10.Fejezet
Most t�nyleg olyan �rz�sem van, mintha egy csal�d lenn�nk �s Rukia t�nyleg a… feles�gem
lenne! M�g a gondolat�t�l is megborzongok, hogy ez a dr�gas�g az eny�m lehetne!
-Hagyd a pap�t, had pihenjen! – vakarta le r�lam izg�ga „l�nyomat” az �n
im�dnival� „feles�gem”. T�nyleg! Rukia adott Yuzunak egy apr�, de ann�l szeretetteljesebb
puszit majd „lefektette”. �n meg csak ott �lltam mellette �s n�ztem. Ahogyan gyeng�den
megigazgatja a takar�j�t majd egy „j� �jt” puszit nyom a homlok�ra. Minden kisebb nagyobb
mozdulata olyan �vatoss�ggal �s szeretettel volt teli. Mint egy gondoskod� �desanya.
Sz�momra pedig itt szakadt el minden. Minden, ami eddig t�volt tartott t�le. Nem megy!
Nem b�rok �gy vele lenni. Szeretni akarom, �lelni akarom, cs�kolni akarom. Egyszer�en csak
akarom! Mi�rt baj az, hogy v�gre egyszer �n is szerelmes vagyok?
-Rukia… - suttogtam elgyeng�lten.
-Hmm? – fordult meg �s n�zett r�m gy�ny�r� k�v�ncsian f�rk�sz� szemeivel.
-Semmi. – mormogtam.
-Biztos? – l�pett k�zvetlen el�m.
-Igen… - motyogtam majd �tmentem a szob�mba, de a folyos�n megtorpantam. Hallottam,
hogy Rukia ut�nam j�n.
-Furcsa vagy! – �llap�tott meg.
-Nem is. – duzzogtam.
-Ichigo! Ennyire m�r ismerlek! – mormogta agg�d�an. –Tudom, hogy valami bajod van!
-J�l van. Meg vagyok s�rt�dve, mert… �n… - hebegtem. Ki k�ne valamit tal�lnom. Ez el�g
gagyi lesz, de nem jut m�s az eszembe. –Meg vagyok s�rt�dve, mert �n nem kaptam puszit.
-Ne m�r! Most komolyan az miatt vagy �gy oda? – h�ledezett.
-Most mi�rt? – s�rt�dtem meg. Annyira bedurciztam, hogy bev�g�dtam a szob�mba �s
lefek�dtem. Elb�jtam a takar� alatt.
-Na… - �lt le az �gy sz�l�re. Er�teljesen megl�k�tt. �gy kell bocs�natot k�rni? Na, sz�pen
vagyunk! Az�rt sem hat�dtam meg! M�g akkor sem, amikor �reztem, hogy f�l�m m�szik.
Mi lesz ebb�l? Lecinc�lta r�lam a k�k takar�t majd zavartan r�m n�zett. T�relmesen v�rtam.
L�ttam, hogy idegesen az als� ajk�ba harap majd nagy leveg�t v�ve az arcomhoz hajol �s
nyom r� egy gyeng�d puszit. Igaz, alig �rt hozz�m azokkal a fens�ges ajkaival, �n m�gis
teljesen lemerevedtem.
-Rukia… - mormogtam. Ez a puszis dolog nem igen volt j� �tlet! Most teljesen bezsongtam.
-Me-megvolt a puszid… - motyogta paradicsomokat megsz�gyen�t� arcsz�nnel. Hehe! M�g
egy darabig besz�lgett�nk majd r�j�tt�nk, hogy k�s� van. M�g id�ben ki�rt�nk az �llom�sra.
Ha p�r percet is k�s�nk, akkor Rukia lek�si a metr�t. Gyorsan felpattant majd integetett.
Boldog vagyok, de szomor� is… Boldog vagyok, mert mellettem van, de szomor�, mert soha
sem kaphatom meg…
Ilyen �s ehhez hasonl� hangulat� napok voltak az elk�vetkezend� majdnem f�l �vben. Rukia
az�ta is szinte minden nap �tj�n. Sokkal jobban megismert�k egym�st. Ha lehets�ges m�g
jobban megszerettem! Megismerkedtem az anyuk�j�val is. Nagyon rendes asszony. Minden
lehet� alkalmat megragadok, hogy vele lehessek. �s ennek meg van a maga jutalma. Teljesen
a bizalm�ba fogadott, mondhatni �n vagyok a legjobb fi� haverja vagy ilyesmi. De �n nem
csak puszt�n a bar�tja akarok lenni, hanem enn�l t�bb, sokkal t�bb! Most a kocsiban �l�nk
�s a rept�r fel� tartunk. �gy van. Ny�ri sz�net! Sikeresen le�retts�gizt�nk �s megszereztem a
jogsimat is. Annyira j�l �sszej�tt�nk mindenkivel, hogy �gy d�nt�tt�nk k�z�sen megy�nk
nyaralni Okinav�ra. Rukia itt f�szkel�dik mellettem. Teljesen fel van p�r�gve. Nem �rtem
mi�rt ennyire lelkes. Ez csak egy nyaral�s. M�r t�bbsz�r is megk�rdeztem izgatotts�g�nak
ok�t �s mit felelt…
-�n m�g soha nem �ltem rep�l�n! Ez olyan izgi! – felelte mik�zben hevesen mutogatott is
hozz�. Nem is a nyaral�s miatt van �gy bezsongva, hanem a rep�l� miatt. Na, sz�p…

-Nem nagy sz�m. – mormogtam unottan.
-Jajj ne legy�l m�r ilyen begy�p�s�d�tt! – intett le mogorv�n.
-Rem�lem nem fogunk lezuhanni! – remegett meg Inoue.
-J�zusom… - mormogtam.
-N�zd Ichigo! M�r l�tom a repteret! – mutatott el�re.
-Basszus! – nyekegtem. �gy m�gis, hogy lehet vezetni? Ha m�r r�m h�rult a feladat, akkor,
kuss. De nem volt sz�vem elcseszni a j�kedv�t. �gy h�t csak b�lintottam egyet mire m�g
lelkesebb lett. Hihetetlen, mint egy 5 �ves. Ap�m�k m�g�tt�nk j�ttek �s hozt�k a csomagokat,
nem f�rt�nk volna el… �gy is tele van a kocsi. �n, Rukia, Toushiro, Renji �s Inoue. V�gre!
Leparkoltam majd kisz�lltam. Rukia m�r ott pattogott mellett �s „gy�ny�rk�d�tt” a rept�rben.
-Azt�n j�k legyetek! – v�gott h�tba ap�m. –Semmi perverzs�g!
-Kuss. – mormogtam megk�nzottan. Mit k�vettem el, hogy ilyen ap�m lett?
-Ichigo! Vigy�zz magadra �s Ruki�ra is! – �lelt �t kedvesen any�m. Egy r�pke pillanatra �n is
vissza�leltem majd elengedtem �s Rukia anyj�hoz fordultam.
-Nagyon vigy�zz a l�nyomra, meg�rtetted? – n�zett r�m cs�ny�n.
-Persze. – mosolyodtam el. �n fogok a legjobban vigy�zni r�! Egy percre sem hagyom majd
egyed�l!
-Akkor j�! – � is engedett a szigor� arckifejez�s�b�l majd a l�ny�hoz ment �s j� szorosan
�t�lelte. Persze Rukia gyorsan leh�mozta mag�r�l �s ment n�zel�dni. Renjit is �ppen az anyja
nyomorgatta, Toushit is �lelgette volna az anyja, ha hagyta volna. De h�t, Touhsi m�r csak
ilyen.
-Ichigo n�zd! – cib�lta meg a p�l�mat Rukia.
-Mi van m�r? – n�ztem r� idegesen. Ezt fogja csin�lni eg�sz �ton?
-N�zd mekkora az a rep�l�! – mutatott r� egyre.
-Jajj m�r… - horkantam fel.
-�nnepront�! – engedte el s�rt�d�tten a p�l�m v�g�t. Istenk�m…
-Az Okinav�ra tart� g�p 10 perc m�lva indul. K�rj�k, kezdj�k meg a besz�ll�st. – hallottuk a
hangosbemond�b�l. Rukia ugrott egyet �r�m�ben. �gy l�tszik hamar t�ltette mag�t az el�bbi
dolgokon, mert izgalomt�l f�tve megragadta a kezem �s cib�lni kezdett a rep�l� fel�. Nem
b�ntam, s�t! J� volt, hogy fogja a kezem. B�r, � benne biztos nem az zajlik le, mint bennem…
�n legsz�vesebben magamhoz �leln�m! Azt sem b�nn�m, ha lek�sn�k azt a nyomorult g�pet.
Komolyan m�r f�lt�keny leszek a rep�l�kre! Felsz�lltunk az Okinavai g�pre megkerest�k
az �l�hely�nket �s letelepedt�nk. Mit nem l�tok. Rukia f�l le, rohang�l az utast�rben. M�ly
meglep�… Pedig a stewardess sz�lt neki, hogy most m�r �lj�n le, de hallgat ez valakire?
Nem…
-Rukia! – ragadtam meg a csukl�j�t, amikor �ppen mellettem futott el. Komolyan, mint
valami k�ly�k tigris, aki mindent fel akar fedezni.
-Mi az? – n�zett r�m nagy szemekkel.
-Nem gondolod, hogy le k�ne �ln�d? – d�nny�gtem unottan.
-Nem. Mi�rt? – k�rdezte �rtatlanul. Ok�. Elegem van.
-Akkor m�shogy fogalmazom. �lj le a seggedre, k�l�nben nem �llok j�t magam�rt! – hangom
komolya volt, de �, csak is � tudta, hogy nem rosszb�l mondom.
-De… - ellenkezett volna
-Semmi de! �lj le! – mutattam a mellettem l�v� helyre.
-Igenis… - adta meg mag�t. Remek! El�vettem az mp4-emet �s hallgattam egy kis zen�t.
Hal�lra fogom magam unni az �ton… M�r egy �r�ja, hogy felsz�lltunk �s elindultunk
Okinav�ra. Rukia egy darabig durc�san �lt mellettem majd felpattant. G�nyosan r�m n�zett
majd elfutott felt�telezem a mosd�ba. Heh. Most nagyon �r�l mag�nak! Az akaratom ellen�re
is elment. Eddig mindig, ha sz�ltam neki nyugton maradt, de most nem engedett! Ha harc, h�t
legyen harc! Ez a l�ny mindig tuja, hogy mivel dobjon fel! Mondjuk a mosd�ba kimehet! Az

nincs megtiltva! Veszeked�st hallottam �s az egyik biztos, hogy Rukia hangja volt.