11.Fejezet
Veszeked�st hallottam �s az egyik biztos, hogy Rukia hangja volt. Mit m�velt m�r megint ez
a l�ny? Kelletlen�l fel�lltam �s m�rgesen elindultam a hang ir�ny�ba.
-De akkor is �n voltam itt el�bb! – hallottam egy n�i hangot. Jesszus! Mibe keverem magam?
-Nem! �n voltam itt el�bb! – v�gott vissza Rukia. Any�m, hogy a n�k milyen h�lyes�geken
fen, tudnak akadni!
-Valami gond van? – l�ptem p�tt�mke mell�. Az idegen n�nek kikerekedtek a szemei majd
elmosolyodott.
-Ichigo! – n�zett r�m morcosan Rukia.
-Ichigo? – l�pett k�zelebb a n�. Ugye most nem nyomulni akar? Ennyire nem zavarja, hogy
�ppen egy rep�l�n vagyunk? Meg itt van mellettem valaki. �t �gy l�tszik, ez hidegen hagyja.
-Rukia, int�zd el a dolgod �s menj�nk vissza a hely�nkre. M�r �gy is pikkelnek r�nk a
stewardessek. M�g a v�g�n kidobnak minket a rep�l�b�l. – mormogtam flegm�n.
-Haha! – nevette el mag�t a sz�ke cicababa. –Neked azt�n van humorod! Nincs kedved
besz�lgetni? Szerintem j�l meg�rten�nk egym�st. - sim�tott v�gig a mellkasomon.
-J�… - fintorgott Rukia. Nem csod�lom. Ez a n� gusztustalan. Egy tonna smink, agyon
szolizott b�r. F�jj… Es�lye sem lenne n�lam. Nekem Rukia kell! Ellenben ezzel a csajjal neki
gy�ny�r� h�feh�r b�re van �s teljesen term�szetes arca. Nincs rajta egy tonna smink. Igaz�b�l
semmi smink nincs rajta, de �n �gy szeretem!
-Nincs. – feleltem ridegen. –Rukia siess.
-Nem kell wc-re mennem. – motyogta halkan.
-Remek! – fintorodtam el. –Akkor mi a szarnak j�tt�l a mosd�ba?
-Csak… �gy… - felelte laz�n. Valami m�s! Olyan hallgatag lett! Megs�rt�d�tt volna?
Elk�pzelhet�.
-Istenem, hogy nem tudsz a seggeden maradni. Na, nyom�s vissza! – ragadtam meg
csukl�j�n�l fogva. Komolyan olyan �rz�sem van, mintha az apja vagy b�tyja lenn�k. Ciki.
Le�ltettem a hely�re �s j�l lecsesztem. Persze � durc�san elford�totta a fej�t. T�nyleg hossz�
�t lesz… De mi baja? Ennyire nem szokott visszah�z�dni egy kisebb �sszez�rren�s miatt!
Nem �rtem. V�rjunk csak! Lehets�ges lenne, hogy…
-F�lt�keny vagy? – k�rdeztem g�nyosan.
-MI? – azonnal felkapta a fej�t. –�n nem!
-Dehogynem! – cseszegettem tov�bb. Olyan vicces volt l�tni, ahogyan az arca egyre v�r�sebb
lesz.
-Nem vagyok f�lt�keny! – ord�totta a k�pembe. Azta! Ez hangos volt. Mindenki r�nk n�zett.
-Tudom… - mormogtam mik�zben lehunytam a szemeimet. T�nyleg csak viccel�dtem vele.
Tudom, hogy soha nem lesz f�lt�keny, hiszen nem �gy szeret, ahogyan azt �n szeretn�m.
-Akkor meg mi�rt k�rdezted… - szidott le.
-Csak maradj nyugton. – t�rtem el teljesen a t�m�t�l. Zavarodottan n�zett r�m majd � is zen�t
kezdett hallgatni. M�r 3 �r�ja, hogy elindultunk. �lmos vagyok. El�gg� kor�n kellett keln�nk.
-Eh? – lep�dtem meg. Bal v�llamra n�ztem. Mosolyogva vettem tudom�sul, hogy az �n
kis tigrisem most ink�bb hasonl�tott egy elf�radt kiscic�ra. Szuszogva d�lt neki v�llamnak.
Kezem �n�ll� �letre kelve cir�gatta meg selymes arc�t, amit sz�vem heves dobog�sokkal
jutalmazott. F�szkel�d�tt kicsit majd karomat �t�lelve aludt tov�bb. Arc�t teljesen a v�llamba
f�rta. Wow, hogy lehet �gy aludni? Mindegy! Nem �rdekel. Olyan kis aranyos volt, ahogyan
hozz�m b�jt. Eg�sz �ton el tudn�m n�zegetni! Igaz�b�l most m�rtem v�gig az �lt�z�k�n
is. Nem kellett volna… Ruki�n egy spagetti p�ntos el�gg� kiv�gott, igaz�b�l t�ls�gosan
is kiv�gott sz�rk�sk�kes tunika volt fekete, hogy is mondj�k? Megvan! Fekete hossz�
cicanadr�ggal, amik kiemelt�k v�kony �s sexi l�bait. L�bbelinek pedig egy feh�r top�nka.
�jra a f�ls�j�t fix�roztam. Ez m�r majdnem, hogy szem�rmesen kiv�gott! Mondjuk, a melle
f�l�tt volt sz�val csak �n par�zom t�l a dolgot, de akkor is! T�len megszoktam, hogy hossz�

pulcsikba j�r meg ilyenek. Amikor el�sz�r l�ttam rajta r�vid�jj� p�l�t, ami kiv�gott is volt,
azt hittem meghalok. A nadr�gom most is kezdett k�nyelmetlenn� v�lni. ICHIGO! Kontrol�ld
magad. De h�t, hogyan? �n is f�rfib�l vagyok �m! De musz�j lesz visszafognom magam!
Mell�kesen, mi lesz, ha bikiniben megl�tom? M�r r�g r�j�ttem, hogy nem csup�n fizikailag
vonz�dom hozz�, hanem �rzelmileg is, nem is ak�rhogy. Minden nap rettegek, hogy egyszer
csak j�l lehord a modorom �s viselked�sem miatt, hogy tasz�t�nak tal�lja majd, hogy �n
ilyen bunk� st�lus� vagyok m�sokkal �s sokszor m�g a bar�taimmal is �s vele is… F�lek,
mert nem akarom elvesz�teni, mert m�r �gy is betegesen ragaszkodom hozz�! Legnagyobb
sajn�latomra a meleg k�nyeztet� �rz�s megsz�nt, amint fel�bredt. Pedig olyan j� �rz�s volt
a b�r�m�n �rezni a lehelet�t. Annyira r�m csimpaszkodott, hogy m�r a nyakamn�l �reztem
meleg s�hajait, ahogyan n�ha egy, egy hangosabb cs�r�mp�l�s kicsit felriasztja, de szemeit
nem nyitotta ki. �des volt. T�ls�gosan is…
-Hol vagyok? – k�rdezte �lmosan. Megd�rzs�lte szemeit, �rtetlen�l k�rbe n�zett majd a m�g
mindig engem karol� kez�re pillantott. Szemei d�bbenten �s ijedten csillantak fel, mint akit
rajta kaptak valamin. Istenem megzab�lom! Hogy lehet valaki ennyire aranyos? Most az�rt
sem mosolyodtam el. V�rtam, hogy mit l�p. Remegve megszor�totta a karom majd siet�sen
elkapta kez�t.
-Ne haragudj… - mormogta les�t�tt szemekkel. Heh! K�zvetlen az arc�hoz hajoltam.
�! Teljesen v�r�s volt. Ennyire zavarban lenne? Amikor �szrevett azonnal r�m n�zett.
Tekintet�nk, ha csak p�r percre is, de �sszefon�dott. Megbabon�zva f�rk�sztem azokat a
lila gy�ny�r�s�geket, ami sz�momra a legnagyobb titok! Vajon mire gondol most? Kedvem
csak m�g jobban fokoz�dott, amikor l�ttam, hogy zavartan az als�ajk�ba harap. Szemei n�ha
megrebbentek az izgalomt�l �s zavart�l. K�zelebb hajoltam. Nem b�rta tov�bb. �g� arccal
elhajolt �s kin�zett az ablakon. Tudtam, hogy nem a t�j �rdekli. Egyszer�en csak t�ls�gosan is
zavarba j�tt! De nem csak �! �n is teljesen kik�sz�ltem! Ilyen k�zelr�l m�g soha sem l�ttam
az arc�t, a tekintet�t… az ajkait… elvar�zsolt!
-Hamarosan megkezdj�k a lesz�ll�st. K�rj�k, kapcsolj�k be �veiket. – tudatta vel�nk egy n�i
hang a bemond�b�l.
-Hallottad ugye? – n�ztem g�nyosan Ruki�ra.
-Nem… - �ltette ki r�m a nyelv�t. Ezen is csak mosolyogtam. Bekapcsoltuk az �veinket
majd elhelyezkedt�nk k�nyelmesen. Megkezdt�k a lesz�ll�st. P�r perc ut�n m�r rendes talaj
volt a l�bunk alatt. Renjit �gy kellett ler�ngatni a g�pr�l, mert elaludt �s el�g neh�z volt
fel�breszteni.
-Akkor indul�s. – mormogtam. Mindenki engem k�vetett, mert �n voltam itt egyed�l ismer�s.
Rukia term�szetesen k�rbe, k�rbe rohang�lt �s mutogatott, hogy ez milyen sz�p az milyen
aranyos meg egyebek. P�rszor sz�lnom kellett neki, hogy nem arra megy�nk, de ezen k�v�l
cs�ndes utunk volt. Meg�rkezt�nk a tengerpartra.
-AZTA! – ki�ltott fel a fekete haj� kis p�tt�m. –Ez gy�ny�r�!
-Gyer�nk. Pakoljunk le azt�n ir�ny a v�z! – lelkesedett be Orihime is. Ruki�val vid�man
egym�sba karoltak �s elkezdtek futni. Szerencs�j�k, hogy j� ir�nyba mennek. Persze a
kev�snek nem mondhat� csomagjaikat nek�nk kellett cipelni.
-Itt is voln�nk. – �lltam meg egy feh�r sz�n� h�z el�tt, amin felt�n�en sok �s nagyok voltak
az ablakok. Felmentem a kis l�pcs�n majd kotor�szni kezdtem a zsebemben. Hamar meg
is tal�ltam a kulcsot. Direkt lassan helyeztem bele a z�rba majd m�g lassabban ford�tottam
el. Z�r kattant egyet jelezve, hogy megadta mag�t. Rukia nem b�rta tov�bb. F�lre l�k�tt �s
benyitott a kicsinek nem mondhat� nyaral�ba.