott be kopog�s n�lk�l, azonnal a karjaiba z�rva. Meglep�dtem, t�nyleg. Remegett! Mi�rt
remegsz Ichigo? Mi�rt �lelsz most �gy magadhoz, mintha hi�nyoztam volna? Mi�rt teszel �gy, mintha
agg�dt�l volna �rtem? Mi�rt? �sszeszedve magamat ell�ktem bizonytalan tested, majd k�z�mb�s
szemekkel n�ztem a te d�bbent szemeidbe.
-Mi t�rt�nt veled? – csak ennyit tudt�l t�lem k�rdezni. F�l �v ut�n, ez volt az els� k�rd�sed ir�nyomban.
Nevetnem kell! Egy apr� m�gis g�nyos mosoly jelent meg akaratlanul is az ajkamon. De ez nem is
mosoly, ink�bb fintor volt.
-T�nyleg… ennyi lenne? – csal�dottan �s s�rt�d�tten f�rtam tekintetem a ti�dbe. –Azok ut�n, csak
ennyit tudsz mondani?
-Rukia… - d�bbenet, f�jdalom �s �rtetlens�g. Ez volt az, ami most a szemeidben t�kr�z�dik.
Fel�lltam �s h�tat ford�tva neked elindultam az ajt� fel�, de ahogy gondoltam te nem engedt�l. Er�sen
megragadtad a karom majd a falhoz szor�tott�l. Menek�lni lehetetlen volt! Lehajtott fejjel �llt el�ttem,
teljesen mozdulatlanul. Most mi lesz? Val�sz�n�leg j�l leord�tja a fejem, lehet, hogy meg is pofoz!
�rzem, hogy most t�nyleg t�ll�ttem mindenen!
-Te… - suttogtad a padl�nak. –Hol van? – hangod m�g mindig halk volt, de iszonyatos d�h sz�r�d�tt
ki bel�le. �rtetlen ny�g�s hagyta el ajkaimat. –Hol van az �n Ruki�m? – n�zt�l v�g�l r�m, egyenesen
led�ft�l a szemeiddel. Soha, de soha nem l�ttalak m�g ilyennek! �s ez megijesztett. Most vajon mire
gondolhatsz? Nem, nem akarom tudni!
-Mit tett�l vele? – sz�k�ltek �ssze szemeid f�jdalmasan. Ichigo… te… csak nem? Ilyen vagy, amikor
k�ts�gbe vagy esve? Ennyire f�jna az elveszt�sem? Lehets�ges lenne, hogy azok a szavak igazak voltak?
Lehets�ges lenne, hogy te t�nyleg…
-Mond, Ichigo… - el�g nehezemre esett ennyi id� ut�n kimondani a neved, m�gis j�l esett. -…
szerett�l engem valaha? – �s ez volt az, amit nem kellett volna soha kimondanom. Szemeid akkor�ra
kerekedtek, hogy azt hittem kiesnek onnan. Ut�na akkor�t vert�l a falba, hogy az egyb�l megadva mag�t
�sszeomlott. �n �sszeszor�tott szemekkel v�rtam a f�jdalmas �t�st, de semmi.
-Norm�lis vagy te? – zil�ltad m�g mindig kig�vadt szemekkel. D�h�s vagy! Nagyon is. Szemeid, mint
a joj� ide, oda j�rnak, sz�ntelen harapd�l�d a sz�d. T�nyleg ennyire feld�h�tettelek volna ezzel az
�rtatlan k�rd�semmel? Nem �rtelek t�ged! Kis semmis�g miatt leszidsz, �s ott hagysz, hagyod, hogy
elraboljanak, majd f�l ut�n felbukkansz.

-Hogy tudsz ilyet kimondani a sz�don? – m�r teljesen k�sz volt�l, azt hittem itt fogsz agyv�rz�st kapni.
Teljesen leizzadt�l, kezedb�l folyt a v�r, zih�lt�l. Majd megszakadt a sz�vem, hogy pont miattam ker�lt�l
ebbe az �llapotba…
-Szerinted mire kellene gondolnom? – j�ttek ism�t sz�mra a kegyetlen szavak, amikkel csak tov�bb
d�f�m a l�thatatlan t�rt a sz�vedben. Tudtam, hogy mit teszek m�gse tudtam le�llni. –Elhagyt�l,
elraboltak, �s f�l �v ut�n betoppansz. Mit k�ne hinnem?
-B�rmit! De ezt, nem! Nem hagytalak el soha! – m�r ord�tott�l. �n pedig a s�r�s hat�r�n voltam. –Nem
tudtam el�bb �rted j�nni!
-Nem? Ezt csak te hiteted el magaddal, hogy k�nnyebb legyen a lelkiismereted! – most m�r �n is
ord�tottam. Teljes er�mb�l ord�tottam veled, veled… Pont veled, akit a vil�gon mindenn�l jobban
szeretek!
-Te t�nyleg megv�ltozt�l! – ez a v�lasz pofonk�nt csattant az arcomon. Mindenre sz�m�tottam, de erre
nem! Azt hittem majd tiltakozol vagy hasonl�. Erre a k�pembe mondod, hogy �n m�r nem is l�tezem!
-Sz�val… sz�modra, most m�r v�gre halott vagyok, igaz? – mosolyodtam el k�nomban. Ez volt az utols�
csepp a poh�rban. Akkor�t �v�lt�tt�l, mint m�g soha. K�nok k�z�tt verg�dsz miattam. F�j mindened,
miattam. S�rsz miattam. Miattam van minden. Mert nem vagyok k�pes, azt mondani, hogy sajn�lom,
hogy, hi�nyozt�l… hogy szeretlek… Most m�r viszont nincs vissza�t. Nem akarom, hogy megint
vesz�lybe sodord magad miattam. Ett�l a perct�l kezdve nem n�zek t�bb� h�tra, csak el�re! A j�v�mbe,
aminek te nem vagy a r�szese! A n�lk�led l�tez� j�v� nem lesz m�s, mint verg�d�s… csupa f�jdalom �s
k�n. De ez a b�ntet�sem. Ami�rt ezt tettem veled! Ez a minimum.
-Hogy tudsz te ilyeneket kiejteni a sz�don, Rukia? – k�nnyeid �gy folytak az arcodon, mint a v�zes�s. –
Hogy szerettelek-e valaha? Rukia, te vagy az �letem! Az egyetlen vigaszom ebben a borzalmas b�n�s
vil�gban. Te vagy az egyetlen �rtatlan dolog, ami az eny�m! Te vagy az egyetlen, akit �gy szeretek…
- ne tedd ezt velem Ichigo. Tudom, hogy ez most f�jni fog, de �rted teszem. Az�rt, hogy egyszer majd
boldog lehess!
-De, �n m�r nem �rzek �gy… - hangom remegett, halk is volt. Te pedig megmerevedt�l majd
�sszerogyt�l… Meg sem mozdult�l. M�g a l�legzeted sem lehetett hallani. �n viszonyt ann�l hangosabb
voltam. S�rtam, zokogtam! F�ltem, nagyon f�ltem, hogy mit tettem veled…
-T�nyleg… ennyire borzalmas vagyok? – k�rdezted szinte m�r magadt�l. –Mond Rukia, ennyire
gy�l�lsz? – erre nem tudtam mit mondani. Bolond vagyok, hiszen tudn�k mit felelni. Azt, hogy nem!
Nem vagy az! �s, hogy gy�l�llek-e? �s te, hogy tudsz ilyeneket kiejteni a sz�don? Hogy �n gy�l�llek-
e t�ged? Gy�l�llek, mert miattad nekem ilyenn� kellett v�lnom! Gy�l�llek, mert ezt tetted velem! Hogy
juthattunk el id�ig? Hogyan? T�nyleg megv�ltoztam! Egy sz�rnyeteg vagyok! �n vagyok borzalmas
Ichigo, nem te…
-�n vagyok borzalmas… - rogytam �n is a f�ldre teljesen er�tlen�l. Ezek ut�n nem sz�ltunk egym�shoz.
Csak �lt�nk mindketten, r� sem n�zve a m�sikra. L�ptek zaj�t v�ltem felfedezni �s sajnos volt is egy
sejt�sem, hogy ki lehet az. Nem is csal�dtam. T�nyleg � volt az. D�h�sen m�rte v�gig a szob�t �s
minket. Ichigo nem reag�lt semmit. �n d�bbenten n�ztem Aizenre, �t se l�ttam m�g soha ilyennek.
Azonnal nekirontott Ichigonak, a gall�rj�n�l fogva v�gta hozz� a m�g �ps�gben l�v� szembe l�v�
falhoz. Valamit motyogott, de nem �rtettem. Ichigo�t viszont krist�lytiszt�n. Azt mondta… „Miattad lett
ilyen, miattad vesz�tettem el �t.” Sz�val ennyi volt? T�nyleg ennyi volt. Sz�m�ra m�r halott vagyok…
Elkeseredett harcba kezdtek, egym�st �lt�k ott el�ttem. Azt hittem ott helyben el�som magam, vagy
�ngyilkos leszek! Miattam harcolnak! Miattam fog valaki meghalni! Nem, nem, nem, nem! �n ezt nem
akarom! Egym�s ut�n m�rt�k egym�sra az embereknek m�r hal�los sebeket. Mindketten rengeteg sebb�l
v�reztek. Meddig b�rj�k m�g? Nem, Aizen nem is �rdekel. Ichigo! Meddig b�rod m�g? Tarts ki egy
kicsit! Nem akarom, hogy meghalj! Mit tegyek, mit tegyek? Id�m se volt gondolkozni, Ichigo a f�ldre
ker�lt, nem b�rt m�r megmozdulni sem, �s Aizen ezt ki is haszn�lta. Megfogta a kardj�t majd egyenesen
Ichigo fel� haj�totta. NEM! A testem �szt�n�sen mozdult, k�zben sik�tottam, k�ts�gbeesetten sik�tottam.
Az id�, mintha meg�llt volna m�gis minden olyan gyorsan t�rt�nt. Azt hittem nem �rek oda id�ben, de
h�la istennek a kard az �n sz�vemet d�fte kereszt�l �s nem az �v�t. F�j…

-NEEEM! – kelt ki mag�b�l Aizen. Most viszont �vatlan volt. M�g � velem volt elfoglalva Renji
kereszt�ld�fte rajta a kardot, amit bizony�ra az � szob�j�b�l vett! Igen, az, az a kard, ami elpuszt�tja
a v�mp�rokat. V�gleg… L�t�som hom�lyosulni kezdett. Ernyedten zuhantam a padl�ra. A v�r, mint
valami pal�st vett k�r�l. B�k�sen, kedvesen �lelve. V�gre v�ge?
-Rukia… - hallottam egy megt�rt hangot. –Rukia… Rukia! – karokat �reztem, amik f�lt�n vontak k�r�l.
–Hogy lehet ez. Nem, ez nem lehet. Rukia! Nem halhatsz meg itt! Rukia! – teljesen kikelt�l magadb�l.
F�lsz? J�l l�tn�m, hogy f�lsz? Ichigo, van valami, amit�l te f�lsz? Egyre jobban h�vogatott a kellemes
f�lhom�ly. Most d�bbentem r�, hogy mekkora egy barom vagyok. Ha t�nyleg j�t akartam volna
neked, akkor megbocs�jtok �s kedves mosollyal �s k�nnyekkel az arcomon �lelek vissza. Erre meg
eltasz�tottalak magamt�l. Kis h�j�n meg�ltelek az �nz�s�gem miatt. De most m�r tudom mi a helyes!
M�g nem k�s� helyre hozni a hib�mat… Tal�n, most m�r elmondhatom neked…
-Sajn�lom… - �rtetlen�l n�zt�l.-… hi�nyozt�l…- megremegt�l. –szeretlek… - f�jdalmasan sz�k�ltek
�ssze a szemeid. G�rcs�sen szor�tott�l magadhoz. Semmi�rt sem engedt�l volna most el.
-Ne mondj ilyeneket! – csuklott el am�gy is bizonytalan hangod. Nem �rdekel. Csak hallani akarom…
-Mond ki! – meglepetten f�rk�szted haldokl� arcomat. –Mond meg… - tiltakozni akart�l, de m�g sem
tetted, v�g�l, kimondtad…
-Szeretlek… nagyon szeretlek… - ny�gted elhal�an, mik�zben egy utols� l�gy cs�kot lehelt�l sz�ntelen
ajkaimra. �n pedig nagyon boldog voltam, hogy ezek ut�n m�g k�pes volt�l ekkor�t hazudni �rtem.
Csak, hogy �n jobban �rezzem magam. Megsz�nt�l… ez nem szeretet, ez sz�nalom… M�gis! Egy percre
elhittem, hogy igaz. �n ebben a hitben akarok meghalni.
-K�sz�n�m… - leheltem utols� er�mmel. M�g l�ttam, ahogyan eszeveszett s�r�sba kezdesz,
ord�tasz, sz�longatsz, te m�g rem�nykedsz abban, hogy veled maradhatok. Ezek ut�n pedig,
nem lehet… -Ne s�rj miattam… so-… ha…