5.Fejezet
H�t azt hiszem, tov�bbk�pz�st kell tartanom v�r�s haj� bar�tomnak a ketchup haszn�lat�r�l…
-Bazdmeg! – akadtam ki, amikor a hadon�sz�sa k�vetkezt�ben egy kis ketchup cs�ppent a
pulcsimra.
-Most mit vagy �gy oda? – leplezetlen�l elr�h�gte mag�t.
-Te k�cs�g! – h�borodtam fel, hogy m�g ki is r�h�g. –Kiny�rlak!
-Na, gyere csak! – �llt fel a sz�kre.
-�hm. Fi�k! – sz�lt k�zbe Toshi. –Kint gyilkol�ssz�tok egym�st, ne itt. Mindenki titeket
b�mul.
-Leszarom! – �ltem vissza Renji is k�vette p�ld�mat �s le�lt. K�rbe n�ztem, hogy l�ssam, kik
azok, akik megb�multak. Legink�bb a n�k… a fi�k meg csak r�h�gtek. Az elad� n� cs�bosan
mosolygott r�m, m�g a szak�cst�l egy gyilkos pillant�st kaptam. C�hh… K�rben�ztem m�g
egyszer �s nem hittem a szememnek! Rosszul l�tok? Vagy m�r k�pzel�d�m is! T�nyleg � �l
ott? Megd�rzs�ltem a szemem �s �jb�l megn�ztem. T�nyleg � az! A l�ny a b�lr�l. Rukia!
Ki az ott mellette? Inoue? Mintha �rezte volna, hogy n�zem.
-Kurosaki-san! – integetett hevesen. Biccentettem. � a h�lye fej�vel meg annak vette, hogy
j�jjenek ide… mondjuk, � miatta nem b�nn�m!
-Sziasztok! – huppant le mell�m Inoue. Rukia pedig Renji mell�. De irigyeltem most! Cs�nd
telepedett r�nk. Orihim�nek �gy l�tszik nem t�nt fel, hogy arra v�runk, hogy bemutasson
minket.
-Ja! El is felejtettem! Kurosaki-san �s t�bbiek � itt Kuchiki Rukia! A legjobb bar�tn�m. –
mutatott a megszeppent l�nyra.
-Cs�. Sz�l�ts Renjinek. – n�zett r� egy pizza szelet m�g�l.
-Toushiro. – mormogta unottan a feh�r haj�. M�r �pp mondtam volna, hogy Ichigo, amikor…
-Te pedig Kurosaki-san, ugye? – n�zett r�m k�v�ncsian.
-Igen! – felelt helyettem Inoue. Bassza meg… -�t Kurosaki-sannak kell h�vni! – nevetg�lt. Mi
ezen a vicces? Mi az m�r, hogy � d�nti el helyettem, hogy, hogy kell h�vni?!
-Akkor Kurosaki-san… - mormogta. –Odaadn�d a ketchupot?
-Persze. – ny�jtottam neki oda a kis �veget. Mik�zben elvette egy pillanatra �ssze�rt a
kez�nk. W�H! Kir�zott a hideg! Renji tov�bbra is a pizz�j�nak szentelte a legt�bb figyelmet,
Toushiro meg zen�t hallgatott.
-Mes�lj magadr�l, Kurosaki-san. – harapott bele egy szelet pizz�ba, amit a t�ny�romr�l cs�rt.
-El�sz�r is, Ichigo. – motyogtam. Elmosolyodott. Ez az a mosoly! Amit�l teljesen ki vagyok!
Amit mindig l�tni akarok! Elmes�ltem magamr�l a legl�nyegesebbnek tartott dolgokat. � is
megtette ugyanezt.
-Sz�leid hol dolgoznak? – k�rdeztem mik�zben ittam egy kortyot.
-Any�m a te ap�d v�llalat�n�l! – nevette el mag�t.
-T�nyleg? – d�bbentem le, majd a meglepetts�get a j� kedv vette �t. –�rdekes! Nem lehet,
hogy a te anyuk�d az �j titk�rn�nk?
-De! – kezdett kicsit al�bbhagyni a nevet�se.
-Apuk�d? – k�rdeztem mik�zben v�gig tartottam a szemkontaktust. Itt teljesen elkomorodott.
J�zusom! Rosszat mondtam? Megb�ntottam volna? Furcsa �rz�s! Soha nem �rdekelt, hogyha
valakit megb�ntottam! De… valahogy �t nem akarom szomor�nak l�tni!
-Az ap�m…- nyekegte.
-Ne haragudj! Nem kell elmondanod, ha nem akarod. T�nyleg ne haragudj. – n�ztem r�
bocs�natk�r�en. Halv�ny mosoly jelent meg azon az im�dni val� arc�n.
-Nos, Ichigo… - kezdett bele. Megborzongtam nevem hallatt�n. Az � �des ajkaib�l hallania
nevemet �r�letesen j� �rz�s volt. -… engesztel�s�l megh�vhatsz egy �d�t�re.
-Rendben! – musz�j volt nevetnem. Olyan kir�v� volt velem, de m�gis k�z�mb�s. Teljesen
meg�rj�tett! Intettem a pinc�rnek, hogy j�jj�n. Rukia elmondta, hogy mit k�r majd folytattuk

a nevetg�l�st. Olyanok voltunk, mint a kisgyerekek, holott m�r 17 �vesek vagyunk. Inoue
furcs�n n�zett r�m majd Ruki�ra.
-Mi van? – k�rdeztem megel�gelve rosszall� pillant�s�t.
-Semmi. Mond Kurosaki-san, a h�gaid j�l vannak? – k�rdezte csillog� szemekkel. A h�gaim
szerettek vele j�tszani.
-Ja. – feleltem kurt�n.
-K�v�ncsi vagyok r�juk… - t�prengett el a velem szemben �l� Rukia.
-Ha gondolod, egyik nap �tj�hetsz. – mosolyogtam. Bazdmeg! Mit mosolygok �n itt
egyfolyt�ban! Hihetetlen…
-Ok�! Ma szabad vagyok! – jelentette ki. Nem b�rtam! Kit�rt bel�lem a nevet�s. –Rosszat
mondtam? – ijedt meg.
-Nem! – m�r a k�nnyem is kifolyt. –Semmit nem mondt�l! – lenyugtattam magam. Huh!
M�ly leveg�. Ok�!
-Am�gy, � mindig ennyit eszik? – mutatott a mellette �l�re.
-Ne is figyelj arra a seggfejre. – mormogtam.
-Ki a seggfej? – emelte r�m szikr�z� tekintet�t.
-Te – b�ktem fel�, k�zben pof�kat is v�gtam, hogy hat�sosabb legyen. Rukia elnevette
mag�t. Megdobbant a sz�vem. Felemel� volt hallani csilingel� nevet�s�t. Ez is, mint minden
m�s benne, elb�v�lt. Nem b�rom! Az eg�sz l�nye annyira vonz! K�r, hogy nem egy suliba
j�runk… Pedig milyen j� lenne minden nap l�tni, vele nevetni, hazak�s�rni… Egyszer�en
csak vele lenni! Mindig a k�zelemben akarom tudni! Nem vagyok komplett az biztos…
-Huh�! F�ld h�vja, jelentkezz! – integetett arcom el�tt Rukia. Majdnem a keze ut�n kaptam.
-�lek. – mormogtam.
-Akkor j�. – jelent meg a leges legcukibb mosoly az arc�n, amit valaha l�ttam. �n ezt nem
b�rom! Meg fogok halni! Ez a l�ny… Valami nincs rendben velem! Mi�rt foglalkoztat
ennyire? Istenem…
-Ideje lenne indulni. – ny�lt kab�tj��rt Rukia. �! Pedig �gy eln�ztem volna m�g!
-Ja! Indul�s, k�l�nben lek�ss�k a buszt. Renji figyelsz r�m? – akadtam ki (m�r megint).
B�lintott. Toshi csak fel�llt �s v�rakoz�an n�zett r�nk. Mi is fel�lltunk. Azt a kurva! Rukia…
az iskola egyenruh�ja… a szokny�ja… az eszm�letlen�l sexi l�bai! Ajajajj! Kezd sz�k lenni
a nadr�gom! Bassza meg! Gyorsan m�s fel� kell n�znem. Basszus! De nem b�rom levenni r�la
a szemem! Pedig musz�j lesz! Inou�ra n�ztem. Huh! A nadr�gom ism�t k�nyelmess� v�lt. Ez
k�zel volt! De most hogyan tov�bb? Nem n�zhetek r�, mert akkor megint r�m j�n! De l�tni
akarom! Ichigo! Uralkodj magadon, vagyis a hormonjaidon! Csessze meg… Ha haza megyek,
k�nny�tek magamon egyet! Fizett�nk majd kil�pt�nk az utc�ra. A hideg �szi sz�l kegyetlen�l
f�jt, jelezve, hogy lassan itt a t�l… Szeretem a telet! Hideg, de b�k�s.
-Akkor, m�g tal�lkozunk! – fordult fel�nk Inoue. B�lintottam a fi�kkal egy�tt.
-Min�l hamarabb! – mosolygott r�m Rukia. ���! Meg akar �lni? �gy m�g �gy sem tudom
elengedni! B�r arcvon�saim nyugodts�gr�l �rulkodtak magamban heves csat�t v�vtam.
V�rjunk!
-T�nyleg! Nem azt mondtad, hogy ma �tj�ssz? – k�rdeztem g�nyosan elmosolyodva.
-�! T�nyleg! – vil�gosodott meg. Hehe! –Inoue, menj n�lk�lem.
-Rendben. – kelletlen�l indult el egyed�l a buszmeg�ll� fel�. Telefoncs�rg�s! Toshi�!
-Sr�cok. Ap�m h�vott, mennem kell. – k�sz�nt el. H�rman maradtunk. Csendesen s�t�ltunk
az utc�kon. Eleredt az es�… Hogy az a j� kurva �let… Rukia elkezdett szaladni. Renji meg
k�vette p�ld�j�t �s ut�na futott. Basszus!
-V�rjatok m�r meg! – ord�tottam ut�nuk. H�trakapt�k a fej�ket, de enn�l t�bb figyelmet nem
szenteltek, hanem valami es� v�dett helyet kerestek. Csessze meg… nekem nem lehet sz�lni?
Ut�nuk rohantam. M�r teljesen el�ztunk mire valami �rtelmes helyen lyukadtunk ki. Igaz�b�l
azon t�prengek, hogy mi�rt nem ment�nk vissza a pizz�z�ba?