13.Fejezet.
-Ichigo… - bizonytalanodtam el. – Ne haragudj… Nem �gy gondoltam!
-Hmm… - most meg mit h�mm�g? Na, sz�p!
-T�nyleg sajn�lom! Tudom, hogy… - dadogtam. Istenem, hogy mi�rt nem tudok egy �rtelmes mondatot kiny�gni?
Jajj m�r! �sszeszedtem minden b�tors�gomat!
-Tudom, hogy csak vigy�zni akarsz r�m! – n�ztem r� zavartan, nem viszonozta… -Tudom, hogy �vni pr�b�lsz
mindent�l! A strandon is! �s �n… minden�rt h�l�s vagyok! – v�gre r�m n�zett. Megrezzentem. Ez nem az a meleg,
gyeng�d tekintet volt! Ez a megb�ntott, szomor�, csal�dott tekintet volt!
-H�l�s vagyok minden�rt! Mert… - nyeltem egy nagyot. – Mert fontos… Fontos vagy nekem! – a v�g�t m�r szinte
s�rva mondtam.
-Rukia… - n�zett r�m d�bbenten.
-Ne haragudj… - a k�nnyek sz�lsebesen sz�ntott�k v�gig arcomat. –Olyan h�lye vagyok…
-Rukia! – Ichigo szorosan mag�hoz �lelt. –Nem vagy h�lye!
-De igen az vagyok! – szipogtam. –Mindig azokat b�ntom, meg akik a legfontosabbak nekem!
-Ez �ltal�ban �gy szokott lenni! – kuncogott. –De ennek �r�l�k!
-Mi? – k�rdeztem nagy szipog�sok k�zepette.
-Ezek szerint fontos vagyok neked! Bevallottad! – g�nyol�dott. Nem volt sem az id� sem a hely alkalmas arra, hogy
vit�t nyissak! Most k�rtem bocs�natot! Nem cseszegethetem megint!
-Idi�ta… - mosolyodtam el.
-Te is fontos vagy nekem! Nagyon fontos! – suttogta a f�lembe. J�l es� meleg j�rta �t a testem minden porcik�j�t.
Most m�r tudom, mire hallgassak! A sz�vemre! Igen! Mindig mellette akarok lenni! M�g jobban b�jtam hozz�.
Hihetetlen, hogy mennyire sz�ks�gem van r�.
-Ideje mennem! – motyogta.
-Ne! Nem tudn�l maradni? – �szt�n�sen buktak ki bel�lem a szavak.
-Sajnos nem! – mormogta. F�ltem, hogy ezt mondja. Tekintetem ide-oda v�ndorolt.
-Ha b�r… - gondolkodott el. Megvillant a rem�ny szikr�ja! Nagyon rem�lem, hogy t�z lesz bel�le!
-Igen? – k�rdeztem csillog� szemekkel.
-Tudod, a v�mp�rkod�sank el�nyei is vannak �m! – mosolygott sejtelmesen.
-Mi az? – t�madtam le!
-Ha nagyon akarom… - h�zta az idegeimet.
-NA! – t�relmetlenkedtem.
-Ha nagyon akarom, akkor „�tugorhatn�k” hozz�d… a szob�dba… - mosolygott.
-T�nyleg? – n�ztem r� nagy szemekkel.
-Sim�n! V�mp�r vagyok! Meg se kottyan! – b�szk�lkedett. A kis eg�s!
-Ok�! – vidultam fel. Nem kell elv�lnom t�le!
-A t�bbi rajtad m�lik! – n�zett r�m komolyan.
-Ezt, hogy �rted?
-Ha nem akarod, akkor… - motyogta.
-Akarom! – v�gtam k�zbe.
-Ezt titokban kell tartanod mindenki el�tt! El�g furcsa lenne… - nevetg�lt.
-Azt hiszem, megbirk�zom vele! – mormogtam.
-Akkor menj. A szob�dban tal�lkozunk! – �n csak b�lintottam egyet.
-Megj�ttem! – l�ptem be a konyh�ba. Anya ott �lt �s olvasott.
-Szia! – �dv�z�lt mosolyogva. Sietve rohantam f�l szob�mba, f�ltem, hogy Ichigo csak ugrat. Lihegve nyitottam ki
szob�m ajtaj�t.
-Hajj… - f�jtam ki magam, amikor v�gre becsuktam magam m�g�tt az ajt�t. Izgatottan n�ztem k�r�l. Senki! Ichigot
sehol nem l�ttam, megn�ztem az �gy alatt, h�t, ha csak viccel�dik. Nem volt ott… �tvert volna? Szomor�an �ltem le
az �gyra. Ez annyira nem vall r�! Elfojtott nevet�st hallottam!
-Ichigo? – k�rdeztem f�l�nken.
-L�tnod k�ne magad! – most m�r ny�ltan nevetett. –Milyen szomor� k�pet v�gt�l!

-Ez nem vicces! �n t�nyleg azt hittem, hogy �tvert�l. – motyogtam lehajtott fejjel.
-Rukia! – hajolt f�l�m. Jesszus! Annyira v�ratlanul �rt, hogy meglepetts�gemben h�trad�ltem.
-Ichigo… - dadogtam pipacs v�r�s k�ppel. Ichigonak valahogy MEGINT siker�lt f�l�m keverednie. �n az �gyon
fek�dtem � meg f�l�ttem t�rdelt.
-Nem verlek �t! Nem lenn�k k�pes f�jdalmat okozni neked! Ak�rmilyen csek�ly is! – mormogta hal�l komoly k�ppel.
Azta… Eszembe jutottak Momo szavai! „Olyanok vagytok, mint a szerelmesek!” Igaza van! Most is f�l�ttem t�rdel,
n�z r�m azokkal a gy�ny�r� csokol�d�barna szemeivel! NYUUUU~ CUKI! Most Ichigo szavai jutottak eszembe!
„Fontos vagy nekem! Nagyon fontos!” Fontos vagyok neki… Tudom, hogy nem vagyok sz�m�ra k�z�mb�s!
J�ZUSOM! Ichigo lehet, hogy… szerelmes bel�m? Nem! Egy olyan t�k�letess�g, mint � biztos nem szeretne egy
ilyen l�nyba, mint �n! De akkor mi�rt cs�kolt meg m�g akkor… Mi�rt vigy�z r�m ennyire? Mi�rt mond nekem
ilyeneket? Meg k�ne k�rdeznem t�le, de ez olyan fur�n j�nne ki…
-Ichigo! – kezdtem bele, � csak figyelmesen f�rk�szte arcomat. – Neked van… sz�val…
-Nincs! – v�gott k�zbe. – Mi�rt?
-Ehm… Semmi csak… megk�rdeztem… - mi�rt j�v�k mindig ennyire zavarba? Istenem… Egyre k�zelebb hajolt.
-Ichigo! – n�ztem r� fur�n. Nem sz�lt semmit csak m�g k�zelebb j�tt. NA! M�r megint ugrat?
-Ichigo! – hangom remegett. De szerencs�tlen vagyok! –Ichigo!
-Cs�ss! – lehelete csiklandozta az arcomat. Ne m�r! Most biztos megint csak viccel! Elj�tssza, hogy meg akar
cs�kolni, ut�na meg j�l kir�h�g. Ha ezt fogja csin�lni tutira, hogy felk�pelem! Ajkainkat m�r csak p�r centim�ter
v�lasztotta el.
-Ichigo… - motyogtam. ISTENEM! �����������! Ajka m�r az eny�met s�rolta. Most akkor… Megcs�kolt!
MEGCS�KOLT! Gyeng�d cs�knak indult, de csak indult! A v�g�re el�g vad cs�k lett bel�le. J� volt! M�r kezdtem
nagyon bele j�nni, amikor is a leveg�hi�ny kegyetlen�l sz�tszak�tott minket.
-Ichigo… - zih�ltam leveg��rt kapkodva.
-Rukia! – szemei olyan boldogan csillogtak, mosolygott. –Rukia… - belet�rt a hajamba. Megremegtem. J� �rz�s volt!
-Szniff… - t�rt ki bel�lem a s�r�s. J�zusom de nyomi vagyok… Most mi�rt s�rok?
-Rukia! – Ichigo f�l tenyer�be fogta az arcomat. –Mi a baj?
-Semmi… Csak… Boldog vagyok! – motyogtam. Mosolyogva t�r�lte le k�nnyeimet. �t�lelt!
-Ichigo! – lep�dtem meg. V�lasz nuku… Kezdem megszokni! Arc�t v�llamba f�rta, eg�sz test�vel r�m nehezedett,
furcsa m�g se volt neh�z. P�r perc ut�n vissza�leltem, m�g jobban b�jt hozz�m. Mi vagyok �n mened�kh�z?
Belet�rtam haj�ba, megremegett. Hossz� percekig voltunk �gy, azt�n Ichigo elengedett. NA! Ut�na ny�ltam.
-J�n a h�god! – mormogta unottan. Kiugrott az ablakon. Mi van? V�RJ�L M�R! Kopog�st hallottam. Ohh…
-Gyere! – Hizuru kis�rt szemekkel l�pkedett be a szob�mba. –Mi t�rt�nt?
-Rosszat �lmodtam! – �lelt �t. Na, csak ez kellett…
-J�l van, na! Csak �lom volt! – simogattam meg. –Gyere, visszak�s�rlek a szob�dba!- Hizuru csak b�lintott, megfogta
a kezem, lassan ballagtunk a folyos�n.
-J� �jt! – adtam neki egy puszit.
-J� �jt! – motyogta �lmosan. T�nyleg! H�ny �ra van? Visszacammogtam a szob�mba, Ichigo ott fek�dt az �gyon. Az
�r�ra pillantottam. 5 perc m�lva11! Na, ne m�r!
-Hova m�sz? – k�rdezte k�v�ncsian.
-F�r�dni! – gyorsan �sszeszedtem a cuccaimat �s indultam volna amikor:
-Ne seg�tsek? – g�nyol�dott. Tudod, kinek seg�ts! Durcisan vonultam be a f�rd�be. Szeretek zuhanyozni! Ilyenkor
van egy kis id�m �tgondolni a dolgokat. Minden gondolatomat EGY valaki uralta! Nagyon neh�z kital�lni! J�l van!
Adok 1 perc gondolkoz�si id�t! Aki Ichigora tippelt az nyert! M� meglep�… Tiszt�n �s f�radtan battyogtam vissza
biztons�got ny�jt� szob�mba, Ichigo m�g mindig az �gyon hever�szett.
-Menj onnan! – mormogtam f�radtan.
-Mi�rt? – k�rdezte azzal a sokatmond� vigyor�val az arc�n.
-Aludni akarok! F�radt vagyok! – narancshaj� kis morg� macim nagy nehezen felm�lt�ztattt kelni az �gyamr�l. Mint
a rongybaba �gy zuhantam bele a pihe puha �gyba. Ichigo odafek�dt mell�m. W���~
-J� �jt Ichigo! – motyogtam mellkas�ba.
-J� �jt! – cs�kolt bele hajamba. Kir�zott a hideg! Mormogott m�g valamit, de nem �rtettem. Nem is �rdekelt. Alv�s!