Nem lehet, hogy pont most… F�lve r�d sand�tottam. Agg�d�s �s csal�dotts�g csillogott a
szemeidben. B�ntudatom lett. Tudom, hogy miattam vagy szomor�. Tudom, hogy seg�teni
akart�l. Tudom, hogy d�lut�n, a furcsa viselked�sed erre szolg�lt. Meg akart�l �ll�tani.
Helyettem harcolt�l volna, csak ne legyen �gy v�ge. De m�gis…
-Sajn�lom… - mormogtam megmaradt er�mmel. D�bbenten n�zt�l r�m. Folytattam. –
Sajn�lom, hogy… a v�gs�kig magamhoz l�ncoltalak…
-Idi�ta! – szidt�l le azonnal d�h�sen, mik�zben a k�nnycseppek keseredetten sz�ntott�k fel
feh�r, szinte m�r porcel�nszer� b�r�det. –H�t nem vagyunk bar�tok? – itt d�bbentem le.
Bar�tok? Kikerekedett szemekkel n�ztem r�d �s te f�lre�rtetted. Azt hihetted, hogy most
d�bbenek r� arra, hogy t�nyleg bar�tok vagyunk. Mekkor�t t�vedsz! Az �n eszes Ruki�m
ilyen k�nnyen f�lre�rti a mondand�mat? Mikor te, csak is te mindig tudtad mit akarok, mire
gondolok! �s most m�gis! Pont most? Most kell f�lre�rtened engem? Bar�tok vagyunk…
igaz. De, �n csak most d�bbentem r� arra, hogy eg�sz eddig… t�bbet akartam! Sokkal t�bbet!
�nz� m�don azt akartam, hogy mellettem l�gy, hogy vigy�zhassak r�d, nem is, hogy te
vigy�zhass r�m. Nem mutattam soha, igaz. De, ha veled voltam, akkor mindig minden sokkal
k�nnyebb volt. Most m�r tudom… N�lk�led semmit sem �rek. �s most, hogy az elveszt�sed
k�sz�b�n �llunk, k�ts�gbe estem! F�lek! Nincs er�m kimondani, hogy mennyire fontos
vagy nekem. A b�k�s f�lhom�ly siet�sen mag�ba z�r �s nem enged ki onnan… utolj�ra a
k�nnyekben �sz� arcodat l�tom. T�nyleg… m�g sosem l�ttalak s�rni… A s�t�ts�g kedvesen
�lel kebl�re �s �n nem ellenkezek…

*

Ezer �s ezer gondolat cik�zik a fejemben sz�ntelen�l. Az er�m, Rukia a t�bbiek… minden…
Tudom, hogy mindenki itt van �s, hogy �n a szob�mban vagyok. De egyel�re nincs er�m
kinyitni a szemem �s azt mondani, j�l vagyok. T�nyleg nem vagyok j�l… de lehet, hogy ez is
csak egy �jabb indok, hogy ne kelljen a szemedbe n�znem. Ezek ut�n, nem lenne b�tors�gom
�gy tenni, mintha nem t�rt�nt volna semmi, mert nagyon is sok minden t�rt�nt! K�nnyeket
hullatt�l miattam! Milyen elfuser�lt helyzet ez m�r? �n, egy l�ny seg�ts�g�re szoruln�k? Nem.
Hova lenne akkor a b�szkes�gem? Ha m�r id�ig eljutottam, annyival tartozom neked, hogy
nem okozok m�g t�bb f�jdalmat. Ha l�tn�d rajtam, hogy mennyire szomor� vagyok, nem
az jutna eszedbe, hogy miattad vagyok ilyen, hanem azt gondoln�d, hogy elvesztettem az
er�m �s ez�rt tehetetlen vagyok, te seg�ten�l, �n pedig ell�kn�lek magamt�l. Val�sz�n�leg �gy
lenne… De ezt �n nem akarom! R�d volna most a legnagyobb sz�ks�gem, de tudom, hogy ez
lehetetlen! Olyan, vagy mint az es�. Hirtelen �s v�ratlanul belecs�ppensz az �letembe azt�n,
ha a nap kis�t, elt�nsz! M�r pedig most s�t a nap. Ez�rt nem merem kinyitni a szemem. Ez�rt
nem merek r�d n�zni, holott a te b�ztat� tekintetedre lenne a legnagyobb sz�ks�gem. R�d van
sz�ks�gem Rukia!
-Ichigo! – hajolt�l f�l�m, amint v�gre kinyitottam a szemem. Semmi kedvem nem volt
sz�n�szkedni, de musz�j volt. Gyorsan fel�ltem �s k�rd�n n�ztem mindenkire. K�v�ncsis�got
m�melve k�rdeztem, hogy hol vagyok �s mi t�rt�nt. Te felelt�l egyed�l. Nem csal�dtam
benned. Nem hallgat�sra, hanem szembes�t�sre van sz�ks�gem. Mert ak�rh�nyszor
mondogattam magamban, egyszer�en sem hittem el! De te, mint mindig, most is tudtad mit
tegy�l. Tekintetem bocs�natk�r�en f�rtam a szemeidbe. Nem mertem volna ezt megtenni,
ha nem adsz r� lehet�s�get. Te tudtad, hogy mennyire b�ntudatom van. Tudtad, hogy
bocs�natot akarok majd k�rni. Tudom, hogy nem haragudt�l r�m, m�gis megadtad nekem
ezt a kis gesztust, amit�l m�ris jobban �reztem magam. Halv�nyan mosolyogtam, meg nem
�rt� tekinteteket l�ttam csak. Kiv�ve egyet. A ti�det. A te gy�ny�r� szemeid m�g most is
helyesl�en csillogtak. Felkeltem �s k�rbe n�ztem. Nem a szob�mra voltam k�v�ncsi, hiszen
j�l ismerem, hanem a v�rosra. Senki l�lekenergi�j�t nem �rzem! Olyan �resnek �rzem �gy

magam! Amikor legel�sz�r �reztem mindenkit a v�rosb�l, �gy �reztem magam, mintha egy
perc nyugtom nem lenne, mintha soha sem lenn�k egyed�l, most meg, �ppen az ellenkez�j�t.
Nevets�ges ez is. Felkaptam egy kardig�nt magamra �s kimentem az utc�ra, h�tha ott m�g
�rzek valamit, de csal�dnom kellett. Seg�lyk�r�en n�ztem r�d, de �szrevettem valamit!
Nem lehet! M�r t�ged is egyre gyeng�bben �reztelek! �s ez f�jt minden probl�m�m k�z�l a
legjobban. A te elveszt�sed!
-�gy t�nik… - sz�lalt�l meg �s �n minden szavadat csak �gy ittam. -… itt a b�cs� ideje. –
nem! Ne mond ezt! Lehetne m�sk�pp is! Urahara biztosan kital�lna valamit! Nem t�rt�nhet
�gy! Megint �nz� vagyok… neked ez a legjobb megold�s. Visszat�rsz, SS-be ott folytatod a
munk�d… engem pedig elfelejtesz…
-Igen… - hangom el�gg� hat�rozatlan. �s ezt te �szre is veszed. Nem, nem a hangomat,
hanem a bizonytalans�gomat, a tehetetlens�gemet, azt, hogy milyen szomor� vagyok. Benned
viszont semmi k�ts�g nincs. Hat�rozott l�ptekkel indulsz, el fel�m majd �llsz meg t�lem p�r
cm-re. Ezzel tov�bb fokozva bennem a d�h�t. T�bbet nem lehetek hozz�d ilyen k�zel!
-Ne v�gj m�r ilyen szomor� arcot! – �t�geted meg kedvesen mellkasomat. –Nem most l�tsz
utolj�ra, am�gy meg, �n b�rmikor l�thatlak.
-Ett�l valahogy nem nyugodtam meg. – mormogom fesz�lten. Persze, hogy nem nyugodtam
meg. L�tni foglya a sz�nalmas viselked�semet. B�rmennyire is er�s akarok lenni �s
nyugodtan t�rni ezt az eg�szet, nem megy! Elfogadni, hogy t�ged elvegyenek t�lem? Soha!
-Na, Ichigo. – mosolyogsz r�m olyan kedvesen, mint m�g eddig soha. Szemem f�jdalmasan
kerekedik el, amikor egyre csak halv�nyulsz.
-Mindenkit �dv�zl�k. – mormogom kib�jva a komoly szavak kimond�sa al�l. Egy cs�ppnyi
csal�dotts�got v�lek felfedezni rejt�lyes szemeidben. Nem tehetek r�la, hogy nem b�rok
megsz�lalni. Pedig nem akarlak k�tked�sek k�z�tt hagyni. M�r alig l�tlak, sz�vem ijedten
dobban meg. Nem engedhetlek el �gy.
-V�rni foglak… - ny�g�m ki v�g�l iszonyatosan komoly k�ppel. –Ameddig csak kell…
-Ichigo… - lehajtott fejjel �llt�l el�ttem, m�r alig l�ttam arcodat. Nagy leveg�t vett�l
fejedet gyorsan felemelve m�g megaj�nd�kozt�l egy nagyon apr�, halv�ny kis mosolyszer�
grimasszal. –Sietni fogok… - mondod, m�g b�cs�z�ul majd egyed�l hagysz… egyed�l a
gondjaimmal, a f�jdalommal �s a szerelemmel…
-K�sz�n�m… Rukia…