10.Fejezet.
-K�tve hiszem haver! – ha lehetne Ichigo most �lt volna a szemeivel.
-M�r mi�rt? – k�rdezte a cs�v� d�h�sen.
-Az�rt, mert � az �n bar�tn�m! Sz�val nem t�r�m, hogy b�ntsd! – Ichigo egy mozdulattal �trep�tette egy m�s
�l�sre. Azta! V�g�l is � egy v�mp�r vagy nem?
-Rukia! – fordult fel�m agg�d� arccal. – J�l vagy? – k�rdezte. Nem v�laszoltam, a karjaiba vetettem magam
s�rtam. Mi�rt s�rok? Mi�rt ijedtem meg ennyire? Nem is tudom… De Ichigo k�zels�ge megnyugtat! Jelen pill
nem volt m�sra sz�ks�gem csak Ichigo �v� �lel�s�re.
-Ichigo! – h�pp�gtem.
-Semmi baj! – suttogta. Apr� puszikat lehelt a fejem b�bj�ra nyugtat�s k�ppen. A busz lassan elindult. Ichigo
leh�mozott mag�r�l �s le�lt, �n is le�ltem. Nem sok�ig b�rtam n�lk�le. Odahajoltam �s meg�leltem. Vissza�l
Egyre jobban b�jtam hozz�, v�g�l az �l�ben k�t�ttem ki. Ott gubbasztottam… M�r majdnem elaludtam! Arra
eszm�ltem fel, hogy meg�llt a busz. A fen�be! Pedig olyan j� volt… Nem volt mit tenni kim�sztam Ichigo �l
Egyre jobban kezdett izgatni ez a k�rd�s! Akkor Ichigo most egy v�mp�r? Vagy csak �lmodtam? Neem! Enny
lehetek h�lye! Nincs m�s v�laszt�som meg kell k�rdeznem! Lesz�lltunk a buszr�l. Elindultunk hazafel�.
-J�l vagy? –k�rdezte Ichigo.
-Persze… - feleltem.
-Rukia! Baj van? – k�rdez�sk�d�tt.
-Ichigo! K�rdezhetek valamit? – bizonytalankodtam.
-Persze! – b�ztatott.
-�mm… Sz�val… - dadogtam. – Te akkor egy… v�mp�r vagy? – motyogtam les�t�tt szemekkel. Kicsit mint
led�bbent volna.
-Ichigo nem akartalak meg… - k�zbe v�gott.
-Igen! – mondta hat�rozottan. Akkor � egy v�mp�r. Furcsa, de nem f�ltem, s�t �r�ltem! Elmosolyodtam.
-Mi az? – n�zett r�m �rtetlen�l. Biztos arra sz�m�tott, hogy majd megijedek vagy valami.
-Semmi! – mosolyogtam.
-Nem zavar? – k�rdezte agg�dva.
-Nem. – v�gtam r�. Megk�nnyeb�lt.
-Ez az �n Ruki�m! – veregette meg a fejem b�bj�t. Ezen is csak mosolyogtam. El�rt�nk a kisbolthoz.
-Akkor, szia Ichigo! – k�sz�ntem vid�man.
-Szia Rukia! – mosolygott. Integettem egy darabig azt�n �n is elindultam haza.
-Meg j�ttem! – sz�ltam, amikor haza�rtem. Nem v�laszolt senki. Nincs otthon senki? �rdekes… Mindig van
valaki. Bel�pkedtem a konyh�ba, az asztalon elhagyatottan hevert egy kis cetli. Megn�ztem, a cetlin ez �llt:
„Kisl�nyom! Hizurut baleset �rte, bevittem az orvoshoz, majd j�v�nk! Puszi anya.” R�vid, de l�nyegre t�r�.
Felslattyogtam a szob�mba �s k�nyelembe helyeztem magam. Rin azonnal felugrott az �gyra �s letelepedett
a hasamon. A mai napon gondolkoztam, amin siker�lt elaludnom… Nem �lmodtam semmit. Arra �bredtem,
hogy kuty�m nyalogatja az arcom, hogy kelljek m�r fel! Igaz is, itt a s�taid�! Nagy nehezen felt�p�szkodtam
�s lebandukoltam az emeletr�l. Leakasztottam a p�r�zt a fogasr�l r�tettem Rinre �s m�r indultunk is. Kelleme
volt, a k�s�d�lut�ni napf�nyben s�t�lgatni. El�rt�nk a parkhoz, levettem Rinr�l a p�r�zt, itt mindig hagyom, h
futocsg�ljon.
-Hajj… - s�hajtottam egyet a holnapi napra gondolva. Strand… Bikini… Ichigo… MOMO! Istenem! El is
felejtettem, hogy kuty�t s�t�ltatok! Rin! Megnyugodva vettem tudom�sul, hogy kiskuty�m egy pillang�t kerg
-Rukia! – hallottam egy ismer�s hangot. Megfordultam, ott �llt el�ttem.
-Ichigo! – csod�lkoztam. –Te mit csin�lsz itt?
-Mindig ide j�v�k d�lut�nonk�nt. – motyogta.
-�rtem! Ebben hasonl�tunk! – nevettem el magam. Ichigo csak �rtetlen�l n�zett r�m.
-�n is mindig ide j�v�k d�lut�n! Rin miatt! – n�ztem kutyusomra.
-�! T�nyleg! RIN! – ki�ltotta, kiskuty�m engedelmesen odarohant hozz�. –Te kis bestia! – Ichigo egy laza
mozdulattal felkapta, kutyusom boldogan nyalogatta meg az arc�t.
-FUJJ! – mormogta. Bel�lem meg kit�rt a nevet�s.

-Mi olyan vicces? – n�zett r�m haragosan, de mosolygott.
-Semmi! – egyre jobban nevettem. Na, megint r�m j�tt az 5 perc…
-W�! – ijedtem meg, amikor Ichigo a kuty�mat az arcomhoz tartotta, Rin meg persze el�szeretettel nyalta me
-Gonosz vagy! – n�ztem r� durcisan. � meg csak nevetett. Letette Rint �s eldobott neki egy botot.
-Honnan szedted azt a botot? – k�rdeztem.
.A f�ldr�l? – g�nyol�dott. Hahaha! Nagyon vicces… Nemsok�ra Rin is meg�rkezett bottal a sz�j�ban.
-Add csak ide! – ny�lt a bot fel� Ichigo. –NA! – kezdett m�rges lenni, mert Rin nem volt hajland� odaadni a
-Rin! – ny�jtottam a kezemet, odaj�tt kik�pte a botot, felvettem. –Heh! �gy kell ezt csin�lni! – diadalittasan
elmosolyodtam.
-Adod ide! – nevetett �rd�gien.
-Mi? – lep�dtem meg. Elkezdtem futni, nem is �rtem, hogy mi�rt pr�b�lkozom, elv�gre egy szemvillant�s ala
utol�r… �s utol is �rt…
-Meg vagy! – ki�ltotta. T�l nagy lend�lettel ugrott, ennek k�vetkezt�ben elest�nk. Ezt direkt csin�lja valaki?
-Ichigo…- motyogtam unottan.
-Rukia! – mosolygott.
-Mi-mi van? – k�rdeztem egyre v�r�sebben. Olyan sz�vd�gleszt�en n�zett r�m! JUUJJJ!
-Semmi! – k�zelebb hajolt. NA! Ez nem vicces…
-Ichigo… - tiszta v�r�s voltam.
-L�tnod k�ne magad! – szab�lyosan k�nnyezett a r�h�g�st�l. A kis mocsok!
-Hmp! – kicsusszantam al�la, fel�lltam �s j�tszottam a s�rt�d�ttet. Ichigo is fel�llt odaj�tt hozz�m.
-Na Rukia! – m�g mindig nevetett. –Ne csin�ld m�r! – kezdett al�bbhagyni a nevet�se, �n csak durc�san �llta
h�tamat mutatva.
-Rukia! – most m�r csak kuncogott. Nem hiszem el! Ez nagyon nem volt vicces… J�tszik velem…
-Rukia! – hangja komoly lett.
-Mi az? – k�rdeztem h�v�sen fel� sem fordultam.
-Na, csak h�ly�skedtem, ne vedd m�r zokon! – motyogta b�nb�n�an, nem akartam r�n�zni att�l csak megino
El�m l�pett, gyorsan elfordultam, megint el�m j�tt �n megint elfordultam… Egy darabig m�g folytattuk ezt
a „odaj�n, elfordulok” dolgot, azt�n Ichigo megel�gelve a v�llamn�l fogva maga el� ford�tott.
-Rukia! – n�zett r�m komolyan. J�zusom…
-Mi van? – hangom remegett. Majdnem elnevettem magam.
-Ne haragudj! – k�z�lte velem hal�l komoly arccal. Ez komolyan azt hitte, hogy haragszom?
-Nem haragszom te buta! – mosolyogtam. Ichigo is elmosolyodott.
-Te kis gonosz! – veregette meg a fejem b�bj�t. �szre se vett�k �s m�r r�nk s�t�tedett.
-Ideje lenne indulni. – vetettem fel az �tletet.
-Igen! – motyogta. Elindultunk hazafel�, nemsok�ra el�rt�nk a kisbolthoz.
-Akkor holnap! – integettem.
-Elkis�rlek haz�ig. – indult el a mi h�zunk fel�. De…
-Ok�… - b�lintottam. Csendesen ballagtunk egym�s mellett, am�g el nem �rt�nk a h�zunkig.
-K�szi, hogy elk�s�rt�l! – mosolyodtam el.
-Rukia… - suttogta. Ehh?
-Tess�k? – n�ztem r� komolyan. Nem sz�lt semmit csak k�zelebb l�pkedett.
-Ichigo! – nem tetszik ez nekem!
-Ne felejtsd el a bikinit! – suttogta a f�lembe. W�! H�tr�ltam p�r l�p�st.
-Hagyd m�r ezt abba! – arcom �gett a zavart�l.
-Hihi! – kuncogott.
-Ichigo!- n�ztem r� a lehet� legkomolyabban.
-J�l van, na! – mosolygott. –Csak m�r nagyon l�tni akarlak bikiniben!
-Eh! – lep�dtem meg. Egyre jobban v�r�s�dtem. Ez nem �r! Bezzeg � sose pirul el! –J� �jszak�t!
-J� �jt! – vigyorgott Ichigo, majd elindult haza. �n is elindultam az ajt� fel�, egy darabig m�g n�ztem Ichigo
alakj�t, mikor kezdett elhalv�nyulni megfordultam �s bementem a h�zba.