Higuchi Tenshi, �s a fic c�me L�ttam

L�ttam, ahogy szenved, ahogy a nevemet �v�lti, l�ttam, a k�ts�gbeesett
arc�t, mert el� �lltam.
Az a borzalmas k�ldet�s, �r�kre megmaradt az �letemben.

Kurosaki klinika 22: 30…

Tudtam, hogy alszik, de nem igaz�n zavart. T�bbsz�r is volt m�r ilyen,
mikor Ichigo elvesztette a szellemi erej�t, mindig bem�sztam az ablakon, �s
figyeltem, hogy alszik. Tudtam, hogy nem l�t engem, �s meg voltam gy�z�dve
r�la, hogy nem is fog… de egy �v ut�n… Ichigo visszakapta a
szellemi erej�t, �s �jra l�tott minket… l�tott engem. Nem hittem
volna, hogy �jra boldog lehetek, de visszakaptam, �s ez mindenn�l fontosabb
nekem. Mikor bem�sztam az ablakon, halkan r�l�ptem az �gya v�g�re, majd a
padl�ra �s az �gy sz�l�n le�ltem. Nem �bredt fel, l�tszik, hogy nagyon
m�lyen alszik. Soha, nem mondtam, vagy mutattam ki olyan dolgokat, amivel
el�rultam volna, hogy mennyire szeretem, mert � m�st szeretett.
-       Nem b�rom ki. – S�gtam, majd belet�rtam Ichigo, selymes,
narancss�rga f�rtjeibe. Morgott valamit, de nem hiszem, hogy fel�bredt
volna. Az egyik narancss�rga tincset, az ujjam k�r� csavartam, majd
elengedtem. Nem tudom elengedni, jobban mondva nem akarom elengedni,
k�ptelen vagyok r�. A mobilom, hirtelen kezdett el jelezni, d�bbenetemben
leestem az �gyr�l, �s a padl�n �rtem f�ldet. Ichigo mozgol�dni kezdett, de
mikor kinyitotta szemeit, m�r �lltam.
-       Rukia? – R�m emelte barna tekintet�t, majd fel�lt az �gyban szemeit
d�rzs�lve. – Hol van?
-       Neked ahoz semmi k�z�d. – Mondtam, majd r��lltam az �gyra, �s
kitettem, az ablakon a l�baimat. – Majd k�s�bb ben�zek. –
Kiugrottam az ablakon, �s el�vettem a mobilomat, hogy megn�zzem, hol van a
lid�rc. Mikor megbizonyosodtam r�la, hogy az erd�be van, vill�ml�p�ssel
ugr�ltam �t a tet�k�n. Amikor oda �rtem, nem hittem a szememnek, egy
arancar �llt szembe velem. R�g�ta nem l�ttam egyet sem, pedig az �sszes
szabadid�met Karakur�ba t�lt�ttem. Vigyorgott, az arca pedig mocskos volt a
v�rt�l. Hirtelen, m�g�ttem termett �s csak �pp, hogy h�r�tani tudtam, m�ris
j�tt a k�vetkez�. Nem tudom, h�ny perce harcoltunk, �reztem, hogy az er�m
egyre fogy. Hirtelen h�r�totta a t�mad�som, �s a f�ldre szegezte a kardom.
V�rakoz�s n�lk�l csapott le r�m, �n pedig csukott szemmel v�rtam a
f�jdalmat, ami elmaradt, �s helyette kardok csattog�s�t halottam.
-       Minden rendben… Rukia? – Feln�ztem, �s egy narancss�rga
hajkoron�t l�ttam meg. Megk�nnyebb�ltem, de ugyanakkor f�lelem lett �rr�
rajtam.
-       Te idi�ta, megmondtam, hogy maradj otthon. – M�rgesen n�ztem
Ichigora, �s m�r mondtam volna a k�vetkez� mondatomat, de �reztem, hogy
f�jdalom nyilall az oldalamba, majd a f�nak csap�dtam. Pr�b�ltam
�sszeszedni magam, f�jdalom ittasan fel�lltam, majd megfogtam az oldalamat,
amin meleg folyad�kot �reztem… h�t persze, hisz megv�gott.
-       Rukia? – Ichigo mellettem termett, �s ijedten n�zett r�m.
R�mosolyogtam, majd elengedtem a sebemet, �s felv�ve kardomat magam el�
tartottam.
-       �n j�l vagyok, te viszont menj haza! Csak nem r�g kaptad vissza a
szellemi er�det, m�g nagyon instabil a hollow �ned. – Ichigo el�
�lltam, egyik kezemet magam mell� emeltem, jelezve, hogy maradjon ott, ahol
van. – T�ncolj Krist�lyh�leple, m�sodik t�nc H�vihar! – A
Zampakutomb�l hirtelen t�rt el� a h�, els�p�rve az espadat. Mikor le�lt a
h�, megl�ttam a f�ld�n hever� epspadat, �s magamban elk�nyveltem a sikert.
– Gyer�nk, most azonnal hazaviszlek! – Fordultam Ichigohoz �s a
l�lek�l� kardomat a hely�re cs�sztattam.
-       Ne parancsolgass nekem, id�sebb vagyok…
-       Nem gondoltad �t, amit mondt�l. – Mosolyogtam meg a dolgot, majd
mindketten, az erd�b�l kivezet� �t fel� kezdt�nk menni. Hirtelen, hatalmas
l�lekenergi�t �reztem, majd az �gen, egy fekete kapu �t�tt lyukat. Egy l�ny
�ll benne, jobban mondva egy espada. Kiugrotta kapub�l, �s a f�ld�n fekv�
espadahoz futott.
-       Hiro? – Szememmel minden mozdulat�t k�vettem. Let�rdelt az
�lettelen testhez, majd meg�rintette az arc�t. Fel�llt, �s fel�m,
ford�totta tekintet�t. Szemei k�nnyesek voltak, �s d�ht�l f�t�ttek. –
Te �lted meg a testv�remet?… V�laszolj! – Hirtelen el�ttem
termett �s megragadta a nyakamat, ha Ichigo nem h�zza el� a kardj�t id�ben,
akkor sz�troppantotta volna a torkom. Az espada a hirtelen t�mad�st�l,
h�tr�bb ugrott.
-       Elint�zem. – Ichigo v�delmez�en el��llt, �s feltartotta a kardj�t.
– Ban-kai. – Hirtelen t�dult az arcomba a hihetetlen nagy
l�lekenergia, m�g magamhoz sem tudtam t�rni, Ichigo v�rakoz�s n�lk�l az
espadanak rontott. Perceken kereszt�l harcoltak, �s nem tudtam semmit se
tenni, csak n�zni Ichigo szenved�s�t, ahogy a bels� Hollowja ellen k�zd.
Ichigo a f�ldre ker�lt, �s l�tszott, hogy nem fog egyhamar fel�llni. A
hollow tenyer�ben, hihetetlen nagy cero gy�lt �ssze, amit nagy villan�ssal
Ichigo fel� l�v�t.
-       RUKIA! – Szemben �lltam vele, a kezeimet, pedig kit�rtam, hogy
min�l t�bbet fogjak fel a puszt�t� er�b�l. L�ttam, ahogy ki�ltja a nevem,
l�ttam az agg�d� tekintet�t, �s akkor r�j�ttem… Hirtelen �rt a
t�mad�s, de nem kapott telibe, az espada rosszul c�lzott, �gy csak a bal
oldali hasfalamat, �s a v�llamat �rte. Er�tlen�l ter�ltem el a f�ld�n, nem
b�rtam fel�llni, a testem t�l neh�z volt. – �gmetsz� Holdagyar.
– A f�ny hirtelen cik�zott �t a tiszt�son, majd kett�v�gta az
espadat. Ichigo hirtelen hozz�m fordult, megford�tott, �s a kezei k�z�
z�rt, j�l esett a k�zels�ge. – Ruki, Ruki mi�rt csin�ltad ezt?
– Elmosolyodtam, �s nehezen de felemeltem a m�g �pp kezem �s
meg�rintettem vele Ichigo arc�t.
-       Nem tudlak elengedni, k�ptelen vagyok r�. – Szemeimbe k�nnyek
sz�ktek, ahogy r�j�ttem, hogy ez a v�ge, de m�g mindig mosolyogtam.
-       M�g, hogy te engem. – Ichigo szomor�an, de elmosolyodott…
meglep�dtem, mikor arcomat k�nnyek �rt�k. – Azonnal elviszlek
Orhihim�hez.
-       Ichigo… – Karjai k�zt tartott �s mik�zben fel�llt,
lepillantott r�m.
-       Hm?
-       Szeretlek. – Ichigo elmosolyodott, majd lehajolt, �s egy gyeng�d
cs�kot nyomott a sz�mra.
-       �n is szeretlek, mindenn�l jobban szeretlek. – M�r nem s�rtam,
hanem zokogtam, hi�ba �lelt cs�kolt, v�gre boldog voltam, mert
r�j�ttem… hogy � csak az eny�m, �s soha sem kell elengednem.