Ennyi volna? T�nyleg v�ge? Nem hiszem el… nem akarom elhinni, hogy megint b�cs�t kell
mondanom neki! �pp, hogy �jra tal�lkoztunk, �pp, hogy minden kezd a r�gi lenni �s most megint
el akarnak szak�tani t�led? Kegyetlenek! De te is az vagy. Kegyetlen vagy, mert nem veszed �szre,
hogy mennyire k�t�d�m hozz�d, nem veszed �szre, hogy mennyire agg�dom �rted, nem veszed
�szre, hogy szeretek veled lenni… nem veszed �szre, hogy szeretlek… �s ez�rt m�sz most is el egy
sz� n�lk�l! Megint itt hagysz, az �rrel, ami tov�bb n� bennem, ami tov�bb k�noz. T�nyleg nem vetted
�szre? Vagy csak nem akarod �szrevenni? A te szemedben �n csak egy bar�t vagyok, ugye Ichigo?
Vagy tal�n m�g az sem… De mi�rt f�j ez nekem ennyire? Amikor el�sz�r tal�lkoztunk ideges�t�nek
tartottalak, azt�n csak szimpl�n egy idi�t�nak… de… valami�rt a te idi�tas�god olyan im�dnival�.
Vagy ez is csak nekem az? Csak az �n gyomrom h�ny bukfenceket, amikor megl�tlak? Csak �n
reag�lok �gy r�d? Ak�rh�nyszor hozz�m sz�lsz, hozz�m�rsz… a sz�vem ki tudna ugrani a hely�r�l,
de pr�b�lom leplezni! Takargatom el�led Ichigo, mert f�lek, hogy mit sz�ln�l ehhez. Val�sz�n�leg
kinevetn�l, b�r nem �gy ismerlek. Ismerlek �n t�ged egy�ltal�n? Hiszen nem tudom, mi�rt nem
veszel �szre… nem tudom, mi�rt nem fogod m�r fel, hogy…

-… szeretlek…- hangom halk, remeg. Bizonytalan vagyok. Fel sem fogom, hogy �ppen mit mondok.
Te j� isten! Mit mondtam?! –�gy �rtem k�sz�n�m! – pr�b�ltam menteni a helyzetet, de tal�n csak
rosszabb lett. Meg�llt�l, fel�m se fordult�l… mintha gyomorsz�jon v�gtak volna! Tudtam, hogy te
nem �rezn�l �gy ir�ntam soha, de a sz�vem m�ly�n valahol m�g rem�nykedtem. �n h�lye… h�lye,
h�lye… Nekem ez nem megy. Ezek ut�n m�gis, hogy n�zzek a szemedbe? Mindent elrontottam,
azt a kicsi helyet is, amit elfoglaltam a sz�vedben, m�g azt a picit is elvesz�tettem… �r�kre…
Tested r�zk�dik! Te most… kinevetsz engem? Ichigo! Te komolyan ilyen lenn�l? Nem el�g, hogy
visszautas�tasz, m�g ki is g�nyolsz? Nem �gy ismertelek meg t�ged! Csal�dott vagyok… igen… az
vagyok… a k�nnyeim… meg�ll�s n�lk�l hullnak… megr�katt�l… Lassan fordulsz fel�m �s n�zel a
szemeimbe. Ne! Nem akarom, hogy l�ss! Nem akarom l�tni a g�nyos mosolyt az arcodon, nem
akarlak t�bb� l�tni… Csak tudn�m, mi�rt f�j ez ennyire! Miket is mondok, hiszen tudom, mi�rt van…
az�rt, mert �n, t�nyleg szeretlek t�ged m�g most is… de nem hittem volna, hogy te ilyesmire k�pes
vagy! Csal�dtam benned… Egy kar, majd m�g egy. Er�sen �lel mag�hoz… mi ez? Nem l�thatom, mert
h�tulr�l von mag�hoz. Mi t�rt�nt? Nem �rtek semmit. Ichigo!

-Ha tudn�d, hogy milyen r�g�ta szeretn�m ezt hallani… - d�nny�g�d k�b�t�an a f�lembe.
Elgyeng�ltem… Nem �lmodom? Ez, ez t�nyleg megt�rt�nt? A karjaid… a tested… mindened olyan
m�rhetetlen nyugalmat sug�roz. Mintha v�gre c�lhoz �rtek volna. Ichigo, te… Lehets�ges lenne, hogy
te is ugyanazt �rezted m�r r�g�ta, mint �n? De akkor mi�rt nem mondtad el nekem? Nem, t�vedek…
biztos, hogy nem �rzel �gy. Olyan buta vagyok… S�rok… megint… de most mi�rt? M�r megint Ichigo
miatt… nem is… m�g mindig Ichigo miatt…

-Rukia! – ford�tott�l magad fel� hat�rozottan. Nem mertem a szemeidbe n�zni. –N�zz r�m. –
mormogtad t�relmetlen�l. Nem! F�lek! -Rukia… n�zz r�m! – kezed gyeng�den �llam al� helyezted
majd �vatosan felemelted azt. Most m�r l�tod… A s�r�st�l eltorzult arcom, a kis�rt szemeimet, amiket
nem merek a ti�dbe f�rni, mert t�ls�gosan tartok a g�nyt�l, amit l�tn�k benne. Ker�l�m a k�v�ncsi �s
k�vetel�z� szemeidet, f�lek a visszautas�t�st�l. F�lek t�led Ichigo…

-Rukia… - arcom f�l tenyeredbe fogod, amit�l kellemesen megborzongok. –Mi�rt s�rsz? – fejed
nyugodtan f�rod nyakamba. �rzem a leheleted a b�r�m�n, kellemesen csiklandoz, de �get is…

-Azt hittem, hogy te… - suttogtam hajadba b�jtatva akaimat.-… hogy te… nem…

-El�g… - v�gt�l k�zbe morcosan. –Ne mond ki… idi�ta… - s�rt�d�tten nzel r�m nekem pedig nevetni
lenne kedvem. Hogy lehettem ilyen buta? Hiszente sosem tenn�l ilyet. M�gha nem is �rezn�l �gy,
mint �n, sosem lenn�l k�pes ezt �gy a k�pembe v�gni, ugye? M�sik kezed is most m�r arcomon
pihent, ajkaid sz�p lassan az eny�mhez k�zeledtek. Ez nekem t�l hirtelen j�tt! De nem akarlak
elutas�tani t�ged, soha! G�rcs�sen szor�tottam �ssze k�nnyekt�l nedves pill�imat �s v�rtam, hogy
mikor �bredek fel! De a v�rt �rz�s helyett valami teljesen m�st tapasztaltam meg. A t�r�d�st! Nem
vetetted egyb�l magad r�m, apr� puszikkal t�nteted el k�nnyeimet az arcomr�l �s ez a cselekedeted
sz�momra olyan gesztus, ami m�rhetetlen bizalmat von maga ut�n! V�rsz r�m! Sz�momra most
sz�letett meg valami k�z�tt�nk, valami, amit semmi nem szak�that el, mert ez a szerelem, �s
a szerelem, ha igaz, akkor �r�k! Annyira boldog vagyok most, hogy el sem hinn�d, ha ezt most
sz�v� tenn�m, �gy, h�t bizony�tok! L�bujjhegyre �llok, b�r �gy is alig �rem el, amit akarok. Ajkaimat
cs�ndesen, de ann�l izgatottabban nyomom a ti�dnek, �rzem, hogy megremegsz, hogy elmosolyodsz
�s, hogy v�g�l kedvesen visszacs�kolsz. �s most sem sietsz, lassan sim�tod v�gig nyelvedet fels�
ajkamon, utat k�rve magadnak �s �n, b�r bizonytalanul, de engedek neked. Ezen felb�torodva m�r
sokkal intenz�vebben cs�kolsz, nagyon tetszik… Mindenem bizsereg! Ki kell mondanom! Tudnod kell!

-Szeretlek! – mosolygok r�d f�lig �r� sz�jjal. Szemeid m�rhetetlen boldogs�gr�l �rulkodnak, tudom,
hiszen ismerlek! –Nagyon szeretlek! – b�jok hozz�d m�g mindig vigyorogva, mint a tejbet�k. Hevesen
vonsz magadhoz, mintha �n lenn�k a legf�ltettebb kincsed ezen a vil�gon. �rzem, hogy szeretsz,
tudom, hogy szeretsz… �s ez boldogg� tesz! De m�gis, hallani akarom…

-�s te? – kukkantok fel r�d f�lve.

-Idi�ta! – p�ck�l�d meg a homlokom, de tov�bbra is karjaid k�zt tartasz �s n�zel r�m azzal a
let�r�lhetetlen mosollyal az arcodon. –Nagyon szeretlek! Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek! –
duruzsolod hajamba. Megremegtem, boldog voltam, s�rtam… -�s k�sz�lj fel, hogy ezt m�g sokszor
fogod hallani!