1.Fejezet
Idegesen �ltem a nappaliban, ap�m el�ttem papol, hogy milyen k�telezetts�geim vannak, mint
a Kurosaki v�llalat ut�dja. �gy van. Az �letem cseppet sem norm�lis lesz�m�tva a sulit. Persze
az is az �n k�ny�rg�semnek volt k�sz�nhet�. Ap�m ugyanis egy elit mag�niskol�ba akart
be�ratni. �rtem �n, hogy egy vil�gterjedelm� bankh�l�zat legfels�bb vezet�jek�nt �r�letes
felel�ss�g terheli �s azt is meg�rtem, hogy biztons�gban akarja tudni a v�llalatot, de mi�rt kell
m�r 17 �vesen ezzel nyaggatnia? Az � kedv��rt P�nz�gyi, jog�sz szakra mentem. �gy is el�g
komoly Gimibe j�rok, de neki ez nem el�g. Azzal j�n folyton, hogy mi lesz, ha neki valami
baja esik? Ha meghal, vagy mit tudom �n! �s akkor ki fogja majd �tvenni a hely�t!
-Nem akarom, hogy valami j�ttment idegen vegye �t a helyem �s tegye t�nkre az �n t�bb �vi
k�szk�d�sem. �rted m�r? – vizslat komoly tekintettel.
-Persze, hogy �rtem. Eddig is �rtettem. – mormogtam. Eddig is t�k�letesen tudtam, hogy azt
akarja, hogy �n vigyem tov�bb ezt az eg�szet. De m�g egy�ltal�n nem �reg vagy beteg, vagy
ilyesmi. �s profi ebben a szakm�ban, mindenki �gy n�z r�, mint Istenre, a p�nz Isten�re. Ok�
ez el�g h�ly�n hangzik…
-Remek! – mosolyog izgatottan. Mi baja van ennek? Nem is �rdekel. S�hajtozva �llok fel a
k�nyelmes fotelb�l �s indulok el az emeltre. Magamban nyugt�ztam: „T�l vagyok egy �jabb
szentbesz�den!”
-V�rj csak fiam! – valahogy olyan furcsa a hanglejt�se. Ajajajj! Lass�tott felv�telben
meggy�t�rt arckifejez�ssel fordulok meg, mint, akit rajtakaptak valamin.
-Igen? – n�zek r� v�rakoz�an.
-Lenne egy kis feladatom a sz�modra! – arcvon�sai megint megkomolyodnak. Istenem mond,
ut�lsz engem vagy mi a szar?
-Halljuk… - adom meg magam �s felk�sz�lten a sok baroms�gra visszabaktatok a nappaliba.
-Nos, tudod, lenne egy b�l. Ahov� engem is megh�vtak. – itt elhalkult. Mi�rt �rzem �n azt,
hogy nekem ez nem fog tetszeni?
-De te nem tudsz elmenni, mert valami g�gye megbesz�l�sed van. – fejeztem be p�r perc
v�rakoz�s ut�n. B�ntudatosan b�lintott. Komolyan ilyenkor azt sem tudom, hogy ki a feln�tt
kett�nk k�z�l.
-Tudod, fontos lenne. �s szeretn�m, ha elmenn�tek… - n�z r�m f�l�nken v�rva a reakci�mat.
Helyes. Nagyon j�l teszi, hogy f�l! M�g is mit k�pzel ez? Majd �n elint�zem a h�lye �gyeit?
Hihetetlen. Ennyit az eg�szs�ges gyerekkorr�l! B�r nem panaszkodhatom. Hiszen mindig
mindent megkaptam, amit csak akartam. �s m�g ezek ut�n sem estem soha t�lz�sokba. Nem
akartam mindig mindent megszerezni. Norm�lis gyerek voltam. Miket besz�lek, m�g mindig
gyerek vagyok! Mondom, hogy nem tudom ki a feln�tt! V�rjunk!
-Elmenn�nk? – k�rdeztem megnyomva a „n�nk” sz�tagot.
-�h�m! – b�lintott megint. P�r pillanatig v�rtam, hogy azt is kiny�gi, hogy kivel, de l�tom
lass� felfog�s�! �s ennek van bankh�l�zata!
-Kivel? – k�rdeztem ny�jasan.
-H�t Renjivel! – felelt �gy, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne. Abarai Renji. A
legjobb haverom. M�r pelenk�s korunk �ta ismerj�k egym�st. Az apja az �n ap�m v�llalat�n�l
dolgozik, mint p�nz�gyi tan�csad�. Nagy spanok a faterjaink.
-Az � apja is hasonl� helyzetben van, mint �n. Ez�rt m�r meg is besz�ltem mindent! –
mosolygott vid�man. M�r… megbesz�lt… mindent! Na, most kiakadtam!
-M�r mindent elrendezt�l? A h�tam m�g�tt? Akkor meg mi a j� �letnek k�rdezted meg! –
ord�tottam le a haj�t.
-Ichigo! Vegy�l vissza egy kicsit! – hallom ap�m most m�r komoly hangj�t. Tess�k… �
kiakad, ha felemelem egy par�nyit a hangom, de �n ne legyek m�rges, ha titokban b�lokra
h�vat meg. C�hh…
-�s mikor lesz az a szars�g? – k�rdeztem flegm�n, amire csak egy rosszall� pillant�st kaptam.

-Holnap ut�n, este 8-ra kell mennetek. Egy kocsival fogtok menni, sz�val ezen nem kell
agyalnod. – felelte kim�rten. �rezte, hogy most jobb, ha nem viccel�dik velem.
-Remek. – ezzel �n lez�rtnak is tekintettem a t�m�t. Morcosan ballagtam fel szob�mba.
Azonnal ledobtam magam az �gyra �s a hihetetlen�l „�rdekes” plafont kezdtem el p�szt�zni.
Most irt� d�h�s vagyok ap�mra! Tudom, olyan vagyok, mint egy hisztis kisgyerek, de ez
el�gg� kiakaszt�. Nem akarok egy puccos helyen, d�szvend�gk�nt az est f�nypontja lenni.
�s az �lt�ny meg a frakk sem az �n vil�gom. Most is egy fekete cs�naci van rajtam egy
sima feh�r p�l�val. Otthon laz�n veszem a dolgokat. Hol is tartottam, ja, igen! Sz�val nincs
kedvem m�sok el�tt b�jologni, a l�nyok ny�lcsorgat�s�t elviselni. �s a k�nos besz�lget�sek
sem �ppen a kedvenc id�t�lt�sem. Tudom, hogy megy ez. F�l �ve ugyanez volt. Persze akkor
m�g naivan mentem el, egyed�l, nem sejtve semmit. S�t szinte �r�ltem, hogy apa egy ilyen
fontos dolgot r�m b�zott. Hozz�m k�pest pr�b�ltam vid�m pof�t v�gni a vend�gek el�tt,
mindenki elismer�en b�logatott meg susmorgott. Eg�sz j�l elvoltam, amikor j�tt egy id�sebb
f�rfi, �gy 40 k�r�l lehetett. Meglep�en j�l el tudtam vele besz�lgetni mindenr�l. Azt�n j�tt
a k�nos k�rd�s… Nem akarom-e elvenni a l�ny�t. Csak n�ztem, mint egy idi�ta. Pr�b�ltam
finoman a tudt�ra adni, hogy BAZDMEG 17 �VES VAGYOK! Persze �n udvarias voltam!
Azt�n el is j�ttem, mert egyre t�bb ilyen aj�nlatot kaptam. Basszus… �gy visszagondolva is
olyan ciki! �s nekem megint el kell majd ezt viselnem! Rem�lj�k, hogy a m�ltkori t�rsas�g
elpletyizte a dolgokat �s b�k�n hagynak majd.
-Ichigo! – hallottam egy kedves hangot. Azt a hangot, amit a legjobban szeretek.
-Anya! – pattantam fel majd meg�leltem az ajt�ban �lldog�l� hossz�, sz�k�sbarn�s haj� 42
�ves n�t.
-Hallom ap�d m�r megint t�ged nyaggat! – nevette el mag�t. Err�l ennyit. Sikeresen elcseszte
a hangulatomat…
-Ja… - feleltem kurt�n.
-Ne neheztelj ap�dra. Neki is nagyon neh�z. Tudod, hogy nagyon sokat dolgozik. �rted, �rtem
a h�gaid�rt! – veregette meg finoman a v�llamat. Anya volt a b�keb�r� a csal�dban. Mindig �
sim�tott el minden �sszez�rren�st apuval. Hehh… Tudok �n neki nemet mondani? Nem…
-J�l van… - sziszegtem morcosan.
-Megyek vacsor�t k�sz�teni. Mit k�rsz? – n�zett r�m vid�man. Nem �rtem anyut. Mindig
olyan �letvid�m, folyton mosolyog �s v�gasztal mindenkit. Mindig olyan er�s! Lehet, hogy
csak �lca? Komolyan… m�r semmit nem �rtek.
-Mindegy. – mormogom. Kedvesen elmosolyodva b�lint, egyet majd elt�nik a h�l�szob�ban,
hogy �t�lt�zz�n, majd lemenjen f�zni. Igaz�b�l azt sem �rtem, hogy mi�rt � f�z meg takar�t.
Hiszen apa sim�n felvehetne csel�deket vagy ilyesmiket. Mindegy. � tudja. Kelletlen�l
visszafek�dtem az �gyamba majd ism�t a plafon igencsak izgalmas �sszk�p�t bambultam.
A szob�m nem volt nagy cucc. A falak k�kes �rnyalatban pomp�ztak, a b�toraim ehhez
voltak igaz�tva. Volt egy nagy fekete francia�gyam, mondhatn�m �gy is, hogy ez volt a szoba
k�z�ppontja. Azt�n a feket�s, barn�s �r�asztalom volt a k�vetkez�, ami �gy felt�n� volt.
Nem volt rajta semmi extra. P�r pap�r, k�nyvek, laptop. Az asztal mellett volt egy hatalmas
ablak. Szerettem, mert est�nk�nt olyan volt, mintha a szabadban lenn�k. Mindig a csillagokat
n�zem �s legnagyobb �r�m�mre n�ha anyu is csatlakozik hozz�m. Ilyenkor mindig j�kat
besz�lget�nk. Azon k�v�l volt m�g egy fekete ruh�sszekr�ny a sarokban. A m�sik sarokban
pedig k�t feh�r puffos fotel. Az �jjeliszekr�nyem feh�r sz�n� volt, rajta egy bord� l�mp�val
meg egy sz�rke digit�lis �r�val. Ha ezek nem lenn�nek, teljesen egyhang� lenne a szob�m.
Volt p�r csal�di fot� is a falon, meg p�r kisebb festm�ny is. Ezek dobt�k fel igaz�n a
szob�mat. Lehet, hogy kicsit lehangol� �s s�t�t, b�r a feh�r b�torok igaz�n j�l mutatnak
benne, de �n �gy szeretem. L�ptekre lettem figyelmes, ami ink�bb nevezhet� rohan�snak majd
az ajt�m csap�d�sa �s…