7.Fejezet
Remegve belemarkolt a kab�tomba. Arc�t mellkasomba f�rta. Nem tudom, hogy direkt
csin�lta vagy csak f�lt, hogy elesik. Rem�nykedem, hogy az els�!
-Minden rendben? – k�rdeztem halkan. B�tortalanul b�lintott. Mi lehet vele? Nem �rtem. �n
m�g sosem ker�ltem ilyen helyzetbe. Most mi a j� szart csin�ljak? Meg akarom nyugtatni, de
nem tudom, mit tegyek. Bazdmeg! T�bb shoujo mang�t k�ne olvasnom?
-Rukia mi a bajod? – k�rdeztem idegesen, mert egyre jobban remegett.
-Ott… - mormogta.
-Ott? – n�ztem le r� h�ly�n.
-Ott… az, az… ember… - motyogta �s m�g jobban megszor�totta a kab�tomat. Az, az ember?
Hol? Milyen ember?
-Ki van ott? – toltam el magamt�l, hogy szemeibe n�zhessek. A sok s�r�st�l kiv�r�s�d�tt
szemekkel n�zett vissza r�m, de m�g �gy is elb�v�lt, ahogy egyenesen a szemeimbe n�zett!
-Aki zaklatott… a b�lon… - nyekegte �s r� mutatott valakire a t�megben. A b�lon? �
t�nyleg! Az a r�szeg pasas! Itt lenne? K�rbe n�ztem �s m�ris megtal�ltam a nark�s fej�t.
Undor�t� egy ember! Az ilyeneket le k�ne csukni. D�h�s vagyok! Az �n dr�gas�gom most
miatta s�r! Az a k�cs�g! Azt a kurva… Mit dr�gas�gozok �n itt? J�zusom!
-� Rukia-chan! – l�pett el�. Remegve l�pett a h�tam m�g�. Az a k�cs�g!
-Cs�! Most, hogy tal�lkoztunk el is mehetn�l. – mormogtam ridegen.
-Te! Te is ott volt�l! �s j�l le�gett�l! Te szem�t! – v�gta hozz�m idegesen. Engem csak ne
szemetezzen.
-Valami gond van vele? – n�ztem r� gyilkos tekintettel. Nyelt egy nagyot.
-V-van! – nyekegte.
-Ugye nem akarsz balh�t? – olyan h�v�s �s komoly voltam, mint m�g soha. Meg is ijedt, de
tov�bbra sem ment el, hanem a h�tam m�g�tt l�v� szem�lyre koncentr�lt, aki szorosan b�jt a
h�tamhoz. Most m�r rohadtul m�rges vagyok! Ez a nyomor�k, hogy mer�szeli megijeszteni
�t!
-Utolj�ra mondom! H�zd el azt a redv�s seggedet k�l�nben a ma �jszak�t m�r az intenz�ven
t�lt�d! – vil�gos�tottam fel. Rukia megremegett a h�tam m�g�tt. A pasas is kig�vadt
szemekkel n�zett r�m, majd h�tral�pett egyet. P�r percig cs�nd azt�n…
-Vil�gos voltam? – m�sztam a k�p�be �gy Rukia elengedett.
-I-ig-igen! – h�tr�lt meg, majd elh�zta a cs�kot.
-C�hh! – fordultam vissza. –Minden ok�?
-Igen. K�sz�n�m. – szipogta. Mi�rt f�j ennyire itt bent? Mi�rt f�j �t s�rni, l�tni? Meg akartam
vigasztalni, de fogalmam sem volt, hogy mit k�ne tennem. �gy h�t, csak �lltam mellette �s
n�ztem, ahogyan s�r. Mire oda�rt�nk lenyugodott. B�r a szeme m�g mindig v�r�s volt a sok
s�r�st�l. De, hogy ennyire kiakadt a pasas miatt… Ne mond, hogy hozz��rt? BASSZA MEG
AZ AK�CS�G! Biztos ez�rt zaklatta fel mag�t ennyire Rukia! Komolyan, m�g egyszer
megl�tom, nem leszek ilyen kedves!
-Sr�cok, azt hiszem, �n a mait kihagyom. – �klendezett Renji.
-Ok�. – mormogtam. Rukia csak b�lintott. Belegondolva ez t�k fasza! Egyed�l vagyok vele!
Kettesben vagyunk! De miket is gondolok! Hiszen ma ismertem meg �s m�r nyomuln�k? Na,
nem! Nem akarom, hogy olyannak higgyen! Lehet, hogy kicsit le k�ne magam �ll�tani… �s
csak norm�lis „bar�tk�nt” viselkednem. Igen, el kell nyernem a bizalm�t! Azt akarom, hogy
szeressen, mint bar�tot, azt�n a majd a t�bbi j�n mag�t�l! �gy van! Nem teszek semmilyen
f�lre�rthet� dolgot!
-Itt is vagyunk. – �lltam egy b�zs sz�n� h�z el�tt.
-H�! – mosolyodott el. –Ez gy�ny�r� �s nagy!
-Heh! – nevettem el magam. Olyan kis szerencs�tlen�l mondta, hogy nagy! Olyan aranyos!
Nem! Most nem szabad �gy gondolnom r�!

-Menj�nk. – invit�ltam be. Mivel egy csom� id�t elszarakodtunk Yuzu�k m�r otthon voltak
�gy nem kellett r�juk v�rni. Levett�k a f�l�sleges ruhadarabokat majd bel�pt�nk a nappaliba.
Ruki�t le�ltettem az egyik fotelba �n meg addig megkerestem Yuzu�kat. Kider�lt, hogy Karin
ma valamelyik oszt�lyt�rs�n�l alszik sz�val csak Yuzu volt itthon meg anya.
-Yuzu! Vend�g�nk van, aki szeretne megismerni. – mormogtam. Azonnal el�ttem termett �s a
nyakamba ugrott. Majdnem dobtam egy h�tast, de mivel �gy ahogy m�r megszoktam ezeket a
nyakba ugr�l�s dolgait csak d�rm�gve Yuzuval a nyakamba lem�sztam a l�pcs�n egyenesen a
nappaliba.
-� itt Yuzu! – mutattam be. –Yuzu, � pedig Rukia. – Rukia nev�t olyan gyeng�den mondtam,
hogy val�sz�n�, ha apa itthon lenne, most szek�lna miatta.
-Szia, Yuzu vagyok! – �lt bele az �l�be.
-Szia, �n pedig Rukia. – mosolygott r� kedvesen. Akkor �n mi a fr�sz�rt er�ltettem magam?
Ehh…
-�r�l�k, hogy a b�tyus v�gre tal�lt mag�nak bar�tn�t! – nevette el mag�t gyermeki
�szintes�ggel. �n meg azt hittem, hogy kiesek a fotelb�l! Rukia meg csak nagy szemeket
meresztett hol r�m, hol pedig Yuzura.
-Ehm! Yuzu, � nem a bar�tn�m… - vakargattam zavartan a tark�mat. Pedig milyen j� lenne!
-Nem? Pedig �sszeillen�tek! – d�bbent le.
-Yuzu-chan! – nevette el mag�t Rukia. Mi ezen a vicces? –M�g nem is ismerem a b�ty�dat!
Hogy j�rhatn�k m�r vele! – mosolygott. Most lehet, hogy h�lye vagyok, de ez azt jelenti,
hogy, ha ismerne, akkor lehetne es�lyem? Nem! Csak f�lre�rtem! Ez azt jelentette, hogy nem
ismer sz�val nem fog velem j�rni…
-Gyerekek! – l�pett be any�m h�rom forr� csokival.
-K�szi, anya! – mosolyogtam r�. Nincs is jobb, mint egy j� forr� csoki! A t�bbiek is
megk�sz�nt�k �s elkezdt�k kortyolgatni.
-Ez nagyon finom! – motyogta csod�lkozva a kis (sz� szerint kis) vend�g�nk. Miut�n
megittuk az eml�tett italt j�tszottunk. Rukia nagyon �lvezte a Yuzuval val� barbiz�st meg
egyebeket. �n meg m�r idegbajt kaptam, amikor a sz�mba nyomtak egy cumit.
-Elegem van! – �lltam fel �s k�ptem ki azt a szart.
-Ichigo… - n�zett r�m d�bbenten Rukia.
-B�tyus… - m�r a s�r�s hat�r�n volt. Pics�ba m�r…
-Ichigo! Besz�lhetn�nk? – �llt fel Rukia komolyan. Any�m! B�lintottam.
-Mi van? – k�rdeztem, mikor be�rt�nk a konyh�ba.
-Mi van? Hogy lehetsz ekkora seggfej? Szeg�ny h�godat �gy megb�ntani! – szidott le.
Kikerekedett szemekkel n�ztem el�g k�zel l�v� arc�ra, ami a d�ht�l kicsit kipirult. Bazdmeg!
Olyan aranyos, amikor d�h�s!
-J�l van, na! Nem neked dugtak cumit a sz�dba… - s�rt�dtem meg.
-Ichigo! – n�zett r�m sz�r�san.
-Ok�, ok�! Kedves leszek… - mormogtam megad�an. Hihetetlen, hogy egy l�ny �s pont ez a
p�tt�m tan�t j� modorra �s �n h�lye m�g sz�t is fogadok… c�hh… Visszament�nk a szob�ba
�s le�lt�nk. Rukia v�rakoz�an n�zett r�m. Ez olyan ciki…
-�hm… Yuzu… - motyogtam. –Bocs…
-Semmi baj b�tyus! – ugrott a nyakamba. Heh! Rukia csak mosolygott. Lecib�ltam magamr�l
hugic�mat �s tov�bb j�tszottunk. �k csak egyfolyt�ban nevettek �s nevettek. �n meg csak
boldogan mosolyogtam! �gy n�z ki, hogy Rukia sokszor megfordul majd n�lunk! Yuzu
im�dja. Most is itt „birk�znak” el�ttem l�ny l�t�kre. Rukia valamit susmogott a f�l�be. Yuzu
r�m n�zett egy g�nyos mosoly k�s�ret�ben majd r�m vetette mag�t. Azt a rohadt! Olyan
hirtelen j�tt, hogy h�trad�ltem. Rukia szerint �gy l�tszik kicsi volt a rak�s, mert � is r�m
ugrott. �sszez�rtam szemh�jaimat v�rva a f�jdalmat, de csak egy hatalmas nevet�st hallottam.
Az � nevet�s�t… az � csilingel� nevet�s�t…