3.Fejezet

Szerencs�re vagy nem, minket is bevontak a produkci�jukba. M�r ha ezt annak lehet
nevezni… Ott �lltunk Momoval a sz�npad k�zep�n mik�zben �k k�r�l�tt�nk m�szk�ltak
�s �nekelt�k az egyik legszerelmesebb sz�mukat. Az a vicces, hogy bolond m�dj�ra m�g
�lveztem is, ahogyan sorba kapom t�le az �that� pillant�sokat, a cs�bos mosolyokat, a
sz�p szavakat. Teljesen elbor�totta az agyamat ez az �mely�t� �rz�s! Mi�rt �rzem magam
ilyen… j�l? Mi�rt �rzem m�r most azt, hogy nem b�rn�m sok�ig n�lk�le? Mi�rt vagyok ilyen
bolond? A sz�mnak hamar v�ge lett, m�r a priv�t kis �tterm�kben cs�cs�lt�nk �s ett�nk,
mik�zben rengeteg k�rd�ssel lett�nk bomb�zva. Csal�dr�l, hobbinkr�l, �rdekl�d�si k�r�nkr�l
meg ilyenekr�l lett�nk kifaggatva. Momo kicsit sem felt�n�en b�multa a vele szemben �l�
feh�r haj�t, akit, ut�bb megtudtam, hogy Toushironak h�vj�k. Vagyis sim�n csak Toushi.
�h! Meglepetten vettem �szre a narancshaj� arc�n egy apr� kis morzs�t. Jajj nekem! Most
mit csin�ljak? Le k�ne t�r�ln�m vagy legal�bb sz�lni neki! De nem merek! Istenem, de
szerencs�tlen vagyok! H�t, most, na! Merjen az ember nyugodt �s hat�rozott maradni egy
ilyen Isten t�rsas�g�ban, r�ad�sul a t�bbiek is itt vannak. Olyan �des, ahogy r�m n�z k�rd�n,
ahogyan azt k�rdi t�lem, „mi a baj”. V�rjunk?! � most k�rdezett t�lem valamit �n meg csak
b�mulok r�, mint egy fogyat�kos, na, sz�p! Mondani k�ne valamit nem? Na, j� azt hiszem
ennyi b�ven el�g bel�lem…
-Mmm… j�l vagyok. – motyogtam halkan les�t�tt szemekkel. Kikerekedett szemekkel n�zett
r�m, majd elmosolyodott. Mi�rt mosolyog? Most pl�ne zavarban vagyok, hogy sz�ljak �gy
neki? Tuti, hogy az �js�g�r�k, f�nyk�p�szek berobbannak majd, csak id� k�rd�se, nem lehet
morzs�s az arca! Kezdtem b�tors�got venni magamon, gondoltam abb�l m�g nem lehet baj,
ha sz�lok, hogy t�r�lje meg az arc�t.
-�hm… - ennyi! Nem b�rtam tov�bb mondani. De ez is el�g volt… legal�bb is arra, hogy
mindenki engem b�muljon. NE M�R! Ez az este k�sz borzalom! Mi�rt vagyok ennyire
zavarban? K�sz… ennyi…
-Rukia? – n�zett r�m k�rd�n a narancs. �RISTEN! A nevemen sz�l�tott! Olyan furcsa volt a
nevemet t�le hallani, hogy az valami hihetetlen, de valahol… legbel�l nagyon tetszett ez az
�rz�s!
-Te-tess�k? – gagyogtam zavartan.
-Baj van? Eg�sz este mereven b�mulsz… - mormogta. H�la a j� istennek! Volt benne annyi,
hogy a t�bbieknek nem tett eml�t�st arr�l, hogy �t n�ztem eg�sz v�gig. Most erre mit k�ne
mondanom?
-Semmi csak, van egy kis… morzsa… - motyogtam, mindenki kig�vadt szemekkel n�zett
r�m. Na, ha m�r elkezdtem, akkor fejezzem is be! –Van egy kis… morzsa… az… az arc-
arcodon…
-�h! – lep�d�tt meg. Megt�r�lte a sz�j�t, de m�g mindig ott volt. –Most j�? – Csak a fejemet
voltam k�pes megr�zni jelezve, hogy a morzsa nem t�g�tott. Megint megt�r�lte, de azt a pici
helyet a sz�ja sark�ban mindig kihagyta. Megint feltette nekem ugyanazt a k�rd�s�t.
-Most… sem j�. – n�ztem r� kicsit hat�rozottabban. Komolyan kezd ideges�teni az a kis kaja
marad�k! Az miatt vagyok ilyen fesz�lt! Kicsit morcosan n�zett r�m, megt�r�lte m�g egyszer,
de csod�k csod�j�ra most sem siker�lt azt a bigy�t elt�ntetni onnan, remek. Most m�r t�nyleg
ideges vagyok! Fogtam magam, egy picit felemelkedtem a sz�kemb�l � odahajoltam hozz�,
majd enyh�n remeg� kezekkel let�r�ltem a morzs�t onnan. Amikor hozz��rtem azt hittem,
hogy �sszeesek! Ilyen… lenne, hozz��rni? Egy apr� kis mozdulat m�gis mekkora jelent�s�ge
van! A narancska d�bbenten n�zett hol r�m, hol pedig a kezemre, ami tov�bbra is ott pihent
az arc�n. �RISTENEM! H�t norm�lis vagyok �n? J�, erre SENKI ne v�laszoljon, ez csak egy
k�lt�i k�rd�s volt. Mi�rt nem veszem el a kezem? L�tom rajta, hogy zavarban van, ahogy �n
is, de tudom, tudom, hogy � nem olyan szempontb�l zavart. Megfogta a kezem (itt azt hittem,
hogy el�julok, de komolyan) p�r pillanatig, ami nekem �vezredeknek t�nt, nem engedett el.
Az �js�g�r�k meg persze, hogy most j�ttek be. Amint megl�ttak minket �gy �s el is jutott

a tudatukig, hogy Kurosaki Ichigo a BEAST f��nekese �ppen az �n kezemet szorongatja,
el�kapt�k a f�nyk�pez�t �s j�tt az a bizonyos „cs����z”, amit mindig ut�ltam, de most
k�l�n�sk�pp. Olyan szerencs�tlen�l megd�bbent fejet v�gtam, hogy az valami hihetetlen.
Azt�n m�r kezdtem bek�nnyezni a sok vakut�l…
-J�l van emberek! – engedte el a kezem. –Ki lehet innen menni.
-De… - pr�b�ltak ellenkezni a fot�sok �s az �js�g�r�k is egyben, de az � kem�ny pillant�s�t
l�tva fogt�k magukat �s elmentek. EZ AZ! S�hajok k�zepette �lt vissza a hely�re majd
ism�telten r�m figyelt.
-K�szi. – mosolyodott el �desen. NYUFF! Ezt nem b�rom! Mindj�rt orrv�rz�sem lesz! De
az nem a fi�knak szokott lenni? L�nyegtelen… Megint ilyen baroms�gokon gondolkozom,
ahelyett, hogy feleln�k valamit, ahogy azt egy �rtelmes emberhez illik…
-Nincs… mit… - ezt most komolyan v�lasznak sz�ntam? J�zusom… Pr�b�ltam egy kisebb
mosoly f�l�t is mell� csatolni, hogy valamivel emberibb legyen ez a kis v�lasz. Persze �
egyb�l felb�torodott �s hatalmas vigyorral az arc�n kezdett velem besz�lgetni, hogy mi a
kedvenc sz�muk t�le. NA, NE! Ett�l f�ltem! �n nem tudom az egyik sz�muk c�m�t sem…
Most mi a j� r�kot csin�ljak? Momo h�la istennek kih�zott a szarb�l! �r�k �letemben h�l�s
leszek neki ez�rt!
-Term�szetesen a Bad Girl a kedvence! – sz�lalkozott fel el�gg� hevesen.
-�, igaz�n? – vonta fel j�t�kosan a szem�ld�k�t a t�sis haj�. Mi�rt nem h�vom egyszer�en
Ichigonak? Most komolyan… Ja, �s mi�rt van olyan �rz�sem, hogy ez most nem fog nekem
tetszeni? Mi�rt �rzem azt, hogy Momo ink�bb kicseszett velem, mintsem seg�tett? Mi�rt van
ilyen sok mi�rt? Jujj, ebbe bele fogok �r�lni! V�rjunk? Azt hiszem, hogy m�r meg is t�rt�nt…
pontosan… 16 �ve, azon a szerencs�tlen napon, amikor is �n kikukucsk�ltam �s elkezdtem
b�gni. Milyen siralmas kezdet nem? Sz� szerint… Tess�k, m�r megint miken j�r az agyam?
-Mond csak, nincs neked egy b�ty�d? – k�rdezte k�v�ncsian a narancshaj�.
-D-de! – lep�dtem meg. Ok�, szidhattok, elfelejtettem eml�t�st tenni arr�l, hogy van egy 21
�ves b�ty�m, n�v szerint, Kuchiki Byakuya.
-J�zusom! A b�ty�d a menedzser�nk! – csattant fel kicsit sem halkan…
-Igen? – d�bbentem meg �n is. Azt tudtam, hogy valamelyik jap�n fi� banda menedzsere,
de, hogy pont az �v�k! Ilyen v�letlen nincs az biztos! Ez nagyon durva! Minden szem r�m
szegez�d�tt bele�rtve Momo�t is! Kezdtem nagyon zavarba j�nni, hogy ilyen cs�nd van �s,
hogy mindenki engem vesz szem�gyre, mintha b�nt k�vettem volna el!
-�hm… - n�ztem a narancshaj�ra seg�lyk�r�en, aki h�la istennek �rtette mit akarok.
-Akkor… mi legyen a desszert? – mosolyodott el.
-Csokitorta! – v�gtam r� azonnal. Opp�! Ezt nem kellett volna, de mikor annyira, de annyira
im�dom a csoki tort�t!
-Rendben. – nevette el mag�t a narancska. A k�rt s�ti nemsok�ra az asztalon d�szelgett
engem az �r�letbe kergetve. Ugyanis! Senki sem volt hajland� venni bel�le, mindenki csak
szemezgetett vele. Komolyan, ezek ki akarnak ny�rni? �lvezik, hogy k�noznak?
-Na, mi van? – mosolyodott el g�nyosan bar�tn�m. –Csak nincs valami baj?
-De, van! A vil�g legnagyobb b�n�t k�vetitek el! – mormogtam elfojtott hangon.
-Ajjaj! – h�z�dott arr�bb Momo. A csoki tort��rt �l�k! – Halottak vagyunk…
-Mi�rt? – �rtetlenkedett narancska. Olyan �des volt, ahogyan �ssze, vissza, n�zett hol r�m,
hol pedig bar�tn�mre, hogy minden „d�h�m” elsz�llt. Heh! Meg�szt�tok, de csak most
az egyszer! Hogy �n, hogy tudok, ilyen gyors hangulatv�ltoz�sokat leproduk�lni azt nem
tudom, de azt bizton �ll�thatom, hogy t�bbet m�s fi�ra nem tudok n�zni! Tudom, egyszer�en
h�lyes�g, de nem tudok ellene tenni semmit, b�rmennyire is szeretn�k ebb�l a zavar�,
hom�lyos k�dfelh�b�l kikeveredni… nem megy… nem megy… nem megy…