Fic címe: Open Wounds
Fejezet címe: When the heart is start beating
Fejezet száma: 1.
Név: Malaszka2222 és ebi-chan

Fejezet szövege:

-Mára igen erős vihar várható, kérjük ha tehetik maradjanak otthonaikban.
-Hhááá. Hülye rádió.-vánszorgott ki  Ichigo nyúzottan az ágyból és lecsapta
Konnal a rádiót.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ.Ezt most miért?-kérdezte idegesen Kon.
-Csak.
-Teeeeee kis...-kiabált Kon, de Ichigo már nem hallotta ,mert valami más
vonta el figyelmét.
-Hé, egy pokollepke... Lehet hogy Nee-san küldte. - Kon absztark
mozdulatokkal próbálta elkapni a jövevényt, kevés sikerrel.
-Minek küldött volna, hiszen már itt kéne lennie.
-Lehet hogy egy kicsit több a papírmunka mint amire számított-Ichigo
kibámult az ablakon és csak annyit mondott-Lehet-majd beengedte a lepkét.
A lepke egy üzenetet hozott:
Kurosaki Ichigo azonnal jöjjön Soul Society-be!
Kon ránézett Ichigo-ra, majd a lepke felé fordult.-Hé Ichigo, mi va...-Nem
tudta befejezni mondatát mert Eprünk kiugrott az ablakon.
Mikor Soul Society-be ért,olyan kép fogadta, amitől szinte kővé dermedt.
Mindenhol törmelék, a város romokban hevert. A földön az épületek alatt a
különböző osztagok tisztjei feküdtek. Ichigo elindult a  6. osztag
maradványi fele, amikor valmi keményet érzett a lába alatt. Rukia kardja
volt az. Ichigoban megfagyott a vér. Felkapta a kardot és rohanni kezdett a
4. osztaghoz remélve hogy ott találja Rukiát. Ez az épület még egészen ép
maradt a töbihez képest. Mikor beért, gesztenye barna szemeivel keresni
kezdett valaki ismerős személyt, de csak sérülteket látott. Már  épp kezdte
feladni amikor valaki megfogta a válát.
- Byakuya?!-fordult a férfi felé meglepetten.
- Hamar ideértél.
-Kit érdekel ez most! Mi történt? Hol van Rukia?
-Nagyon kevés informácionk van a támadokról. Annyi biztos, hogy nem
Hollow-ok.
-Arrancarok?
-Nem. Ahhoz túl erősek voltak. Még Jamamoto-nak is épp hogy sikerült  őket
átküldeni egy másik, távoli dimenzióba. De félek, még visszajönnek.
-És Rukia?
-Rukia-t Rukongai K-i részébe küldték Ukitake kapitány csapatával. Csak ők
élték túl. Báár..
-Mi van?
-Rukia sérülései igen súlyosak...
-Hol van most?
-A 324-esben.
Ichigo fejvesztve rohanni kezdett a kórterem felé. Beérve rögtön az ablak
melletti ágyhoz sietett. Rukia mozdulatlan feküdt a mély sebtől már véresre
ázott paplanon.  A Jobb vállától egészen   a hasáig futó vágás a rengeteg
géz ellenére is jól kivehető volt. Az ágy melleti asztal telis-tele volt
véres kötszerrel. 2 ápoló ki-be futkosott a kórteremből, egyik a kezében a
véres paplannal, másik egy új tekercs fáslival. Ichigo ledermedve nézte
végig a történéseket. Pár perc múlva, mikor úgy tünt kezd elállni a vérzés,
az  ápolók rátettek Rukiára még egy kötést majd gyógyítani kezdték. Fél óra
múltán leemelték kezüket és elindultak az ajtó felé.
- Rendbe jön? Kérdezte Ichigo kétségbeesett szemekkel, félve a választól.
- Sok pihenésre van szüksége. Most már csak tőle függ.
-Ichigo sóhajtott egyet. Úgy érezte mintha az eddig mellkasába kapaszkodó
éles karmok kezdenének veszíteni szorításukból.
Leült az ágy mellé,és csak nézte-nézte Rukiát.  Az eggyütt töltött időn
gondolkozott, eszébe jutott a az a nap amikor megismerte, hogy először
utálta, óh hogy utálta. És azok a rajzok. Ichigo  ezen elvigyorodott. Rukia
arca, ahogy mosolyog... ichigo ismét érezni kezdte a mellkasát szórító éles
karmokat. Nem akarta így látni a lányt.
Gondolataiból Inoue vékony hanga szakította ki.
-Kurosaki-kun. Orihime az ajtóban állt kezével a keretnek támaszkodva.
- Orihime? - Ichigo felpattant,közben szemével még mindig a sérült lányt
nézte.
- Mi is kaptunk üzenetet. - Orihime Ichigo felé lépkedett.
-Ki az a  \"mi\"?
- Ishida, Chad és én.
\"- Furcsa\" - gondolta magában Ichigo - \" Miért hívtak ide indenkit?\"
Gondolataiból Inoue szavai zökentette ki:
- Jól vagy?
-Igen én jól, de Rukia...
-Ne hibáztasd magad. Nem tehettél semmit.
- Jó, de rossz ilyen tehetetlennek lenni.
Ichigo felállt és az ablakhoz ment. A kórteremből gyönyörű kilátás nyílt a
hátsó kertre. Furcsa, gondolta magában. Minden olyan elhalt a virágok mégis
milyen szépek. Figyelmét a kert közepén elhelyezkedő váza tartalmára
helyezte. A kaspó közepén egy nagy csokor nárcisz virágzott. Mindegyik
sárga volt, kivéve egyet. A többi küzül kitünve ágaskodott a nap felé.
Fehér szirmai egészen leveléig értek.
- Mi a... -suttogta Ichigo, mikor valaki átkarolta.
-Én mindig itt leszek neked. - szólt Inoue fejét, Ichigo lapockájára
hajtva.
- Mit csínálsz Orihime? -fordult vele szembe Eperke. Inoue hirtelen
erőszakosan megcsókolta ...-Szeretlek. -suttogota.
-Hogy tudsz most ilyet mondani?-kérdezte Ichigo zaklatottan.
-Én...én csak...
-Rukia lehet hogy meghal! Ennyi együttérzés sincs benned?!
Orihime pár másodpercig szótlanul állt, majd kirohant a teremből.
Ichigo idegesen nézte az ajtót, amikor egy ismerős hangot hallott.
-Mért kiabálsz?

Ichigo nem hitt a fülének. Nem hitte volna hogy valaha is újra fogja
hallani ezt a hangot. Rögtön az ágyhoz rohant.
-Rukia! Jól vagy?
-Persze... Inoue volt itt?
-Igen.
-Vele kiabáltál?
Ichigo elfordította a fejét. Szemét, haja sürülyébe relytette.-Áá! Dehogy!
Csak Renji... tudod milyen...-mosolygott.-Tudom.-Vigyorodott el Rukia.
Megpróbált felülni, de a fájdalom nem engedte. -Várj. Segítek.-Lépett hozzá
Ichigo, és meg se várva a választ felsegítette.
-Köszönöm.-szólt Rukia enyhe pirrel arcán.  Halványan rámosolygott
Ichigora, boldog volt.
- Mi történt Rukia? Ki tette ezt?
- Az utolsó az amire emlékszem az Ukitake kapitány kiabálása aztán már csak
a fájdalo...
Ekkor Rukia teste elgyengült és Ichigo karjaiba csuklott.
- Rukia!! - kiáltotta Ichigo- Jól vagy?
- P-persze... - s hogy tényleg megnyugtassa a fiút halványan rámosolygott.
- Biztos? Ne hívjam az ápolót? - Ichigo idegesen az ajtó felé fordult
remélve talán lát valakit a folyósón de az teljesen üres volt. Amikor
megbizonyosodott róla, hogy senki sincs a közelben, elindult hogy keressen
valakit, ám ekkor gyenge húzást érzett a karján. Rukia keze erőtlenül
kapaszkodott a fekete ruhába.
- Hagyd. Mondtam már hogy jól vagyok.
Rukia fekete haja teljesen eltakarta sápadt arcát, gyenge kezével még
mindig  Ichigoba kapaszkodott, aki közben bizonytalanul visszaült az ágyra.

- Mi ez itt? -szólt Rukia egy az  Ichigo fején lévő karcolásra mutatva.
- Jaah ez...hát tudod sebnek hívják.
-Igen azt én is tudom te marha. Úgy értem honnan van?
- Háát az úgy volt...hogy amikor Kon ellopta az utolsó tiszta zoknit, ami
nem az enyém volt hanem Kariné aki a fociedzésre akarta felvenni, akkor
kicsit kiborultam főleg, hogy a farkára húzta úgymond farokmelegítőnek és
abban flangált a szobámba, akkor elővettem baseballütőmet hogy azzal verjem
le  a párkányról, de véletlen elcsúsztam egy újabb farokmelegítőben és
bevertem a fejem az asztalom sarkába.
- Farokmelegítő?
-Igen az ... és  múltkor amikor.-kezdett volna bele Ichigo újabb
monológjába, ám Rukia hangos nevetése megzavarta.
- Mi az ..te meg min nevetsz?-fordult értetlenül a lány fele.
- Semmi. Csak eszembe jutott... te meg Kon...
Ichigo néhány pillanatig maga elé bámult, majd felállt.
-Hova mész?- kérdezte Rukia kétségbe esetten.
- Keresek egy ápolót.
- Ne!- ragadta meg a narancs hajú kezét Rukia.-Nincs szükségem rá.
- Dehogy nincs.- Ichigo elindult az ajtó felé de Rukia ismét megragadta.
Kezével mostmár erőteljesen szórította.
- Rukia..- a narancs hajú kissé összezavarodott az érintés miatt, majd újra
elindult. A lány még mindig erősen markolta amire ő dacosan  elhúzta kezét.
-Ichi...-szólt elcsukló hangon Rukia fiú keze felé nyúlva. Mintha ismét
megpróbált volna oldalra dölni, de helyette kezét szája elé kapta, amiből
kásás vér ömlött a paplanra.
-Rukia!-Ichigo megdermedt a látványtól, majd gyorsan elrohant segítséget
hívni.
Pár perccel később ismét ápolók lepték el a kórtermet. Ichigo a kertből, az
ablakon át nézte az eseményeket. Tekintetét hol a kórteremre, hol a virágra
helyezte.
Hirtelen lépteket hallott a háta mögül, amitől idegesen megfordult, kezét
kardja markolatára téve. Orihime volt az. Kissé ijedten nézett a fiúra
amitől az meglepetten leengedte kezét a markolatról és Orihimének háttal
leült egy kőre.  A lány lassan odasétált hozzá.
- Őőő...Kurosaki-kun. Én...sajnálom. Én..csak..,csak...
- Hagyjuk Orihime. szólt Ichigo nyugodt hangon még mindig háttal ülve a
virágokat nézve.
- Az időzítés soha sem volt az erősségem.
- Miről beszélsz?
- A-ami a teremben történt. -mondta kissé zavarodottan
- Figyelj Inoue... - sóhajtott Ichigo.
Pár percig néma csönd  telepedett rájuk, amikor egy ismeretlen hangot
halottak.
- Gyengébb vagy mint hittem Kurosaki Ichigo!
Hirtelen Ichigo előtt egy sötét alak jelent meg. A fiú látta hogy a férfi
felemeli a lábát de már nem tudott rá reagálni, és már csak fájdalmat
érzett az oldalában. Héhány méterrel odébb ért földet és dühösen kelt föl.
Mire kitisztult a látása az alak újra ott állt előtte és egy újabb ütést
mért rá. Ichigo még a levegőben felvette maszkját, majd kardját beleszúrta
a földbe hogy lelassítsa magát. Egyből ellentámadásba lendült:
- Getsuga Tenshou - kiáltotta.
- Ez szánalmas tőled - mondta egy önelégült mosoly kíséretében az idegen.
- Ki vagy te? - kérdezte ingerülten Ichigo.
- Lényegtelen, hisz úgyis meghalsz , de ha tudni akarod... - szólt
miközben cerora emelte kezét.
A nevem...Hitori Jogarino!
Hatalmas robbanás fénye szúrta át a szürke felhőréteget. A füstből előugró
fekete alakok megállás nélkül rohamozták egymást.  A kardjaik találkozását
csak a szétrobbanó épületek robaja nyomta el. Egy omladozó edzőterem
tetején fegyvereik egymásnak festültek.
- Szánalmas...többet vártam tőled...csalódtam.
- Fogd be! Ichigo villámlépéssel, Jogarino háta mögé került majd egy gyors
támadással kardját jobb vállába szúrta és úgy zuhant vele a földre.
-Te kis szemét...-nyögte Hitori -Ichigo kardját még erőteljesebben
belenyomta ellenfele bőrébe majd lefelé kezdte húzni, ezzel átvágva annak
húsát, csontját, izmait.
Jogarino a fájdalomtól órdított, de ezzel csak jobban feltüzelte a
halálistent. Tensa zangetsu lassan átvágta az összes útjában lévő húst, még
végül a kar le nem szakadt.
Ichigo látva támadoja küszködését, lábával ostromolni kezdte annak bordáit.
Egy erősebb rugással átszakította  a falat ellenfele testével. Karjával
megragadta szakadt ruháját ,eldobva kardját ütötte tovább hasfalát, még
Jogarino szájából erősen ömleni nem kezdett a vér. Mikor  a testet már csak
Ichigo csapásai mozgatták, egy hideg kéz ragadta meg véres kimonoját.
- Ichigo...elég.
A fiú csak néhány perc múlva tért magához, és nézett hátra a lányra.
-Rukia...-hebegte,majd szorosan átölelte a lányt.
- Ichi...-Rukia teste erőtlenül beledőlt Ichigo karjaiba.
- Rukia...-Ichigo egy darabig csak nézte, majd felemelte , és a karjaiba
vitte vissza a kórterembe.
Ráfektetve az ágyra arca olyan közel került a lányéhoz hogy érezte annak
lélegzetét. Ráeszmélve a helyzet zavarba ejtőségére fejét gyorsan elkapta.
Haja sűrűjébe bújva figyelte Rukiát. Egy fekete hajtincs csúszott az arcába
amit kezével lágyan félresimított. Ujjai megdermedtek egy hang hatásásra.
-Ichigo...szuszoszgta Rukia. Ichigo a lány fölé hajolt, de az mélyen aludt.
Kezét a párnára csusztatta, miközben enyhén megszorította. Arcuk ismét
közel volt egymáshoz, s ez a távolság egyre-egyre csökkent. Ajkaik
majdhogynem találkoztak, de ekkor a fiú megállt. Feljebb hajolt és
megpuszilta Rukia homlokát.
Ichigo elemelve kezét a párnáról az ajtó fele vette az irányt.

Folytatás következik...:D