8.Fejezet
�sszez�rtam szemh�jaimat v�rva a f�jdalmat, de csak egy hatalmas nevet�st hallottam. Az �
nevet�s�t… az � csilingel� nevet�s�t… Lassan nyitottam ki szememet. B�r ne tettem volna!
Rukia gy�ny�r� mosolyg�s arc�val tal�ltam szembe magam.
-Meg vagy! – g�nyol�dott. �n meg csak d�bbenten n�ztem a felettem l�v� angyalra! Hogy
tartsam �gy be a magamnak tett �g�retemet miszerint megpr�b�lok csak a bar�tja lenni? A
fen�beeee!
-Ideje indulnom! – �llt fel �s igazgatta meg haj�t. B�r nekem �gy, kicsit k�cosan is
kifejezetten tetszett!
-Ne m��r! One-chan! – �lelte �t a derek�t.
-Yuzu-chan! M�skor is elj�v�k! – borzolta meg a haj�t.
-Kik�s�relek. – mormogtam majd az ajt�hoz mentem �s magamra kaptam a kab�tom.
-Akkor, holnap is elj�ssz? – n�zett r� k�ly�kkutya szemekkel. � istenk�m…
-Persze! – mosolygott r� kedvesen. Rukia… ha tov�bbra is ilyen leszel… nem fogom b�rni…
Elk�sz�nt�nk anyu�kt�l �s elindultunk a metr�hoz. Egy sz�t sem sz�ltunk eg�sz �ton, ami
kicsit b�ntott, de nem tettem semmit. Csak ballagtam mellette, mint egy fadarab �s n�ztem.
Egyfolyt�ban csak �t n�ztem, mint valami m�zeumi r�gis�get, ami t�ls�gosan is megtetszett.
�gy van… Lehet, hogy csak pillanatnyi fell�ngol�s az eg�sz? Lehet… Mi van, ha van bar�tja?
-�hm… - mormogtam mikor oda�rt�nk. K�rd�n n�zett r�m. Na, most ezt, hogy k�rdezzem
meg. �! Nem merem…
-�hm… J�l �rezted magad? – ny�gtem ki esetlen�l. Most honnan fogom tudni, hogy van-e
bar�tja? Pics�ba ezzel is…
-Remek�l! – mosolygott r�m.
-Akkor j�. – motyogtam zavartan. Meg�rkezett a metr�. Megv�rtam, m�g felsz�ll, hevesen
integetett �n meg vissza. Megsemmis�lten l�pkedtem a szinte kihalt utc�kon. �gy l�tszik
vihar lesz. �n is siet�sre fogtam a dolgot, nem akartam m�g egyszer el�zni, mert, akkor tuti
megf�zom! Unottan d�ltem bele �gyamba. Rukia… Mi�rt �rdekelsz engem ennyire?
-Ichigo! Vacsora! – kiab�lt any�m.
-Megyek. – mormogtam. Kedvetlen�l �ld�g�ltem �s ettem a vacsor�t. Anya f�ztje isteni, de
most m�g ez sem tud feldobni. Mondjuk nem igen �rtem, hogy mi�rt vagyok let�rt. Tal�n,
mert v�rnom kell? Igen, val�sz�n�. Megk�sz�ntem a vacsit majd lef�r�dte. Majdnem 2
�r�n kereszt�l �ztattam magam a zuhany alatt. Itt tudok a legtiszt�bban gondolkodni. Azt
hiszem, kedves leszek vele. A bar�tja leszek �s, ha elj�ttnek l�tom az id�t, lecsapok! F�radtan
d�ltem bele a frissen vetett �gyba. Holnap cs�t�rt�k. H�la istennek. Lassan v�ge a h�tnek.
Holnap megint elj�ssz… Rukia… Holnap megint csod�latos perceket szerzel nekem… Nem
�lmodtam semmit, t�l, f�radt voltam hozz�…
-Ichigo! Kelj fel! – l�kd�s�tt any�m.
-Na, mi van? – mormogtam.
-El fogsz k�sni! Mi�rt nem h�ztad fel az �r�dat? – n�zett r�m rosszall�an any�m.
-Elfelejtettem. – feleltem nemes egyszer�s�ggel, ami�rt megint egy cs�nya n�z�st kaptam.
Remek. Ez a nap a lehet� legrosszabbul indul… Felt�p�szkodtam majd a f�rd� fel� vettem az
ir�nyt. Gyorsan lezuhanyoztam, rendbe raktam magam �s lementem reggelizni. Palacsinta!
Tal�n nem is lesz olyan rossz ez a nap.
-YOO! Ichigooo! – v�gott h�tba Renji. Visszavonom… enn�l rosszabb t�nyleg nem lehet.
-Te megint mit keresel itt? Te kis ingyen�l�! – morogtam.
-Nem is �r�lsz a legjobb haverodnak? – �lt le mell�m tetetett szomor�s�ggal.
-Kuss. – ink�bb a palacsint�mnak szenteltem a figyelmem, mint ennek a nyomor�knak.
Megreggelizt�nk majd elindultunk a suliba. A buszmeg�ll�ba szok�s szerint �r�letes volt
a t�meg. Basszus… m�r megint. Meg�rkezett a busz. 5 perce �lltunk �gy a sor v�ge fel�,
de m�g mindig alig haladtunk. Azt hittem, m�r sosem jutok fel arra a kibaszott buszra.

Megk�nnyebb�lten �ltem le egy szabad helyre. Csoda, hogy a t�meghez k�pest m�g volt
szabad hely. Heh! Innen fel nem �llok semmi p�nz�rt! Renji valahol h�tul kit�rt valakit �s
le�lt. Igen, ez r� vall. A k�vetkez� meg�ll�n�l Inou�t l�ttam felsz�llni. � nem metr�val
szokott suliba menni? Mindegy. Rem�lem, nem vesz �szre. Akkor �t kell adnom a helyemet.
-Ichigo! – hallottam egy t�lont�l kedves hangot. Vagyis lehet, hogy csak nekem ilyen kedves.
-Rukia! – fordultam a hang ir�ny�ba mosolyogva. –Te hogy, hogy itt?
-Lek�st�k a metr�t. – motyogta unottan. Ott �llt mellettem �s kapaszkodott. �gy 2 percenk�nt
mindig megl�kte valaki, p�rszor majdnem el is esett.
-�lj le. – mormogtam mik�zben fel�lltam helyet adva neki. � csak egy h�l�s mosolyt k�ld�tt
fel�m �s le�lt.
-�letment� vagy! – n�zett fel r�m csillog� szemeivel. �s ez nekem b�ven el�g volt, ahhoz,
hogy j� kedvem legyen. Elmosolyodtam. K�zvetlen�l el�tte �lltam �s kapaszkodtam. Ez, de
ideges�t�! Minek van itt ennyi ember? M�r…
-J�l vagy? – k�rdezte Rukia nagy szemekkel.
-Ja. Mi�rt? – lep�dtem meg.
-Csak, mert olyan fura k�pet v�gt�l… - t�prengett el. De aranyos! Nem, nem gondolhatok �gy
r�! De olyan neh�z…
-H�t, tudod. Ha, egy rakat �reg nyanya m�szik r�m, azzal az �r�ggyel, hogy nem f�rnek el,
holott csak bezsongtak egy fiatal j�k�p� pasit�l, az el�gg� sokkol�. – mormogtam azokkal a
bizonyos v�zcseppekkel a fejemen. Rukia meg csak j�t nevetett rajtam.
-J� k�p�, mi? Nem vagy te kicsit �ntelt? – g�nyol�dott.
-�n? Ugyan. – intettem le egy j�t�kos mosollyal a sz�m sark�ban.
-T�ny, ami t�ny. El�gg� sz�vd�gleszt� t�pus vagy. – k�ld�tt fel�m egy csod�latos mosolyt.
D�bbenten n�ztem r�. Sz�vd�gleszt�nek tartana?
-�. Most lebukt�l. – incselkedtem. Ez vicces!
-Mi? – �rtetlenkedett.
-H�t, -id�zem- sz�vd�gleszt� vagyok. – hajoltam lejjebb, hogy jobban l�thassam a zavart�l
kipirult arc�t.
-I-igen. – hebegte. –Egy�rtelm�en j� pasi vagy. De ez nem felt�tlen�l jelenti azt, hogy az
esetem is. – telt el mag�t�l, hogy kital�lt valami frapp�ns v�laszt.
-�. – biggyesztettem le ajkaimat. T�nyleg lelombozott kicsit. Ezek szerint es�lyem sincs? Ne
m�r! Ut�nam �ltal�ban bomlanak a n�k. Ez az �n form�m…
-De mint minden, a v�lem�nyem is v�ltozhat. – n�zett r�m sokatmond�an. Most pedig a
boldogs�g �mely�t� �rz�se futott v�gig rajtam. Nem es�lytelen! Ezzel az egy kijelent�s�vel
el�rte, hogy bizakodjak, �s ne adjam fel. Mondjuk az �g�retemr�l ennyit. �n nem tudok
erre a l�nyra puszta bar�tk�nt n�zni! Akarom �t! Mindenn�l jobban! De egy emberr�l nem
besz�lhetek �gy. Be fogom cserk�szni! Hogy lehet az, hogy ez a l�ny mindig tudja, hogy mit
mondjon nekem? Az�rt el se teljek magamt�l, de legyen n�mi �nbizalmam.
-Rem�lem, hogy v�ltozni fog… - motyogtam magamnak.
-Hmm? – n�zett r�m �rdekl�dve.
-Semmi. – ford�tottam el a fejem zavartan. Meg�rkezt�nk. Fen�be! Pedig �gy eln�zegettem
volna m�g!
-Mi itt lesz�llunk. – d�nny�gtem unottan.
-�! – suhant �t a csal�dotts�g az arc�n. Ehehe!
-Ne hagyd, hogy az �reg nyany�k kit�rjanak! M�g tal�lkozunk. Tudod, Yuzu v�r. – az utols�
szavakat m�r a f�l�be suttogtam, amit�l kellemesen megborzongtam, de � is. K�sza mosoly
jelent meg ajkain. Im�dom! �sszeszedtem Renjit majd lesz�lltunk. Rukia hevesen integetett,
holott az a mellette �l�nek nem igen tetszett. Renji bar�ti h�tba vereget�se z�kkentett ki
gondolataimb�l. Bar�ti, mi… Kis h�j�n beszakadt a h�tam.
-Gyere m�r! A busz m�r elment a te dr�ga Ruki�ddal egy�tt. – g�nyol�dott. MI VAN?