18.Fejezet.
Megfogtam majd r�ter�tettem csupasz test�re. Kerestem egy rongyot, bevizeztem majd sz�pen let�r�ltem
r�la a v�rt. El�g sok�ig tartott mire rendbe raktam. Csoda, hogy nem �bredt fel senki! Felkaptam �s
�tvittem a szob�j�ba. �vatosan lefektettem az �gy�ra, a t�r�lk�z� �pp hogy takarta test�t, v�llai �s l�bai
kil�tsz�dtak. Elkapott a h�v! Nem! M�r megint kezd �rr� lenni rajtam a v�mp�r�szt�n�m. A nyaka…
-Rukia… - hajoltam arc�hoz. Teste er�tlen�l fek�dt az �gyban. Nem, ezt nem tehetem vele! Nem
tudn�k ut�na a szem�be n�zni. �gy h�t csak egy puszit nyomtam homlok�ra. Le�ltem az �gy sz�l�re �s
bambultam. Ez tiszta olyan, mint az, az este, amikor… amikor… megharaptam… m�g r�gondolni is
sz�rny�, hogy b�ntottam! Most mit tegyek? Vajon mikor t�r mag�hoz, hogy lehet ilyen b�na… �r�kig
�ld�g�ltem mellette, m�g el nem aludtam. Rukia ny�sz�rg�s�re �bredtem.
/Rukia szemsz�ge/
Mi ez? �r�letesen f�j a fejem. Szemh�jaim �vatosan nyit�dtak fel, s�t�t van. H�ny �ra lehet? Egy�ltal�n
mi�rt vagyok egy sz�l t�r�lk�z�be? �! M�r r�mlik valami… igen… elestem a f�rd�ben! Mi�rt ilyen
neh�z a hasam? Terhes csak nem vagyok! Odapillantottam valaki a hasamon pihentette fej�t. J�zusom!
Kezemet az alv� alak fej�re tettem. V�rjunk csak, ezek a t�sis tincsek. Ichigo!
-Ichigo… - nyekegtem. Meg se rezzent. Basszus! –Ichigo! –hangom m�r sokkal hat�rozottabb volt, mint
az el�bb, de m�g �gy sem kelt fel.
-Ichigo! – l�kd�stem meg.
-Na… - mormogta. –RUKIA! – t�rt �szhez.
-Szia… - motyogtam.
-J�l vagy? – rohamozott meg k�rd�s�vel.
-Remek�l vagyok. – mosolyodtam el.
-M�r f�r�dni sem tudsz egyed�l? Komolyan… - d�rm�g�tt. –Hogy lehetsz ennyire b�na? M�r a f�rd�be
sem engedhetlek be egyed�l?
-Aha! �rtem mire megy ki a j�t�k! Te be akarsz j�nni, amikor f�rd�k! – g�nyol�dtam.
-Rukia ez nem vicces! Hal�lra agg�dtam magam miattad! – pattant fel.
-J�l van, na… csak vicceltem… - nevettem. D�rm�g�tt valamit az orra alatt majd durc�san le�lt az
�r�asztalomhoz. Ilyenkor olyan, mint egy 5 �ves kisgyerek, aki nem kapta meg a j�t�k�t… Fel�lltam,
pr�b�ltam halkan m�g� osonni. B�r minek? 10 kilom�terr�l is meghallja… Nem baj. Egy pr�b�t meg�r.
Ott �lltam m�r a h�ta m�g�tt.
-Ne durcizz! – �leltem �t. �reztem, hogy megrezzen. Megragadta a karomat majd valahogy az �l�be
�ltetett. Azt a rohadt… sz�vinfarktust kaptam! Hogy lehet, hogy csak �gy �trep�tett mag�n? J�zusom…
Ez nekem sok!
-Na, mi van? – g�nyol�dott.
-Semmi! – nevettem el magam. �rtetlen�l n�zett r�m, majd � is elmosolyodott.
-Hapc��! – t�sszentettem egy nagyot. Basszus, ez hirtelen j�tt. Majdnem Ichigo k�p�be taknyoztam!
-Mi a? Csak nem megf�zt�l? Ugye! Mert este kint kell lenni, meg elesni a k�dban! – mormogta. Ez most
szid engem? Azta…
-Iz�… - motyogtam.
-Mi az? – n�zett r�m.
-Nem k�ne ilyen k�zel lenn�nk egym�shoz! – feleltem.
-Mi van? – akadt ki. –Egy kis n�tha nem �llhat az utamba, att�l m�g ugyan�gy szeretlek!
-Te h�lye! – jelentek meg a kis v�zcseppek a fejemen, de k�zben nevettem is. –Az�rt nem k�ne k�zel
lenn�nk egym�shoz, mert m�g elkapod vagy valami!
-Ja! �rtem! – nevette ki saj�t mag�t. Ennyire agysejthi�nyos nem lehet! Nem �gy ismertem meg…
-�n azt hittem, hogy te okos vagy, nagyon okos! – �rtetlenkedtem.
-Okos is vagyok. Mit v�rsz egy v�mp�rt�l? Nehogy lemerd becs�lni az agykapacit�somat! – oktatott ki.
�… Az agykapacit�s�t…
-J�l van… - nyekegtem, nagy nehezen kik�sz�l�dtam az �l�b�l. –�lmos vagyok.
-Akkor aludj. – mormogta. –�s m�g az �n agykapacit�som kicsi…

-Besz�lt�l? – vettem el� gyilkos tekintetemet, mik�zben beb�jtam a j� meleg takar� al�.
-Nem… - mosolygott. K�nyelmesen elhelyezkedtem pihe puha �gyik�mban, Ichigo f�l�m hajolt.
-J� �jszak�t! – nyomott egy l�gy cs�kot ajkamra.
-J� �jt… - nyomtam el egy �s�t�st. P�r perc m�lva m�r aludtam is.

Nem tudom, hogy mi t�rt�nt �jjel, de reggel a padl�n �bredtem.
-Mi a j� �let? – kecmeregtem fel az �gyra. –Ichigo! – m�r meg is van. Az �n dr�ga h�zi v�mp�rom kit�rt
engem! Ezt nem �szod meg sz�razon eperke. Sz� szerint! Kimentem a f�rd�be majd egy poh�r hideg
v�zzel t�rtem vissza. Gonoszan elmosolyodtam majd…
-���! Mi a hal�l? – pattant fel vizes p�l�val.
-�h! – pirultam el. Vizes p�l�! Ehehe! Erre nem is gondoltam! Gonoszan elmosolyodtam majd letettem
a poharat az �jjeliszekr�nyre. F�l� hajoltam, hogy tal�lkozhassam az irt�zatosan d�h�s tekintet�vel.
Ajajj! Ezt lehet, hogy nem kellett volna. De olyan aranyos �gy! Az �ltal�ban �sszevissza �ll� tincsei
most megad�an lefel� konyultak. �s a fels�teste… Awww… Ilyen teste csakis neki van! Egy ISTEN!
De kezdek f�lni! Most nagyon m�rges r�m. Lehet, hogy ez a vizes dolog egy kicsit t�lz�s? Mindegy,
vissza m�r nem csin�lhatom. Pedig de meg tenn�m! Nem akarom, hogy ez az �di b�di v�mp�rka most
engem szidjon, pedig fog, �s van egy olyan �rz�sem, hogy ez nem fog nekem tetszeni. Mostan�ban
el�gg� ingerl�keny. Biztos az miatt az Aizen vagy ki miatt.
-Rukia! – ejtette ki nevemet olyan lassan, hogy bennem meg�llt az �t�. Na j�, nem, mert akkor halott
lenn�k…
-I-igen? – mosolyogtam h�ly�n. H�t ez van! Ha valakit retteg�sben tartanak m�g sz�p, hogy h�lye
k�peket v�g! De miken is gondolkozom! Ink�bb ki k�ne tal�lnom valami v�delmi strat�gi�t! Ha ez
r�m ront, �n meghalok! B�r elmond�sa szerint nem okozna nekem f�jdalmat soha. De, amikor ilyen
szemekkel n�z r�m az igen is f�j! Hazug diszn�…
-Ezt most minek kellett? – sz�rte a fogai k�z�tt. Any�m. Most t�nyleg d�h�s.
-H�t… �hm… mert… mert kit�rt�l! �s �n a f�l �jszak�t a padl�n t�lt�ttem! – hablatyoltam �ssze vissza,
mint valami elmeh�borodott.
-Ennyi? – k�rdezte m�ly hangon. F�LEK! Mi lenne, ha most valaki berobbanna �s megv�dene!? Igen,
ez nem lenne rossz. De a legjobb most az lenne, ha… V�rjunk! �n n� vagyok, igaz? Persze, hogy n�
vagyok… Sz�val. A n�knek van az a bizonyos cs�berej�k. Csak annyit kell tennem, hogy sz�pen n�zek
r� �s cs�bosan mosolygok! Hehe! Ennek nem fog tudni ellen�llni.
-Ichigo! – rebegtettem sz�pen pill�imat. –Na, ne haragudj! – h�z�dtam hozz� k�zel. De csak d�rm�g�tt
valamit �s elh�z�dott t�lem. Basszus! Most t�nyleg ennyire haragszik? Lehet, hogy ez komolyabb, mint
gondoltam?
-Ichigo… - mormogtam.
-Hagyj�l. – j�tt a pofonk�nt szolg�l� „v�lasz”. �ristenem! Szab�lyosan ugrottam egyet, aminek
k�vetkezt�ben megcs�sztam a padl�n �s elv�g�dtam. Azt a rohadt! EZ ROHADTUL F�JT! Nem igaz,
hogy csak �n lehetek ilyen b�na. Ez a barom meg m�g arra sem m�ltat, hogy r�m n�zzen. H�t ez kurva
j�! Ha � �gy, akkor �n is �gy. Nehogy m�r itt k�regessem magam! Heh! Most j�n az, hogy �n rohadtul
bedurcizok!
-Kifel�. – motyogtam. Azt hittem, hogy a fejemhez v�gja, hogy ne parancsolgassak vagy hasonl�, de
sz� n�lk�l fel�llt �s kiugrott az ablakon. Ez m�g jobban f�jt, mintha besz�lt volna. Most komolyan,
ugye nem indultunk el afel�, hogy szak�tunk? Lehet, hogy bunk�, de �n szeretem! M�r akartam
indulni a suliba, amikor r�j�ttem, hogy szombat van. Okos vagyok ugye? De most ez a legkisebb
gondom. Ichigoval mi lesz? Tuti, hogy nem fogja idetolni a k�p�t! �n meg nem tudom, hogy hol
lakik. Fantasztikus. Megn�ztem a telefonk�nyvbe, de nem tal�ltam semmit. A neten �s n�zel�dtem, de
szint�n semmi. Ez az �n form�m. Most mit csin�ljak? Nem hagyhatom �gy a dolgokat! Kellett nekem
bedurcizni. Mondjuk, nem hagyhattam, hogy csak � j�jj�n ki gy�ztesen! A fene a b�szkes�gemre!
Any�m robbant be, hogy j�jjek eb�delni. �n meg csak n�ztem r� sz�pen, hogy mi a j� r�knak
eb�deljek 9-kor. De kider�lt, hogy mint m�r sokszor most is t�vedtem �s h�ly�t csin�ltam magamb�l.

Az �r�ra sand�tottam �s l�ttam, hogy f�l 1 van. Ember… K�z�ltem any�mmal, hogy nem vagyok
�hes, de nem hagyott b�k�n. A reggeli vagyis, d�li veszeked�s�nk �ta Ichigoval, pedig pl�ne nem
vagyok �hes, de ideges ann�l ink�bb. Elk�ldtem any�mat oda, ahol m�g nem j�rt. M�g j�, hogy m�r
hozz�szokott az eff�le kit�r�seimhez… F�sultan b�multam ki az ablakon, a levelek m�r kezdt�k
felvenni �szi „ruh�jukat”. Sz�p volt, de most valahogy csak m�g jobban elszomor�tott. Lehet, hogy a mi
kapcsolatunk is �gy �r v�get? �n vagyok a fa, Ichigo a lev�l, a sz�momra legfontosabb lev�l mindk�z�l,
majd, amikor j�n a hideg �s meg�rkezik a t�l, egyszer�en lehull, elhagy? Fen�be, mit dr�m�zok �n itt?
Sosem szerettem az irodalmat… Unottan s�ppedtem bele a puha �gyba.