9.Fejezet
-Gyere m�r! A busz m�r elment a te dr�ga Ruki�ddal egy�tt. – g�nyol�dott. MI VAN?
-Te meg miket besz�lsz! – akadtam ki el�g rendesen. F�leg, mert igaza volt. De mi az, hogy
a „te dr�ga Ruki�d”?
-Nem nyilv�nval�? Szerelmes vagy bel�, nem? – k�rdezte, mintha ez a vil�g
legterm�szetesebb dolga lenne. BASSZUS! Ez meg honnan j�tt r�?
-Nem vagyok… - vettem fel rideg maszkomat. Renji d�bbenten n�zett r�m.
-Pedig azt hittem. – indult el unottan. Huh! Na, Renjit meggy�zt�k, hogy nem vagyok
szerelmes Ruki�ba. Pedig az vagyok. Nem is kicsit! Az a kis p�tt�m le�nyz� teljesen
elvar�zsolt. Milyen ironikus, hogy ez cs�pps�g, akir�l az ember azt hinn�, hogy m�g
gyerek, hogy pont � dobogtatta meg a sz�vemet. Pont �… Boldog vagyok. M�r most olyan
k�zvetlen�l besz�lget velem! Hihetetlen�l j�l esik! A nap hamar elr�ppent. Renji hazament
�n pedig a metr�n�l v�rtam Ruki�t. 10 perc k�s�ssel meg�rkezett a v�rva v�rt metr�, vagyis a
rajta utaz� Rukia.
-Ichigo! – integetett apr� mosollyal az arc�n. Nem sz�ltam semmit csak odamentem hozz�.
Meglep�dve vettem tudom�sul, hogy nem egyed�l j�tt. Inoue is vele van.
-Szia Kurosaki-san! – mosolygott id�tlen�l.
-Sziasztok. – k�sz�ntem b�r engem fekete a haj� kis cs�pps�g foglalkoztatott legink�bb.
-Akkor ak�r el is indulhatn�nk. – sz�lalt meg Rukia.
-Ja. – mormogtam majd elindultunk. El�g fur�n n�zhett�nk ki. Rukia a jobb oldalamon
lelkesen n�zel�d�tt �s n�ha, n�ha megcib�lta a kab�tomat, hogy �n is n�zzem meg a kirakatot
vagy egy�b m�st. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Inoue pedig a baloldalamon cs�ndben
durc�san j�tt. Ennek meg mi baja? Nem volt id�m gondolkozni rajta, mondjuk �szint�n nem
is akartam, mert meg�rkezt�nk.
-Megj�tt�nk. – mormogtam unottan. Nem csal�dtam hugic�mban. Apr�, de ann�l hangosabb
l�pteket hallottam.
-Rukia-chan! – ugrott a meglepett l�ny nyak�ba.
-Yuzu-chan! – vakarta le mag�r�l.
-�, Inoue-san! – n�zett �rtetlen�l Orihim�re. –H�t te? – k�rdezte d�bbenten. Nekem meg
musz�j volt nevetnem. Yuzu eddig mindig �rte volt oda, de amint megjelent Rukia � m�r nem
is volt fontos. Ez a t�ny pedig hidegzuhanyk�nt �rte Inou�t. Hehe! Persze �n sem maradtam ki
az �dv�zl�sb�l. Yuzu a nadr�gom sz�r�t cib�lta, hogy vegyem �szre.
-�dv itthon, b�tyus. – mormogta zavartan. L�ttam rajta, hogy mennyire szeretn�, ha most
felkapn�m. Az is felt�nt, hogy v�v�dik valamin. Tal�n sz�gyelli, hogy ennyire ragaszkodik
hozz�m? Lehet, hogy Rukia el�tt � nagyl�nynak akar t�nni? De aranyos!
-Gyere ide! – kaptam fel j�t�kosan. Szemei boldogan csillantak fel majd arcocsk�j�t
nyakamba f�rta. Percekig maradtunk �gy, ebben a meghitt pillanatban. Ruki�ra pillantottam,
kedvesen �s elb�v�lve mosolygott r�nk. Bel�m has�tott egy �rz�s! Ez olyan, mintha
egy csal�d lenn�nk! �n hazaj�v�k a munk�b�l �s a gyerk�c�m itthon v�r, majd amikor
meg�rkezem, kedvesen a nyakamba ugrik. Olyan meghitt volt ez a kis jelenet, hogy alig
akartam elengedni Yuzut. Pedig �ltal�ban �gy szoktam levakarni magamr�l, mert ideges�t.
V�g�l leraktam. � azonnal megfogta Rukia �s az �n kezem majd cib�lni kezdett a nappaliba.
Az�rt annyi volt benne, hogy sz�l Inou�nak, hogy j�jj�n. Ruki�val nagyon j�l elvoltak majd
Yuzu hirtelen az �lembe �lt �s komolyan m�regetni kezdett engem �s Ruki�t.
-Ma… j�tszunk… - gondolkozott el. –Pap�s- Mam�st!
-J�zusom… - akadtam ki.
-Ki lesz a papa �s ki a mama? – pr�b�lt belefolyni a besz�lget�sbe, hogy t�nj�n m�r fel
nek�nk, hogy � is itt van.
-Minden k�ppen b�tyus lesz a papa. Az anya pedig… - hol Ruki�ra hol pedig Inou�ra n�zett.
Istenem add, hogy ne Inoue legyen az!

-A mama pedig… Rukia lesz! – fejezte be komoly k�ppel. Most nagyon �r�lt mag�nak, hogy
ilyen �gyesen kiosztotta a szerepeket.
-Inoue? – n�zett k�rd�n Yuzura Rukia.
-� lesz a h�zi�llat… - mormogta mosolyogva, de ez a r�pke mosoly is a fekete haj�nak sz�lt.
Szeg�ny Orihime, az�rt ez el�gg� nagy kicsesz�s.
-�hm… haza kell mennem. – mormogta megsz�gyen�lve Inoue. Meg�rtem, hogy ezek ut�n
ink�bb haza megy.
-Akkor, szia. – integetett neki f�sultan Yuzu.
-Holnap tal�lkozunk! – k�sz�nt el Rukia. Inoue csak s�rt�d�tten b�lintott majd elment.
-Akkor j�tszunk! – lelkesedett Yuzu. –Hmm… Legyen �gy, hogy a papa most �r haza a
munk�b�l! – itt kedvesen r�m n�zett. Ilyenkor olyan cuki! – A mama pedig �dv�zli majd �n
is!
-Remek. – �lltam fel kelletlen�l. Yuzu annyira bele�lte mag�t, hogy sz� szerint ki kellett
mennem �s bej�nn�m mondv�n, hogy akkor nem lenne hiteles. Most komolyan! Mikre r�
nem k�nyszer�l�k csak, mert van egy im�dnival� h�gom! Vil�gf�jdalmas k�ppel mentem
ki a h�zb�l. Persze az aggodalmas „mama” el�tte r�m adta a kab�tomat nehogy megf�zzak.
Ehh… Ez olyan k�nos. M�g az ajt�t is bez�rt�k, hogy hiteles legyen. M�g j�, hogy n�lam volt
a kulcsom. Mi�rt pont �n? B�r, „mama” reakci�j�ra k�v�ncsi vagyok. Vajon, hogy fogadja
majd a… f�rj�t? Vettem egy nagy leveg�t �s kinyitottam az ajt�t majd f�radtan bel�ptem.
-Megj�ttem. – rikkantottam olyan kedvesen, ahogyan csak t�lem telt. De m�g �gy is el�g
lehangol� volt.
-�dv itthon, dr�g�m! – l�pett mell�m mosolyogva Rukia. Dr�g�m? Ez tetszik! Kifejezetten
tetszik! De ez m�g mindig nem k�rp�tol!
-Biztosan elf�radt�l. A vacsora k�szen van! – vette el t�sk�mat. Yuzu id�k�zben azt is a
kezembe nyomta, hogy a rendes f�rj l�tszat�t keltsem.
-�hen halok. – �ltem le egy sz�kre v�rakoz�an. Az �r�ra n�ztem, f�l 4. Ilyenkor vacsor�zni?
Mondjuk t�ny, hogy �hes vagyok. Nem ettem semmit reggel �ta. Kezd olyan �rz�sem lenni,
mintha nem is csak j�tszan�nk. Rukia olyan otthonosan mozgott a konyh�ban, mintha m�r
ezer �ve itt lakna. Igazi h�ziasszony t�pus. Erre a gondolatra megengedtem magamnak egy
kisebb mosolyt. Kotor�szott valamit a h�t�be megvizsg�lta majd egy apr� b�lint�s k�zepette
berakta a mikr�ba �s megmeleg�tette. Am�g a kaja melegedett felt�nt Yuzu is, vagyis a
kisl�nyom…
-Papa! – �dv�z�lt lelkesen. Most mi a szart csin�ljak?
-H�t itt vagy le�nyz�! – kaptam fel � pedig boldogan b�jt hozz�m. Rukia elismer�en
b�logatott. Mire feleszm�lt�nk m�r meg volt ter�tve.
-Egy�nk! – mormogtam majd le�ltem. Rukia mell�m, Yuzu pedig vel�nk szembe.
-Milyen napod volt, dr�g�m? – k�rdezte Rukia k�nyszeredetten Yuzu v�dl� pillant�s�t
k�vet�en. Ember ez m�r beteges…
-F�raszt�. – feleltem az igazs�ghoz h�en.
-Akkor, edd meg gyorsan a vacsor�t �s pihenj le, dr�g�m. – kuncogott. Heh! Ezt a dr�g�m
dolgot meg tudn�m szokni! Halv�nyan elmosolyodtam majd nekil�ttunk a „vacsor�nak”, ami
igen �zletesnek bizonyult. Egyszer� z�lds�ges t�l volt m�rt�ssal m�gis az �ze leny�g�z�tt.
-Ez mennyei! – adtam hangot el�gedetts�gemnek.
-Mama f�zte! – nevetg�lt Yuzu mik�zben egy �jabb falatot nyelt le. Vicces volt, hogy
ezt mondta. Tudom, hogy csak el�szedte a h�t�b�l. De, akkor mit meleg�tett? �! Biztos a
m�rt�st!
-Heh. – ny�gtem fel mikor tele lett a bend�m. Ez most baromi j�l esett! –K�sz�n�m a
vacsor�t!
-Ugye, hogy a mama milyen j�l f�z? – k�rdezte Yuzu mik�zben le�ltetett egy fotelba a
nappaliban. Rukia addig elpakolt. Most t�nyleg olyan �rz�sem van, mintha egy csal�d lenn�k.