11.Fejezet.
Egy darabig még néztem Ichigo távolodó alakját, mikor kezdett elhalványulni megfordultam és bementem a házba.
-Hahó! – beléptem az ebédlőbe senki, bementem a nappaliba senki, az egész házat végig néztem, de nem találtam
senkit. De jó… Egyedül vagyok az egész házban, ami nem éppen kicsi… Kerestem valami kaját a hűtőbe,
megmelegítettem megettem, elpakoltam magam után, majd fölmentem a szobámba és leültem tanulni. Abból a
nagy tanulásból nem sok valamit lett, megcsináltam az írásbeliket és kész. Fáradtan dőltem ágyamra, a plafont
bámultam és Ichigon gondolkoztam. Holnap látni fogom félmeztelenül, és ő is látni fog engem bikiniben! Jézusom…
Elaludtam. 9 körül ébredtem fel, elmentem zuhanyozni, lementem tévézni aztán olyan fél 11 körül eltettem magam
holnapra.
Másnap fitten és vidáman, na meg persze izgulva ébredtem. Anyuék is hazaértek!
-Jó reggelt Rukia! – ugrott nyakamba húgom.
-Na, mi van hugi? – kérdeztem mosolyogva.
-Nézd! – mutatott lelkesen a gipszére.
-EL törött a karod? – döbbentem le. –Mit csináltál?
-Elestem! – nevetett. Mi ezen a vicces…
-Gratulálok! – motyogtam. Ránéztem az órára. –Jézusom! El fogok késni! –felkaptam tatyómat és elindultam a
buszmegállóba pontosabban futottam. Ichigo is ott volt.
-Késtél! – mosolygott. Na, tessék…
-Hmp! – ennyi volt a válaszom. Megérkezett a busz, felszálltunk leültem az ablak mellé Ichigo meg mellém.
-Bikinit hoztál? – kérdezte gúnyosan.
-Nem! – szívattam egy kicsit.
-Rukia! – nézett kétségbeesetten. Most mit kell azon kiakadni, hogy nem hoztam bikinit? Nem dől össze a világ…
-Tessék? – annyira vicces.
-Most komolyan nem hoztál bikinit? – kérdezte gyanakvóan.
-Hoztam! Nyugi már! Jézusom… - nyugtattam meg. Istenem… Megkönnyebült sóhaj Ichigotól. Fiúk…
Megérkeztünk az iskolához, leszálltunk, Ichigo szorosan mögöttem, ehh… Beértünk az osztályba, minden szem ránk
szegeződött, na, már megint mi van?
-Rukiaaaa! – ugrott nyakamba Momo.
-Neked is, szia… - motyogtam. Feltápászkodtunk.
-Ugye bikinit hoztál? – kérdezte azzal a sokatmondó vigyorával az arcán. Már ő is kezdi?
-Igen bikinit hoztam! – kezdett zavarni ez a bikini dolog. Első óra, osztályfőnöki.
-Nos, gyerekek! Pakoljatok, indulunk! – a tanárnő már szinte sipákolt az izgatottságtól, legszívesebben elfutott volna
egyenesen becélozva a strandot. Elindultunk a strandra. Mindenki lelkesen beszélgetett arról, hogy majd mit fognak
csinálni, érdekes nekem ilyesmi meg se fordult a fejemben… Röpke fél óra alatt odaértünk, a többiek szabályosan
özönlöttek a buszból, mint a heringek. Az egyik fiú majdnem fellökött, de szerencsére vagy nem, ott volt Ichigo,
hogy elkapjon.
-Vigyázz. – mormolta. Ja, ezt a tanácsot megfogadom! Nagy küszködések árán bejutottunk a strandra, mindenki
birtokba vette a csúszdát, mint a dedóban…
-Gyere már Rukia! – rángatott barátnőm.
-Jövök! – csattantam fel, mi a fenének kell rángatni? Elértünk az öltőzőhöz. Isteneeeem! Nem akarok bikiniben
rohangálni, de a strand erről szól! A túróba… Meggyőztem magam arról, hogy a strandon fürdőruhába szokás lenni,
levetkőztem fogtam egy törölközőt és magammal vittem, hajamat feltűztem egy kontyba vagy mibe, úgy hogy két
tincs látszott ki oldalt.
-Kész vagy? – kopogtam be Momohoz.
-Igen! –lépett ki egy sötétkék fehér mintás bikinibe, meg kell hagyni jól állt neki!
-RUKIAAA! – ordított. JÉZUSOM!
-Mi az? – kérdeztem aggódva.
-Te egyszerűen, egyszerűen gyönyörű vagy! – méregetett büszke szemekkel. Ehh… Rajtam egy fehér fekete
virágmintás bikini volt, na, a virágok csak a bikini felsőjének az egyik felén voltak. Elindultunk a medencéhez.
Amikor elértünk az öltöző ajtajához, berezeltem.

-Momo én azt hiszem, itt maradok! – motyogtam, nem kellett volna…
-MI? – üvöltötte le a hajamat. –Szó se róla! Kijössz szépen és megmutatod a sexi lábaidat! – mondta ellenmondást
nem tűrő hangon. A sexi micsodáimat? Az anyja! Ezt jól meg kaptam… Momo szabályosan kicibált az öltözőből.
-Jól van, megyek én magamtól is! – ráztam le magamról szorító kezét. A medence mellett ballagtunk. Reméltem,
hogy Momo ígéretéhez híven velem marad és nem hagy egyedül. Nem így lett… Amint meglátta Toushirot elhúzott,
mint a csík, hogy „beszélgessen” vele. De jó… Ezt még visszakapod! „Magányosan” csoszogtam a medence szélén –
csoda, hogy nem estem bele- és azon gondolkoztam mit mondok majd Ichigónak. Aztán megpillantottam! ÚRISTEN!
Rosszul látok vagy tényleg egy isten van előttem! Igaz csak a hátát láttam, de az is BŐVEN elég volt ahhoz, hogy
paradicsom legyek… Térdig érő fekete fürdőnaci volt rajta, ami elég rendesen kiemelte izmos testét. Ahogy azt már
említettem, nem az a nagyon kigyúrt, hanem az a jól kinézős! Mindjárt beájulok a medencébe!!! WÁÁÁH! Nem!
Nyálcsorgatás megszüntet! Oké… Sikerült kicsit lenyugodnom, felém fordult. JUJJ!
-Ru… kia… - nézett rám kidülledt szemekkel. Még a szája is nyitva maradt! Jó az nekem is nyitva van…
-Mm… - motyogtam. De nagyon értelmes vagyok! Ichigo meg se szólalt csak tátott szájjal és NAGY szemekkel
méregetett. Na…
-Mi-mi az? – sütöttem le szemeimet zavaromban. Ez olyan ciki… Most miért néz rám ekkora szemekkel?
-Ehh… öhh… - dadogott.
-RUKIAAA-CHAAN! – ordítozott Keigo mikor meglátott. –Egyszerűen csodálatos vagy! Hé, fiúk! Mindenki nézzen
ide! – mutatott rám. Az összes fiú nyál csorgatva bámult rám. Ne már…
-Elég! – mondta Ichigo. Odajött hozzám fölkapott és elfutott. Mi a…
-Tegyél le! – sipákoltam. Nem szólt semmit, komoly képpel futott, mikor akar megállni?
-Ichigo! – hangom követelőző volt. Megálltunk egy eldugottabb részen.
-Hahh… - sóhajtozott. Adok én neki sóhajtozást!
-Ichigo! Miért csináltad ezt? – vontam kérdőre. Nem mondott semmit. Ezt nem hiszem el…
-Ennyire nem áll jól nekem a bikini? – kérdeztem csalódottan. Most sem óhajtott válaszolnia kérdésemre. Sértődötten
fordítottam neki hátat.
-Nem azért! – hátulról átölelte a derekamat, fejét vállamra hajtotta. –Gyönyörű vagy! – motyogta. WÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Istenem! Mit csinál ez? Egyáltalán ÉN mit csinálok?
-De akkor… miért? – hangom remegett. Egy darabig csönd volt, úgy tűnt gondolkozik.
-Nem akarom, hogy más fiúk téged stíröljenek! – éreztem a leheletét a vállamon. Ledöbbentem! Nem akarja, hogy
mások engem nézzenek? De hát ez egy strand! Ennyi erővel én is kiakadhatnék! Hiszen minden lány kivéve Momot
őt bámulja a nyálát csorgatva. Mondjuk megértem… Ichigo nem egy hétköznapi külsővel rendelkező fiú. De akkor
is!
-E-ezt hogy érted? – kérdeztem félénken. Most sem válaszolt. Na, jó! Nekem most lett elegem ebből! Miért kell
mindent harapófogóval kiszedni belőle? El akartam húzódni tőle, de nem engedte.
-Ichigo! Engedj el! – szóltam rá, de mintha meg se hallotta volna.
-Ha nem akarsz válaszolni, akkor, hagyjál! – megrezzent. –Ichi…
-Te csak az enyém vagy! – mondta komolyan, egyre jobban szorított magához. Mi az, hogy csak az övé vagyok?
Nem sajátíthat ki!
-Ne haragudj! – engedett el zavartan. Oké… Én tényleg nem igazodok ki rajta!
-Ichigo… - értetlenül néztem rá.
-Ne haragudj! – motyogta, mintha elpirult volna! HÁH! Végre! Végre elpirult!
-Semmi… - kuncogtam. – …Baj.
-Rukia! – nézett rám furcsán.
-Menjünk fürödni! – vetettem fel az ötletet. Ichigo csak bólintott egyet beleegyezés képp. Elindultunk a medence
felé, mindenki minket nézett és azon elmélkedtek, hogy vajon hova tűntünk mi kettesben. Egy kicsit meg kell
nyugodnom! Erre pedig az előttünk lévő pezsgő fürdő volt a legalkalmasabb. Birtokba is vettem! Ichigo persze
követett mindenhova, ne hogy valaki csorgatni merje a nyálát rám!
-Úgy ülsz ott, mint valami vénasszony! – nevetgélt Ichigo. Hát, ez rohadtul nem vicces!
-Kuss! – morogtam. Végre! Van egy kis időm átgondolni az eseményeket… Ichigo azt mondta, hogy csak az övé
vagyok. Vagyis… Jézusom! Ichigo ENGEM csak ENGEM akar! NE MÁR!